Párkapcsolat - FÉRFIAKNAK

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Georgina Bojana levelei

Párkapcsolat – FÉRFIAKNAK !

Levelemet a FÉRFIAKNAK címzem, de természetesen a nőknek (is) írom.;)
A férfiak között is egyre többen azon és arra panaszkodnak, hogy nem találnak a párjukra.
Mi lehet az oka ennek?
Ismételten megemlítem, mint az első részben, hogy magunkat NEM ismerjük.
Most nem azt írom, hogy órákon át, köldökünket nézve erősen meditáljunk azon, hogy valójában milyenek is vagyunk? Saját korlátainkat viszont jó volna ismerni, sőt beismerni.
Nem, játszom a nagy okost, sőt!o_O
Legszívesebben minden férfit és nőt attól óvnék meg, ne csalódjon. Azt tudnunk kell, hogy egy szakításkor, egy váláskor soha sem "csak" az egyikünk a hibás.
Olyan nincs, az viszont van, hogy nem tudunk időben saját magunkkal, hibáinkkal, apróbb-nagyobb bűneinkkel szembe nézni.
Hogyan is van ez? :rolleyes:
Rábólintunk dolgokra, melyeket később párunk szemére hányunk.
Mi nők pedig ne ringassuk magunkat abba a tudatba, hogy minden hibánk, kimondott sértésünk el van felejtve. Nem, egy párkapcsolat nem így működik…
De most a férfiaknak szánt soraimat írom, tehát (most) nem szórok hamut fejemre és nem gyakorlom a bűnbánatot. ;)

*

A VEZÉRÜRÜ

No igen az ilyen tipusu férfi nem tűri az ellentmondást. Ő hordja a kalapot igazából is, no meg képletesen is. Jó lenne, ha időnként magukba mélyednének és átgondolnák, milyen pocsék érzés a párjuknak az örökös hozzájuk igazodás.
Igaz, a nők (főként) az ilyen férfiakat kedvelik, sőt keresik. Csak akkor koppannak, amikor rájuk talál a „szerencse” egy ilyen férfi kapnak a Sorstól, - VEZÉRÜRÜ képében. – Akkor már visszakoznának, de már késő.
Az is igaz, majd minden nőnek az a mániája, hogy majd ő, majd ő „megváltoztatja” választott párját.
Hahahaha! – nevetnem kell. Ez soha nem fog sikerülni.
A férfiakat és a nőket is már „készen kapjuk” a Sorstól. Önálló gondolkodással, akarattal, mániákkal, szokásokkal, ízléssel stb. stb. Ha a kapcsolat elején erről, vagy arról választott hölgyünk lemond, ne higgyünk a „csodában”. Ez a „beetetés” időszaka.​
Összegezzünk, milyen típusú nőket fújhat elénk a Sors szele?:o

A NYÁVOGÓS

Mindenért nyafog és mindenkor:laz:. Először a férfiakban felébreszti a segítés, az óvás „arkangyalát”, a „majd én mindenben, ebben is, abban is segítek” – ingert. De ezzel a nyávogással előbb v. utóbb a férfiak agyára megy.

Az ilyen lányoknak/asszonyoknak minden baj. Legfőképpen az Élet, az, ami fáj. Ha süt a Nap, az, ha felhős az ég, akkor az. Ha megdicsérjük (mintha férfi lennék úgy írom) a küllemét, hogy csínos, fitos stb. stb. (Hű de nehéz férfi módra írni…- G.B.) azonnal támadásba lendül és a nem létező „hurkáikat” mutogatja, hogy itt is, meg ott, még mindig kövér. Ne vígasztaljuk, tudja ő pontosan, hogy randa. Stb. stb. stb. Napunkat, kedvünket elkeseríti. Már a szexhez sincs ingerünk. :eek:
Ha virágot viszünk, akkor azzal támad, van valakink, s furdal minket a lelkiösmeret. Fel sem merül benne, hogy azt a virágot azért vásároltuk, mert csakis őt szeretjük, s gondoltunk rá.

A SZOMSZÉDOLÓS

Bármilyen furcsa (mi nők) ilyenek is vagyunk. A férj, az életünk párja dolgozni, bárhová megy, s mi alig várjuk, hogy áttopogjunk a szomszédba. Jól ki lehet pletykálni ezt meg azt, no meg, hogy ki miért és hogyan? Az ebéd, a takarítás pedig vár(hat) – gondoljuk. S, amikor észbe kapunk, már idő van, akkor rohanunk, s tesszük a dolgainkat a helyére. Betoppanó férjünk, párunk mit lát? Rendetlen szobát, félig kész, odakozmált ételt.
Kapcsolat elején ezt még tolerálja, később megmorogja, de eljön az idő, amikor üvöltözéssel válaszol – szomszédba topogásunkra. No kedves férfiak, itt is szükség van a türelmetekre.o_O

A SZÁMÍTÓGÉPELŐS

Hjaj, mindig van valami új a Facen, valaki – valakinek írt és mit? Azon kívül terítve van a receptkönyvek garmadája, no meg a hírek, hogy mi és hogyan történt. A blogokat még nem is említettem, no meg a jósdák, a horoszkópok! Igazi kincsesbányák. A YouTube-n bitang jó filmeket is találhat az aki keres. Hölgyeményünk keres is, no meg talál is.
Férj hazaérve u.azt találja, mint fent. Reakciója, u.az mint az előbbiekben megírtam.
Végeredmény: mi vagyunk (nők) megbántva, hogy életünk párja (a férfi) nem értékeli kellően a kultúra utáni olthatatlan vágyainkat.:mad:

