Ismét divatba jött a 19. századi párizsi éjszakai mulatóhelyek erotikus tánca, a kánkán Franciaországban: a Paradis Latin nevű párizsi kabaré táncóráira tömegesen iratkoznak fel a franciák. De szívesen látott vendégek a külföldi turisták is.
Az évek óta nagy népszerűségnek örvendő tánctanfolyamok adták az ötletet a Paradis Latin januárban indult kánkánóráihoz. Az akciót eredetileg imázsjavításnak szánták. A párizsi diáknegyedben 1803-ban megnyílt patinás szórakozóhelyet 1897-ben újították fel, 700 férőhelyes, kupolás színháztermét Gustave Eiffel tervezte.
A legendákkal ellentétben a Paradis Latin, a Lido vagy a Moulin-Rouge varietéműsorainak közönsége hetven százalékában még mindig francia. A külföldi turisták előre szervezett nagyobb csoportokban érkeznek, hogy lássák a manapság elsősorban kelet-európai és amerikai táncosok által előadott hagyományos táncműsort. A kivételes esti program ára vacsorával együtt 150-200 euró.
A híres kabaré kezdetben havonta egyszer hirdette meg a kánkánoktatást, a 12 férőhelyre azonban átlagosan háromezren jelentkeztek, ezért április óta már hetente tartanak kurzusokat, ahol bárki belekóstolhat a 19. századi Párizs éjszakai hangulatába. A Paradis Latin ugyanis nem egyszerű táncórát kínál, hanem egy nosztalgikus világot idéz meg a kétórás időutazásra jelentkezők számára.
A résztvevőket – mint egy Toulouse-Lautrec festményen – a Paradis Latin jelmezes táncosai fogadják a kabaré lépcsőjének vörös szőnyegén, az öltözőkbe kísérik, ahol a táncosnők sminkelik ki és fodrászolják meg őket. A fekete legginghez és pólóhoz igazi súlyos kánkánszoknyát is kapnak a tanulók, csizma helyett azonban biztonságosabb sportcipőben gyakorolják a valamikor frivolnak számító akrobatikus táncot Offenbach zenéjére. A táncórák programját Marie-Laure Philippon koreográfus fémjelzi, az eseményen részt vesz a revü vezetőtáncosa, Dana Moore is, aki egykor Románia ritmikus gimnasztikabajnoka volt.
Miközben a pincérek a nézőtéren a vacsorához terítenek és a pezsgős vödröket helyezik el az asztalokon, a Paradis Latin megvilágított színpadán egyszerű bemelegítő gyakorlatokkal és lábemelésekkel kezdődik a másfél órás műhelymunka, amely nem igényel semmilyen táncos előképzettséget. A kezdő sasszék és szoknyaemelések azonban nagyon gyorsan egy egységes kétperces koreográfiává állnak össze, amelyhez nagy segítséget ad az, hogy minden civil „tanulónak” egy figyelmes profi táncos a partnere. A koreográfus azt is megtanítja, hogyan lehet tökéletes spárgázást imitálni: a földön elterülő szoknya alatt az ember az egyik lábát hátrafelé behajlítja, ráül, miközben az elöl lévő lábát a közönség felé kinyújtja.
A táncóra végén a résztvevőknek a Paradis Latin egy abszint és málna alapú pezsgőkoktéllal, vörös színű habos házi süteménnyel és egy igazoló oklevél átadásával köszöni meg a szorgalmas munkát. A 95 eurós részvételi díj a részvevők szerint megéri az élményt. A kánkán legendás, a táncóra vicces, egyáltalán nem ódivatú – mondják lelkesen a lélegzetük után kapkodó nők.
„A kánkán Párizst jelenti, a kabarék világát, egy imázst, ezért akartam kipróbálni és megleptem magam vele a születésnapomra” – mondta a 45 éves Marie, aki egy teljes napot utazott Bordeaux-ból, hogy életében először kánkánt táncolhasson. Húgával, a Párizsban élő Annie-Marie-val jelentkezett a táncórára. Mindketten rendszeresen sportolnak, Marie teniszezik, Anne-Marie harcművészeteket űz. Számukra fizikailag nem volt olyan megterhelő a másfél óra, mint azt előre gondolták, inkább technikailag volt nehéz megtanulni a koreográfiát. Állítják, hogy profi partnereik nélkül nem is tudták volna a látványos táncot teljes egészében bemutatni.
Marie-Sophie Tékian, a Paradis Latin művészeti vezetője szerint válságidőszakban az embereknek szüksége van arra, hogy visszataláljanak a gyökereikhez. A kánkán pedig tipikusan a párizsi kabarék hőskorát idézi, ami a jókedv és a biztonság világa volt.
