FONTOS !!! Gondolatok a világ megismeréséről..
Hiszem, hogy ha ártatlan kíváncsisággal szemléljük a világot, akkor a megismerés tabuin túllépünk és egy új világ követeivé válunk - fogalmazódott meg felismerésként bennem. Tabuk világában élünk és csak akkor tudunk emberibb, a földi élettel harmonikusabb életmódot kialakítani, ha újra felfedezzük a világunkat. De hogyan ismerhetjük meg emberiségként önmagunkat és a világot? Milyen korlátokba ütközünk? (Majdnem filozófiai) elmélkedés a megismerésről..
Minden, amit tudunk az anyagi világról, azt az érzékszerveinken keresztül tudjuk. Látunk, hallunk, tapintunk, szaglunk és így tapogatjuk le a világot, emésszük meg, tesszük magunkévá. A tudományok kiterjesztik érzékszerveink hatékonyságát: mikroszkóppal jobban látunk, hullámokat elemzünk - de tulajdonképpen továbbra is az anyag világában vagyunk, csupán érzékszerveink finomságát fokozzuk: többet látunk, hallunk, érzékelünk.
És itt kezdődnek a gondok. Hiszen valójában nincsenek színek, formák, szagok, hangok - mindezek egy-egy sajátos tulajdonsággal bíró hullámok. Az elménk az, ami ezeket az egyedi tulajdonságú (pl. hullámhosszú) hullámokat színné, szaggá, hanggá, érzetekké alakítja, összegyúrja őket egyetlen képpé és kivetíti a tudatunk terébe - a világ és benne önmagunk is a tudatunk terében jelenik meg.
A tudomány ezt a valóságról készített, emberi felfogásra alkalmas képet vizsgálja. Ízekre-darabokra szedi, részletekbe merül, tudományos (nak hangzó) kódokkal írja le: számokkal, egyenletekkel, szabályokkal a törvényszerűségeket. A tudományos megismerés rendkívül hasznos, mert így az általunk felfedezett és megfogalmazott tudományos ismeretekkel befolyásolni tudjuk az anyagot, saját céljainkra alakítani: számítógépeket gyártunk, űrhajókat, bonyolult műszereket - s nem utolsósorban: az ember számára kényelmes életkörülményeket alakítunk ki.
De egy pillanatra sem kell megtévesszen a tudomány: nagyon fontos, általa ismerjük meg az anyag számunkra hasznos tulajdonságait, és általa manipuláljuk az anyagot kényünk-kedvünk szerint. Mindazonáltal, téves dolog isteníteni a tudományt: a dolgok nem azért működnek úgy, ahogy működnek, mert a tudomány felfedezte a működését (az alma Newton törvénye előtt is lepotyogott a fáról, a növények semmit sem tudnak arról, hogy fotó szintetizálnak). A Világegyetem egyszerűen egy egységes egészként működik, nem lehet semmit sem kiemelni az egészből - mert minden egy egységes egész együtt-működő része. S mivel olyan tökéletesen együtt-működnek a "részek", ezért az együtt-működéseknek szabályszerűségei vannak - ezeket a szabályszerűségeket tudja felismerni a tudomány és számunkra hasznos információkat ad, amivel a hétköznapi életben boldogulunk.
dr.prof.Amit Goswami
Mostanra pedig oda jutottunk, hogy a tudósok behatoltak az anyag rejtelmeinek mélyébe, mélyebbre, mint az atomok, behatoltak a szubatomi részecskék világába, ahol kiderült, hogy az anyag tulajdonképpen nem is anyagi jellegű. A legalapvetőbb szinten minden csak kvantumrészecskékből áll, amik hihetetlen nagy sebességgel vibrálnak a létezés és nemlétezés között, vannak-nincsenek-vannak-nincsenek.. csak valószínűségi hullámok. Szembetalálkoztak a megfigyelő tudattal, amely tetszőlegesen módosítja a kvantumrészecskék természetét: ha a kísérletben azt várjuk el, hogy a foton anyagi részecskeként viselkedjen, akkor anyagi részecskeként viselkedik, ha hullámtermészetet várunk el tőle, akkor hullámként. Pontosan azt kapjuk, mint amit várunk. Másképp fogalmazva: a valóságot az elvárásaink szerint alakítjuk.
Haladó tudósok egy csoportja mára már azt vallja, hogy nem az anyag az elsődleges, hanem a tudat. Például Dr. Amit Goswami, a kvantumfizika nagyja olyannyira elkötelezett a tudat elsődleges volta mellett, hogy könyveket ír, előadásokat tart, aktivistává lépett elő.