Az ANYA

Nehéz az egészséges vonalat meghúzni, de szükséges. Ha egy nőnek gyermeke születik, az a természetes, hogy nemcsak anya, de édesanyává is válik. Éjjel és nappal szolgálatban van. Több nő nem tudja meghúzni azt a bizonyos egészséges vonalat, amikor – időnként! - már a saját, sőt párjával közös életét kellene megélniük.
Időnként el kellene utazni, ha csak pár napra is, gyereket nagyikra bízva, csak kettesben és egymásnak élni. Kell és szükséges a feltöltődés, hogy tovább és akadálytalanul guruljon a család „kereke”. Ne:dr_4: csikorogjon, olajozza azt meg a szerelem és a szeretet. Mivel egyik sem hullik a pár ölébe, így meg kell ezért is dolgozni. Méghozzá, ha szükséges, erőnek erejével.:cool:
A gyereknek is jót tesz egy pár nap a nagyiknál, nagynéninél, megtanulja a máshol és másként viselkedést, sőt beilleszkedést.
Vannak nők, akik képtelenek az elszakadásra. Sőt arra vetemednek, hogy gyermekük mellé fekszenek, akár a másik szobába, hogy „szegény” ne legyen egyedül.
Férj tombol, dühöng és előbb, no meg utóbb (biztos), hogy rátalál egy másik asszonyra, aki őt kényezteti, őt szeretgeti. Attól, hogy apává tettek egy férfit, attól még vannak egyéb igényei is.
Vannak nők, akik ezt semmibe veszik, majd panaszkodnak, hogy férj, életük párja kimarad, nem is értik, hogy miért.:confused:
Jó lenne, ha ezeket a sorokat olyan asszonyok is elolvasnák, akik így viselkednek.
Nem azokat morgom meg, hogy édesanyákká váltak, szó sincs róla, jómagam is az vagyok.
Azt viszont igen, hogy akinek köszönhetik az anyává válást, no pontosan őt mellőzik, ok és indok nélkül. (No persze mindig lehet okot is, meg indokot is keresni, sőt találni is, de nem tanácsos).

A TISZTASÁGMÁNIÁS

Minden ragyog, fénylik, csillog. A szobában még egy süteményt sem lehet elfogyasztani lelkiismeret furdikálás nélkül még kistányérról sem, mert, hogy a morzsa stb. stb. stb. A konyhában sem lehet nyugodtan enni, mert ha leesik ez vagy az, akkor jönnek a hangyák. Úgy enni, hogy közben életünk párja lesben ül/áll, hogyan is eszünk, bizony, bizony bitang nehéz. Sőt még az étvágyunk is elmegy.
Cipőben lakásba bejönni?! E cselekedettel akár a „helyi akasztást” is kiérdemelhetjük.
Saját lakásunkban zokniban, esetleg papucsban lehetünk. A szőnyegeken védőruha, a fotel karfáján védőhuzat, minden és mindenkor „védve” van a kezünktől, talán még a tekintetünktől is.
Az ilyen „maszkban” beöltöztetett lakásban mindent lehet, csak élni nem… Egyet lehet, repülni, mint az ide behozott kis figura: :dr_33: repülni, még akkor is, ha nem érezzük szentnek magunkat.

A VÁSÁROLÓS

Hiába szűk az otthoni költségvetés, a vásárolós hölgy, aki hozzánk tartozik fáradhatatlanul járja az üzleteket. Ha már a fizetésünkből nem maradt, akkor vidor arccal veszi elő a hitelkártyát, s azzal fizet. S, ha már megvásárolta a 25. táskáját, cipőjét, stb. s nem fér a lakásba a mind összes cucca, akkor azért „ostoroz” minket, hogy kicsi a lakás. Ő nagyobbat vár(na) el, húzzunk fel egy nagyobb gardrobot, vagy cseréljük el megszokott otthonunkat, hiszen „nékije” vannak igényei, nem tűri a szűkösséget.:mad2:



S, ha nagyon szeretjük a hölgyet, mindent megbocsátunk, még akkor is, ha erősen megcsappan egyéb kiadásra szánt pénzünk.

A FŐZŐS

Hölgyünk folyamatosan „háborúra” készül… Kamrában sorakozik a több kiló füstölt kolbász, liszt, cukor, nyáron a konyhába sem léphetünk be, mert befőzés van. A hétköznapokon és az ünnepekkor viszont folyamatosan kitesz magáért. Jó és finom ételeket rak elénk és elvárja, hogy pukkadás utánig együnk:dr_104:. Ha nem tesszük, megsértődik. Kilóink gyarapodnak, sörhasunkat toljuk magunk előtt és levegőért hápogunk. Barátaink szóvá is teszik átalakulásunkat, s edzőterembe hívnak.
Be is indulunk, de ott kifulladunk, így gyorsan hazavánszorgunk, ahol már asztalon gőzölög az finom húsleves a sok-sok, még több kifőzött cérnametélttel. No a cérnametéltet beseperjük a nagyobb mély tálba, mert úgy szeretjük, hogy a kanál is megáll, s ezek után folytatjuk testünk ily módon való „meggyalázását”: pörkölt nokedlival, sok, még több nokedlival, jó piros szaftosan, esszük ezt kanállal, kézzel és lábbal, mert finom. Tagadhatatlan.
A kilóink is tagadhatatlanul rakódnak minden testtájunkra.
Ezek után beszédelgünk elfáradva az evéstől a tévé elé:dr_103:, ahol kényelmes heverőnk már az ejtőzésünket várja. Feleség, v. életünk párja hozza is a még langyos almás pitét, kistányért, hogy együnk, együnk, mert így a finom, még langyosan.
Saját anyánk sem ismer ránk fél év múlva, amikor vidékre utazunk hozzá.
Mondja is:
- Fiam, fiam, orvoshoz kellene menned, úgy feldagadtál, tán valami rejtett bajod van? Vizes vagy, biztosan. Az ilyen alattomos, a víz. Kérjél vízhajtót, az majd megsegít.
Hazaérve belenézünk a tükörbe és elkeseredünk:(. Hjaj, nem víz ez, hanem háj, háj tetején, amit „szeretetből-szerelemből” pakolt ránk asszonyunk.

