A RENDŐRFELESÉG LEVELE A LÁNYÁHOZ
Kedves lányom!
Lassan írom a levelet, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk, ahol eddig
laktunk. Apád olvasta, hogy a legtöbb baleset otthontól 20 kilóméteres körzetben történik,
úgyhogy elköltöztünk. Nem tudom megírni a házszámot, az előző lakók magukkal vittek, hogy ne
kelljen a címűket megváltoztatni. De minden nagyon szép az új házban. Mosógép is van, habár nem
működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta se láttam belőle semmit
viszont. De azért nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett. Egyszer három napig, egyszer
meg négyig. Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt a csomag túl nehéz
lett volna, így levágtam őket, és beletettem a zsebébe. A bátyád valamelyik nap bezárta a
kocsikulcsot. Nagyon aggódtunk, mert két órába tellett, mire engem meg apádat ki tudtak
szabadítani a kocsiból. A nővérednek ma reggel gyereke született, de még nem tudjuk, mi, úgyhogy
nem tudom megírni, hogy nagynéni vagy-e vagy nagybácsi. A szomszéd múlt héten beleesett a
pálinkáshordóba, páran megpróbálták kihúzni, de hősiesen leküzdötte őket, és megfulladt. Három
napig hamvasztották.
Különben nincs sok újság, minden megy a megszokott mederben.
Szerető anyád.