Venczel Katalin (Párizs)
Az évek óta nagy népszerűségnek örvendő tánctanfolyamok adták az ötletet a Paradis Latin januárban indult kánkánóráihoz. Az akciót eredetileg imázsjavításnak szánták. A párizsi diáknegyedben 1803-ban megnyílt patinás szórakozóhelyet 1897-ben újították fel, 700 férőhelyes, kupolás színháztermét Gustave Eiffel tervezte.
A legendákkal ellentétben a Paradis Latin, a Lido vagy a Moulin-Rouge varietéműsorainak közönsége hetven százalékában még mindig francia. A külföldi turisták előre szervezett nagyobb csoportokban érkeznek, hogy lássák a manapság elsősorban kelet-európai és amerikai táncosok által előadott hagyományos táncműsort. A kivételes esti program ára vacsorával együtt 150-200 euró.
A híres kabaré kezdetben havonta egyszer hirdette meg a kánkánoktatást, a 12 férőhelyre azonban átlagosan háromezren jelentkeztek, ezért április óta már hetente tartanak kurzusokat, ahol bárki belekóstolhat a 19. századi Párizs éjszakai hangulatába. A Paradis Latin ugyanis nem egyszerű táncórát kínál, hanem egy nosztalgikus világot idéz meg a kétórás időutazásra jelentkezők számára.
A résztvevőket – mint egy Toulouse-Lautrec festményen – a Paradis Latin jelmezes táncosai fogadják a kabaré lépcsőjének vörös szőnyegén, az öltözőkbe kísérik, ahol a táncosnők sminkelik ki és fodrászolják meg őket. A fekete legginghez és pólóhoz igazi súlyos kánkánszoknyát is kapnak a tanulók, csizma helyett azonban biztonságosabb sportcipőben gyakorolják a valamikor frivolnak számító akrobatikus táncot Offenbach zenéjére. A táncórák programját Marie-Laure Philippon koreográfus fémjelzi, az eseményen részt vesz a revü vezetőtáncosa, Dana Moore is, aki egykor Románia ritmikus gimnasztikabajnoka volt.
Miközben a pincérek a nézőtéren a vacsorához terítenek és a pezsgős vödröket helyezik el az asztalokon, a Paradis Latin megvilágított színpadán egyszerű bemelegítő gyakorlatokkal és lábemelésekkel kezdődik a másfél órás műhelymunka, amely nem igényel semmilyen táncos előképzettséget. A kezdő sasszék és szoknyaemelések azonban nagyon gyorsan egy egységes kétperces koreográfiává állnak össze, amelyhez nagy segítséget ad az, hogy minden civil „tanulónak” egy figyelmes profi táncos a partnere. A koreográfus azt is megtanítja, hogyan lehet tökéletes spárgázást imitálni: a földön elterülő szoknya alatt az ember az egyik lábát hátrafelé behajlítja, ráül, miközben az elöl lévő lábát a közönség felé kinyújtja.
A táncóra végén a résztvevőknek a Paradis Latin egy abszint és málna alapú pezsgőkoktéllal, vörös színű habos házi süteménnyel és egy igazoló oklevél átadásával köszöni meg a szorgalmas munkát. A 95 eurós részvételi díj a részvevők szerint megéri az élményt. A kánkán legendás, a táncóra vicces, egyáltalán nem ódivatú – mondják lelkesen a lélegzetük után kapkodó nők.
„A kánkán Párizst jelenti, a kabarék világát, egy imázst, ezért akartam kipróbálni és megleptem magam vele a születésnapomra” – mondta a 45 éves Marie, aki egy teljes napot utazott Bordeaux-ból, hogy életében először kánkánt táncolhasson. Húgával, a Párizsban élő Annie-Marie-val jelentkezett a táncórára. Mindketten rendszeresen sportolnak, Marie teniszezik, Anne-Marie harcművészeteket űz. Számukra fizikailag nem volt olyan megterhelő a másfél óra, mint azt előre gondolták, inkább technikailag volt nehéz megtanulni a koreográfiát. Állítják, hogy profi partnereik nélkül nem is tudták volna a látványos táncot teljes egészében bemutatni.
Marie-Sophie Tékian, a Paradis Latin művészeti vezetője szerint válságidőszakban az embereknek szüksége van arra, hogy visszataláljanak a gyökereikhez. A kánkán pedig tipikusan a párizsi kabarék hőskorát idézi, ami a jókedv és a biztonság világa volt.
Venczel Katalin (Párizs)