AZ UTAZÓS

Télen már a nyárra gondol. Szabadságunkra, hová megyünk. Hová menjünk? Légyen az kül- vagy belföld, ő mindig megtalálja a legérdekesebb célpontot.:confused:
Felkészül, hónapokkal előbb nemcsak spórol, még a cigaretta adagot is lecsökkenti, borotva habból is az olcsóbbikat vásárolja, mondván, kell a pénz az utazásra.:mad2:
Végre eljött a nagy nap!
Bőrönd és táska itt meg ott, Siva Istent (Wikipédiából kimásolva: Sivának több funkciója és megjelenési formája is van. Ő birtokolja a tama-gunát is, ami a tudatlanság kötőereje. Három szeme van: a Nap, a Hold és a tűz. A nagy hatalmú istent szokás 4, 6, 8, 10 vagy akár 32 karral ábrázolni. Siva a „pusztító”, Visnu a „megtartó”, Brahma a „teremtő” istenek hármasa (Trimúrti) határozza meg a hinduizmus alapjait).
Mi a Sivát irigyeljük a sok karja miatt. Nekünk csak kettő adatott meg:(, s azzal a kettővel igencsak akadályozott a több bőrönd, táska és szatyor cipelése. Végre autóval, busszal, vonattal, bármivel, de elérjük a célt. Szisztematikusan, amúgy férfiasan kipakolnánk, majd zuhany, pihi esetleg rövidke szundikálás:dr_103:.
De ez nem adatik meg!:mad:
Asszonyunk városnézésre készült. Kezében útikönyv, sietve hajt minket, hogy mielőbb induljunk, mert ezt meg azt meg kell még ma néznünk.:dr_9:
Az utazásba, a mindenbe belefáradva unottan kócolunk mellette. Füleinkkel halljuk amint olvassa az úti „bibliáját”, de az eszünk máshol jár. Ott, ott igen, szemben felfedezünk egy szerszámboltot, becélozzuk és arra indulunk.
Feleség sápítozik:
- No, de fiam, ott nincs semmi látnivaló!
Neki nem, ezt jól tudjuk. De nekünk! Kincsesbánya. Micsoda fúrók, elektromos kütyük és mindenféle beállításokhoz a különféle szerszámok és segédeszközök. Rá is mutatunk a kirakatban az egyikre. Hölgyünk felháborodva sivítja, hogy erre sem pénzünk, sem időnk, mert az ilyen meg olyan romokat, múzeumot meg kell néznünk.
Két lehetőség van: vagy lakatot teszünk a szánkra és hangtalanul mellette ballagunk és hallgatjuk a (számunkra oly érdektelen) előadást, vagy már a megérkezésünk első napján ledorongoljuk. Erőszakkal bemegyünk az üzletbe és megvásároljuk az óhajtott kütyüt, szerszámot, miegyebet. Ez utóbbi tettünket később irgalmatlanul megbánjuk, mert a nap 24 órájában azt halljuk, hogy eldorbézoltuk azt a pénzt, amit ő másra szánt.
A gyaloglásban fáradhatatlan, nekünk már a nyelvünk is izzad, fagylaltot ennénk, de nem lehet, mert spórolni kell a következő múzeumi belépőre. Titkon minden múzeumot, képtárat elátkozunk, mi a jó fenének kellett ezeket a (számunkra értéktelen) kincseket megőrizni? Kérdésünkre mi magunknak és magunkban meg is adjuk a választ: az ilyen férjek bosszantására, mint mi vagyunk.

A tanácsom mi lenne? Cicus tükörképe OROSZLÁN (a cica álma).jpg

Amikor párválasztásra adjuk a fejünket, előbb nézzünk szembe önmagunkkal és csak ezután „vadásszuk” le a számunkra legmegfelelőbb hölgyet. Életünk párjául. Kritikusan nézzünk önmagunkkal szembe. Véletlenül sem úgy, mint a képen szereplő cicus - aki oroszlánnak látja magát. S, ha ennek látja, akkor úgy is viselkedik. S, ennek egyenes következménye, hogy a Sors, vagy álmai asszonya előbb v. utóbb az orrára koppint.
Ha így tennénk, kevesebb lenne a szakítás és a válás.
Mindezek leírása után sem mondom azt, hogy jómagam okosan éltem az életem, mert nem. Emberből vagyok, tehát hibáztam és hibázom, de legalább felismerem, hogy mit és mikor.
Az okos a más kárából, a buta a sajátjából tanul. No én többször a buták közé sorolnám magam, mert a saját hibáimból tanultam.
Az viszont tény, hogy tanultam. Még egyszer u.azt nem követem el. De más hibát? No igen, arra mindig képes vagyok/leszek.
*
Végezetül: férfiaktól tudom, hogy JÓ DOLOG FÉRFINAK lenni. Szenvedéllyel levadászni a szép vadat, azt, amit remélünk, hogy a Sors nekünk szánt:
 