A tudat terében jönnek létre, oda vetítődnek ki a tartalmak: gondolatok, érzések, a világ képe - minden, amiről tudunk. Ezek a tartalmak jönnek-mennek-átalakulnak, mulandóak és a tudattól független létük nincs. Ha nincs tudat, akkor nem jöhetnek létre benne a tartalmak. A tudományágak pontosan ezekkel a folyamatosan átalakulóban levő tartalmakkal foglalkoznak.
Az utóbbi időben a tudatkutatás erőteljesen előtérbe került. Egyrészt, mert a haladó tudományágak is a tudatba ütköztek, eljutottak a tudat felismeréséig, másrészt, mert a több ezer éves szellemi hagyományok (a keleti és nyugati misztikus tradíciók) középpontjában is a tudat áll. Úgy tűnik, hogy az elkövetkező időszakban a tudomány és a vallás találkozik - s egy új, egységes tudat-alapú világnézet jön létre.
A tudat kutatása alapvetően roppant egyszerű dolog: a laboratórium benned van. Figyelmedet a benned rejtőző figyelemre fordítod s egy idő után a tudat sajátosságai felfedik magukat. Az eredményekről beszélni azonban sokkal, de sokkal nehezebb. Egyrészt, mert a tudat nem duális, így a hétköznapokban az ellentétekre (jó-rossz, fekete-fehér, stb) alapuló nyelv nehezen közelítheti meg. Példaként álljon itt egy jegyzőkönyv (katt!), amelyet régebb rögzítettem, a tudat megfigyelése közben - látható, hogy mennyire "őrültségnek" tűnnek a leírtak..
Nos, ha a tudatról kezdünk beszélni, akkor nagyon fura tabukkal kell szembe nézni:
Minden ami elmondható a tudatról, ellentétben áll a hétköznapi tudatállapotban tapasztaltakkal. Ami nem csoda, mivel két, egymástól különböző dologról szól: a hétköznapi tudatállapot a formákkal (gondolatok, érzelmek, világ képe) való kapcsolatunkat jelenti, míg a tudat kutatása a formák létét lehetővé tevő tudatos tér megtapasztalása. Igaz, hogy a kvantumfizika is teljesen ellentmond a hétköznapi, newtoni világunknak.
A konzervatívabb tudományok képviselői fölöttébb rossz szemmel néznek a tudatkutatásra. Nos, igen, vannak konzervatív tudósok is: materialisták és ateisták, fejlett tudományos egóval, és elutasítanak minden olyat, ami nem mérhető. Nincs szeretet, nincs tudat - illetve van, de az nem más, mint az agyban létrejövő melléktermékek, neuron hormonok, amelyek nem léteznek az agytól függetlenül. Tudják, hogy az agyban van egy "Isten-központ", amiben a neuronok akkor izzanak föl, ha valakinek vallásos élménye van. Isten nincs, csupán az agynak egy része aktiválódik és nyújt Isten-élményt - mondják. Ugyanúgy, ha egy körtét nézünk, az agynak egy része aktiválódik, felizzik - de nem mondhatjuk azt, hogy körte nincs, csupán egy agy által termelt élmény. Ezek összekapcsolódnak: van körte és a körte megtapasztalásakor az agy egy bizonyos részén fokozott aktivitás van. A konzervatív tudóst nem lehet elítélni: sok-sok időt fektetett abba, hogy tudós-egót építsen ki önmaga szórakoztatására.
A vallások némelyike úgy érzi -amikor a tudatról beszélünk- , hogy egy új New Age szekta akarja lerombolni az évezredes hit intézményrendszerét. Hiszen a tudatról azt mondjuk, hogy végtelen, örök, csak az létezik, ezért minden információ benne van (mindent-tudó), minden benne jön létre (mindenható) - s ez a leírás kísértetiesen hasonlít a vallási dogmák Istenéhez. Nem fölöslegesen nem beszélt Buddha soha sem Istenről... S ha már Buddháról beszéltem, hadd említsem meg azt is, hogy a hagyományosan tudat-központú vallások (buddhizmus, hinduizmus) a nyugati világban elterjedve nagyon bizarr jelenséggé változtak. Amíg Keleten ezek a vallások az egón túli tudat keresését jelentik, addig a nyugati világban éppenséggel az egó erősödését hozták. A keresztény vallásokból kiábrándulva egy egzotikusnak tűnő vallást fedeznek fel a buddhizmusban, hinduizmusban és ahelyett, hogy az egót meghaladják, inkább egy erős egó-ra tesznek szert: "Én különleges vagyok, buddhista vagyok". Igy biztosra vehető, hogy nem Buddhákat termel ki a nyugati buddhizmus, hanem buddhista-egót növelgető buddhistákat..