kágyula

Kitiltott (BANned)
Szervusz Georgina ,
már az elsö férfinem titulusán csodálkoztam igy megmondom öszintén nem is igazándiból olvastam el irásod . Mert kérlek akinek egy "vezérürüje" van otthon az meg is érdemli , de az ürü is !!Mert nem tudom Te mennyire örülnél egy kiherélt férfinak otthon mert ugye az ürü egy herélt kos mely általában hizlalásra van szánva hasonlóan mint az ökör is . ;) Azután meg gondolom egy "pár választás" nem 40-50 évesen fog történi hanem elöbb , szerintem . Aztán 20 évesen kinek van ideje arra hogy gondolkozzon , értem ezalatt ha nem ürüröl van szó hanem férfiról ! Mert nem hiszem , ha egy 20 éves fiatalban fö a tesztoszteron akkor majd azzal fog foglalkozni amit itt ecseteltél , szerintem ez inkább a mai új valahanyadik hásaságát probálokról vagy nekik szólna . Mert szerintem a legtöbb kapcsolat már sokszor valahol már a suliban is megkötödik vagy az óviban , értem ez alatt hogy iskolákban , munkahelyeken történnek meg a legtöbb "ismeretségböl" levö házasságok , na magam csak barátaim és itteni környezetemböl tudok kiindulni . Aztán hidd el , minden zsák megtalálja a maga foltját , láss engem :rohog::rohog:
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Megköszönöm, hogy megszólítottál.:cool:
Szívből örülök, így ismeretlenül is, hogy párodra leltél. Megköszönöm azt is, hogy erről tudósítottál minket. Nagy kincs :)!
Többet ér, mint egy lottó telitalálatos. :rolleyes:
*
Bocs' mezőgazdaságból képezni kell magamo_O, nem tudtam, valóban nem tudtam, hogy az ürü az herélt kost jelent:o. Arra gondoltam, hogy a vezérürü vezeti a nyájat.
*
Ami a fiatal korban megkötött házasságokat illeti, azok ritkán sikerülnek jól. :(
Miért?
Akiket ismertem és első szerelmükhöz mentek hozzá, a házasságuk tönkre is ment.
Természetesen vannak kivételek, hiszen a kivételek erősítik a szabályt. De! El kell mondanom, hogy biológiailag is a két nem különbözik egymástól (milyen szerencse), de egyben "átok" is.
A nő legszívesebben megbéklyózná a szeretett férfit :oops:, a férfi pedig időnként "vadászgatna", csak úgy a maga örömeire ;).
*
Mostanában sűrűn előfordul, hogy 40-50 éves férfiak fiatal "csibéket" választanak. A megunt, a rosszban-jóban mellettük élő feleségre ráuntak. A gyerekek már kirepültek, a férj rossz esetben ráébred, hogy "még nem is élt", vagyis élt, de csak egyetlen nővel. S, micsoda badarság - gondolják! - így leélni az életüket.
A szexben egy fiatal test biztosan vágykeltő, de mi van az után?
Miről tudnak beszélgetni? Nincsenek közös emlékeik?
Ezek fontosak, mindenképpen fontosnak tartom egy párkapcsolatban. Előbb-utóbb a "dögunalom", s jöhet az újabb "maca".
Itt kell, mert szükséges hangsúlyoznom azt, hogy a szerelmet, ami, mint tudjuk örökké nem tart, a szeretetnek kell(ene) felváltania.
Sajnos kevés házasság, kapcsolat az, mely mostanában, a szerelem fogytát - túléli. :(
*
Nem ellendrukker vagyok, de drukker. :cool:
Minden olvasónak és szerzőnek azt kívánom, hogy lelje meg a párját, mert van aki feltalálja magát, ha egyedül él is. Magányról nem minden esetben regélhetek.
Vannak egyedül élő nők, férfiak akik napról-napra teleírják a naptárukat, ide kell menni, oda kell menni, ezt meg azt elintézni, ezt meg azt megcsináltatni, vagy megcsinálni. Tehát az egyedüllét nem jelent mindenképpen magányt.
Ha pedig magánytól szenved bárki is, annak kívánom, hogy lelje meg a társát, akárhány évesen is.
Ami a lényeg, legyünk egészségesek és boldogak.
S, nemcsak ebben az évben, de egész hátralévő életünkön át.:):cool:

G.B.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Nem hiszek a fiatal nokre valo cserelesbe. Keves no kivancsi az apa vagy nagypapa korabeli dumara emlekeire kotve fuzve vegig hallgatva tobbszor naponta stb. Keves no vagyik egy rozant 30-40-50 evvel oregebb testre, meg akkor se ha a fiatal no varazsa megfickositja az oreg urakat.
elobb utobb jon a "nema kertesz" vagy a szomszed vagy a postas vagy maszor vagy az uszo mester a regi szerelme..... stb valaki beesik az majdnem biztos.
Sok not megszedit a stabil egzisztencia a rendezett korulmeny es hogy minden kivansagat tudja az oreg ur finanszirozni.
Aki a fiatalsagat oda adja bealdoza , az is eleg nagy arat fizet erte , mert nem biztos hogy par ev mulva vig ozvegy lesz. Az oreg urak rendkivul feltekenyek, es hazsartosak.
 

kágyula

Kitiltott (BANned)
Szervusz Georgina ,
igaz magam csak egy "vén konzervativ" alak vagyok , de nagyon sok rokonom , barátom , volt iskola társam van otthon akik már meg is bocsájts társukkal majd ovodás koruk óta együtt vannak és tényleg jobban - rosszban mert ez is vele jár ! Igen is velejár , hogy én laposra nyomom az orromat a "barkács üzletek" kirakata elött , hogy nekem több skárpim van mint nejemnek , de ezért Ö mégis jobban fözz és megtudja a computert is javitani ,amit magam nagy ivben kerülök és csak itteni pöttyögtetésre használok ! Az is igaz nyáron magam is meg megfordulok egy csinos "fehér nép" után ,tudod csak hüséget és nem vakságot igértem valamikor .;) Aztán én tudom , hogy engem otthon mivár reám !! hogy a valamikori 48 kg-os bombázoból mára egy majd 80 kg-os nagyi lett , hát Istenem én sem vagyok az valamikori Adonisz a magam majd 120 kg mal , meg aztán tudod Melittának igaza is van , aki mindegy férfi vagy nö egy joval idösebbet vessz párjának ott nem "szeretettröl vagy szerelemröl" beszélünk hanem az a pénztárca érdeke .
 
Utoljára módosítva:

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Kedves Melitta!
Mi úgy gondoljuk
, hogy a szabadságunk az életünknek a fiatal évei - megfizethetetlenek.:dr_9:
Több fiatal nő, viszont másként gondolkozik.
Többnyire úgy, hogy az öreg úr mellett "ékszerként" virít, kidekorálva, s a háttérben lapul a "néma" Adonis, az erős, izmos karjával és a sportos testével.
Az ifjú menyecske azt és úgy reméli, csalafintasága nem derül ki. ;)

De, mint tudjuk a hazug embert könnyebb útol érni, mint a sánta kutyát.
Tehát?
Az öregúr (titkos detektívjei, mivel meg tudja őket fizetni) a kikapós menyecskét előbb-utóbb, de elérik. :confused:
S, akkor felteszik, vagy inkább neki szegezik a kérdést, hogyan tovább?
A továbbiak már az Ő döntésén múlik.
Vagy, az öregúr jóindulatán.o_O

G.B.
 
Utoljára módosítva:

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Kedves Kágyula, köszönöm, hogy megszólítottál.
Manapság nagyon elharapódzott az együtt élés, házasság nélkül. No, nem mintha baj volna ezzel, csak ez azt jelenti, hogy bármi okból nem vállalják fel sem egymást, de saját magukat sem, az érzelmeiket pedig végképpen nem:dr_4:. S, ez hiba, ha már több fiatal úgy indul neki a kapcsolatának, hogy ezt az együttélést bármikor felbonthatjuk, nem kell hozzá sem bíró, sem költség. Összeraktuk a párnáinkat, úgy hónunk alatt el is mehetünk! - felkiáltással szétmennek.
Az ilyen kapcsolatokba a nő, ha van esze, nem vállal fel gyermeket.
S, ez baj.
Mit baj?
Gond, mert mint családról, ebben az esetben nem beszélhetünk. Igaz vannak olyanok, akik két, vagy akár több gyermek megszületése után, több évre kötnek házasságot. Ezek kivételek, de, mint tudjuk, a kivételek erősítik a szabályt. No és két ember kapcsolata, szeretete nem függ a házassági okmánytól, de a pecséttől sem.
Ezért van az, hogy az együtt élők könnyebben rúgják fel a kapcsolatukat, nem tolerálnak, mert, mint a fentiekben olvasható - gond nélkül elcuccolnak.

Egy, pláne több gyereket két emberre "találtak ki".
Ha az egyik fizikailag, agyilag, lelkileg elfárad, - akkor ott van a másik, aki felveszi a síró gyereket, mesél vagy éppen megvacsoráztatja.
Amikor az egyik fél úgymond "kiugrik" a "buliból", mert ez nem házasság, egy "csak egy" együttélés. Akkor a gyerekkel, gyerekekkel maradónak hatalmas energiájába és erőn feletti megfeszítésébe kerül mind a gyerekek ellátása, de nevelése is.
Házasságpárti vagyok, de az is igaz, idősebb korban már vannak komoly akadályok.
Mindkét félnek van kialakult élete, életritmusa, baráti köre, háza vagy lakása, gyermekei esetleg unokái is.
Ezt viszont nem tanácsos felrúgni. Ebben az esetben, ha ragaszkodnak egymáshoz és szeretettel, akkor kell egy tiszta, jogvédett végrendelet, s a ma nálad, holnap nálam - működik. Amikor fogy az erő, akkor már választani kell, hogy hol legyen az igaz otthon. Nehéz döntések ezek, bármennyire is szeretnénk, valamelyikük, valamiképpen sérül, az összeköltözés okán is.
:(

G.B.
 

Charly2016

Állandó Tag
Állandó Tag
Georgina Bojana levelei

Párkapcsolat – FÉRFIAKNAK !

Levelemet a FÉRFIAKNAK címzem, de természetesen a nőknek (is) írom.;)
A férfiak között is egyre többen azon és arra panaszkodnak, hogy nem találnak a párjukra.
Mi lehet az oka ennek?
Ismételten megemlítem, mint az első részben, hogy magunkat NEM ismerjük.
Most nem azt írom, hogy órákon át, köldökünket nézve erősen meditáljunk azon, hogy valójában milyenek is vagyunk? Saját korlátainkat viszont jó volna ismerni, sőt beismerni.
Nem, játszom a nagy okost, sőt!o_O
Legszívesebben minden férfit és nőt attól óvnék meg, ne csalódjon. Azt tudnunk kell, hogy egy szakításkor, egy váláskor soha sem "csak" az egyikünk a hibás.
Olyan nincs, az viszont van, hogy nem tudunk időben saját magunkkal, hibáinkkal, apróbb-nagyobb bűneinkkel szembe nézni.
Hogyan is van ez? :rolleyes:
Rábólintunk dolgokra, melyeket később párunk szemére hányunk.
Mi nők pedig ne ringassuk magunkat abba a tudatba, hogy minden hibánk, kimondott sértésünk el van felejtve. Nem, egy párkapcsolat nem így működik…
De most a férfiaknak szánt soraimat írom, tehát (most) nem szórok hamut fejemre és nem gyakorlom a bűnbánatot. ;)

*

A VEZÉRÜRÜ

No igen az ilyen tipusu férfi nem tűri az ellentmondást. Ő hordja a kalapot igazából is, no meg képletesen is. Jó lenne, ha időnként magukba mélyednének és átgondolnák, milyen pocsék érzés a párjuknak az örökös hozzájuk igazodás.
Igaz, a nők (főként) az ilyen férfiakat kedvelik, sőt keresik. Csak akkor koppannak, amikor rájuk talál a „szerencse” egy ilyen férfi kapnak a Sorstól, - VEZÉRÜRÜ képében. – Akkor már visszakoznának, de már késő.
Az is igaz, majd minden nőnek az a mániája, hogy majd ő, majd ő „megváltoztatja” választott párját.
Hahahaha! – nevetnem kell. Ez soha nem fog sikerülni.
A férfiakat és a nőket is már „készen kapjuk” a Sorstól. Önálló gondolkodással, akarattal, mániákkal, szokásokkal, ízléssel stb. stb. Ha a kapcsolat elején erről, vagy arról választott hölgyünk lemond, ne higgyünk a „csodában”. Ez a „beetetés” időszaka.​
Összegezzünk, milyen típusú nőket fújhat elénk a Sors szele?:o

A NYÁVOGÓS

Mindenért nyafog és mindenkor:laz:. Először a férfiakban felébreszti a segítés, az óvás „arkangyalát”, a „majd én mindenben, ebben is, abban is segítek” – ingert. De ezzel a nyávogással előbb v. utóbb a férfiak agyára megy.

Az ilyen lányoknak/asszonyoknak minden baj. Legfőképpen az Élet, az, ami fáj. Ha süt a Nap, az, ha felhős az ég, akkor az. Ha megdicsérjük (mintha férfi lennék úgy írom) a küllemét, hogy csínos, fitos stb. stb. (Hű de nehéz férfi módra írni…- G.B.) azonnal támadásba lendül és a nem létező „hurkáikat” mutogatja, hogy itt is, meg ott, még mindig kövér. Ne vígasztaljuk, tudja ő pontosan, hogy randa. Stb. stb. stb. Napunkat, kedvünket elkeseríti. Már a szexhez sincs ingerünk. :eek:
Ha virágot viszünk, akkor azzal támad, van valakink, s furdal minket a lelkiösmeret. Fel sem merül benne, hogy azt a virágot azért vásároltuk, mert csakis őt szeretjük, s gondoltunk rá.

A SZOMSZÉDOLÓS

Bármilyen furcsa (mi nők) ilyenek is vagyunk. A férj, az életünk párja dolgozni, bárhová megy, s mi alig várjuk, hogy áttopogjunk a szomszédba. Jól ki lehet pletykálni ezt meg azt, no meg, hogy ki miért és hogyan? Az ebéd, a takarítás pedig vár(hat) – gondoljuk. S, amikor észbe kapunk, már idő van, akkor rohanunk, s tesszük a dolgainkat a helyére. Betoppanó férjünk, párunk mit lát? Rendetlen szobát, félig kész, odakozmált ételt.
Kapcsolat elején ezt még tolerálja, később megmorogja, de eljön az idő, amikor üvöltözéssel válaszol – szomszédba topogásunkra. No kedves férfiak, itt is szükség van a türelmetekre.o_O

A SZÁMÍTÓGÉPELŐS

Hjaj, mindig van valami új a Facen, valaki – valakinek írt és mit? Azon kívül terítve van a receptkönyvek garmadája, no meg a hírek, hogy mi és hogyan történt. A blogokat még nem is említettem, no meg a jósdák, a horoszkópok! Igazi kincsesbányák. A YouTube-n bitang jó filmeket is találhat az aki keres. Hölgyeményünk keres is, no meg talál is.
Férj hazaérve u.azt találja, mint fent. Reakciója, u.az mint az előbbiekben megírtam.
Végeredmény: mi vagyunk (nők) megbántva, hogy életünk párja (a férfi) nem értékeli kellően a kultúra utáni olthatatlan vágyainkat.:mad:

Az ANYA

Nehéz az egészséges vonalat meghúzni, de szükséges. Ha egy nőnek gyermeke születik, az a természetes, hogy nemcsak anya, de édesanyává is válik. Éjjel és nappal szolgálatban van. Több nő nem tudja meghúzni azt a bizonyos egészséges vonalat, amikor – időnként! - már a saját, sőt párjával közös életét kellene megélniük.
Időnként el kellene utazni, ha csak pár napra is, gyereket nagyikra bízva, csak kettesben és egymásnak élni. Kell és szükséges a feltöltődés, hogy tovább és akadálytalanul guruljon a család „kereke”. Ne:dr_4: csikorogjon, olajozza azt meg a szerelem és a szeretet. Mivel egyik sem hullik a pár ölébe, így meg kell ezért is dolgozni. Méghozzá, ha szükséges, erőnek erejével.:cool:
A gyereknek is jót tesz egy pár nap a nagyiknál, nagynéninél, megtanulja a máshol és másként viselkedést, sőt beilleszkedést.
Vannak nők, akik képtelenek az elszakadásra. Sőt arra vetemednek, hogy gyermekük mellé fekszenek, akár a másik szobába, hogy „szegény” ne legyen egyedül.
Férj tombol, dühöng és előbb, no meg utóbb (biztos), hogy rátalál egy másik asszonyra, aki őt kényezteti, őt szeretgeti. Attól, hogy apává tettek egy férfit, attól még vannak egyéb igényei is.
Vannak nők, akik ezt semmibe veszik, majd panaszkodnak, hogy férj, életük párja kimarad, nem is értik, hogy miért.:confused:
Jó lenne, ha ezeket a sorokat olyan asszonyok is elolvasnák, akik így viselkednek.
Nem azokat morgom meg, hogy édesanyákká váltak, szó sincs róla, jómagam is az vagyok.
Azt viszont igen, hogy akinek köszönhetik az anyává válást, no pontosan őt mellőzik, ok és indok nélkül. (No persze mindig lehet okot is, meg indokot is keresni, sőt találni is, de nem tanácsos).

A TISZTASÁGMÁNIÁS

Minden ragyog, fénylik, csillog. A szobában még egy süteményt sem lehet elfogyasztani lelkiismeret furdikálás nélkül még kistányérról sem, mert, hogy a morzsa stb. stb. stb. A konyhában sem lehet nyugodtan enni, mert ha leesik ez vagy az, akkor jönnek a hangyák. Úgy enni, hogy közben életünk párja lesben ül/áll, hogyan is eszünk, bizony, bizony bitang nehéz. Sőt még az étvágyunk is elmegy.
Cipőben lakásba bejönni?! E cselekedettel akár a „helyi akasztást” is kiérdemelhetjük.
Saját lakásunkban zokniban, esetleg papucsban lehetünk. A szőnyegeken védőruha, a fotel karfáján védőhuzat, minden és mindenkor „védve” van a kezünktől, talán még a tekintetünktől is.
Az ilyen „maszkban” beöltöztetett lakásban mindent lehet, csak élni nem… Egyet lehet, repülni, mint az ide behozott kis figura: :dr_33: repülni, még akkor is, ha nem érezzük szentnek magunkat.

A VÁSÁROLÓS

Hiába szűk az otthoni költségvetés, a vásárolós hölgy, aki hozzánk tartozik fáradhatatlanul járja az üzleteket. Ha már a fizetésünkből nem maradt, akkor vidor arccal veszi elő a hitelkártyát, s azzal fizet. S, ha már megvásárolta a 25. táskáját, cipőjét, stb. s nem fér a lakásba a mind összes cucca, akkor azért „ostoroz” minket, hogy kicsi a lakás. Ő nagyobbat vár(na) el, húzzunk fel egy nagyobb gardrobot, vagy cseréljük el megszokott otthonunkat, hiszen „nékije” vannak igényei, nem tűri a szűkösséget.:mad2:



S, ha nagyon szeretjük a hölgyet, mindent megbocsátunk, még akkor is, ha erősen megcsappan egyéb kiadásra szánt pénzünk.

A FŐZŐS

Hölgyünk folyamatosan „háborúra” készül… Kamrában sorakozik a több kiló füstölt kolbász, liszt, cukor, nyáron a konyhába sem léphetünk be, mert befőzés van. A hétköznapokon és az ünnepekkor viszont folyamatosan kitesz magáért. Jó és finom ételeket rak elénk és elvárja, hogy pukkadás utánig együnk:dr_104:. Ha nem tesszük, megsértődik. Kilóink gyarapodnak, sörhasunkat toljuk magunk előtt és levegőért hápogunk. Barátaink szóvá is teszik átalakulásunkat, s edzőterembe hívnak.
Be is indulunk, de ott kifulladunk, így gyorsan hazavánszorgunk, ahol már asztalon gőzölög az finom húsleves a sok-sok, még több kifőzött cérnametélttel. No a cérnametéltet beseperjük a nagyobb mély tálba, mert úgy szeretjük, hogy a kanál is megáll, s ezek után folytatjuk testünk ily módon való „meggyalázását”: pörkölt nokedlival, sok, még több nokedlival, jó piros szaftosan, esszük ezt kanállal, kézzel és lábbal, mert finom. Tagadhatatlan.
A kilóink is tagadhatatlanul rakódnak minden testtájunkra.
Ezek után beszédelgünk elfáradva az evéstől a tévé elé:dr_103:, ahol kényelmes heverőnk már az ejtőzésünket várja. Feleség, v. életünk párja hozza is a még langyos almás pitét, kistányért, hogy együnk, együnk, mert így a finom, még langyosan.
Saját anyánk sem ismer ránk fél év múlva, amikor vidékre utazunk hozzá.
Mondja is:
- Fiam, fiam, orvoshoz kellene menned, úgy feldagadtál, tán valami rejtett bajod van? Vizes vagy, biztosan. Az ilyen alattomos, a víz. Kérjél vízhajtót, az majd megsegít.
Hazaérve belenézünk a tükörbe és elkeseredünk:(. Hjaj, nem víz ez, hanem háj, háj tetején, amit „szeretetből-szerelemből” pakolt ránk asszonyunk.

AZ UTAZÓS

Télen már a nyárra gondol. Szabadságunkra, hová megyünk. Hová menjünk? Légyen az kül- vagy belföld, ő mindig megtalálja a legérdekesebb célpontot.:confused:
Felkészül, hónapokkal előbb nemcsak spórol, még a cigaretta adagot is lecsökkenti, borotva habból is az olcsóbbikat vásárolja, mondván, kell a pénz az utazásra.:mad2:
Végre eljött a nagy nap!
Bőrönd és táska itt meg ott, Siva Istent (Wikipédiából kimásolva: Sivának több funkciója és megjelenési formája is van. Ő birtokolja a tama-gunát is, ami a tudatlanság kötőereje. Három szeme van: a Nap, a Hold és a tűz. A nagy hatalmú istent szokás 4, 6, 8, 10 vagy akár 32 karral ábrázolni. Siva a „pusztító”, Visnu a „megtartó”, Brahma a „teremtő” istenek hármasa (Trimúrti) határozza meg a hinduizmus alapjait).
Mi a Sivát irigyeljük a sok karja miatt. Nekünk csak kettő adatott meg:(, s azzal a kettővel igencsak akadályozott a több bőrönd, táska és szatyor cipelése. Végre autóval, busszal, vonattal, bármivel, de elérjük a célt. Szisztematikusan, amúgy férfiasan kipakolnánk, majd zuhany, pihi esetleg rövidke szundikálás:dr_103:.
De ez nem adatik meg!:mad:
Asszonyunk városnézésre készült. Kezében útikönyv, sietve hajt minket, hogy mielőbb induljunk, mert ezt meg azt meg kell még ma néznünk.:dr_9:
Az utazásba, a mindenbe belefáradva unottan kócolunk mellette. Füleinkkel halljuk amint olvassa az úti „bibliáját”, de az eszünk máshol jár. Ott, ott igen, szemben felfedezünk egy szerszámboltot, becélozzuk és arra indulunk.
Feleség sápítozik:
- No, de fiam, ott nincs semmi látnivaló!
Neki nem, ezt jól tudjuk. De nekünk! Kincsesbánya. Micsoda fúrók, elektromos kütyük és mindenféle beállításokhoz a különféle szerszámok és segédeszközök. Rá is mutatunk a kirakatban az egyikre. Hölgyünk felháborodva sivítja, hogy erre sem pénzünk, sem időnk, mert az ilyen meg olyan romokat, múzeumot meg kell néznünk.
Két lehetőség van: vagy lakatot teszünk a szánkra és hangtalanul mellette ballagunk és hallgatjuk a (számunkra oly érdektelen) előadást, vagy már a megérkezésünk első napján ledorongoljuk. Erőszakkal bemegyünk az üzletbe és megvásároljuk az óhajtott kütyüt, szerszámot, miegyebet. Ez utóbbi tettünket később irgalmatlanul megbánjuk, mert a nap 24 órájában azt halljuk, hogy eldorbézoltuk azt a pénzt, amit ő másra szánt.
A gyaloglásban fáradhatatlan, nekünk már a nyelvünk is izzad, fagylaltot ennénk, de nem lehet, mert spórolni kell a következő múzeumi belépőre. Titkon minden múzeumot, képtárat elátkozunk, mi a jó fenének kellett ezeket a (számunkra értéktelen) kincseket megőrizni? Kérdésünkre mi magunknak és magunkban meg is adjuk a választ: az ilyen férjek bosszantására, mint mi vagyunk.

A tanácsom mi lenne?Csatolás megtekintése 1414642

Amikor párválasztásra adjuk a fejünket, előbb nézzünk szembe önmagunkkal és csak ezután „vadásszuk” le a számunkra legmegfelelőbb hölgyet. Életünk párjául. Kritikusan nézzünk önmagunkkal szembe. Véletlenül sem úgy, mint a képen szereplő cicus - aki oroszlánnak látja magát. S, ha ennek látja, akkor úgy is viselkedik. S, ennek egyenes következménye, hogy a Sors, vagy álmai asszonya előbb v. utóbb az orrára koppint.
Ha így tennénk, kevesebb lenne a szakítás és a válás.
Mindezek leírása után sem mondom azt, hogy jómagam okosan éltem az életem, mert nem. Emberből vagyok, tehát hibáztam és hibázom, de legalább felismerem, hogy mit és mikor.
Az okos a más kárából, a buta a sajátjából tanul. No én többször a buták közé sorolnám magam, mert a saját hibáimból tanultam.
Az viszont tény, hogy tanultam. Még egyszer u.azt nem követem el. De más hibát? No igen, arra mindig képes vagyok/leszek.
*
Végezetül: férfiaktól tudom, hogy JÓ DOLOG FÉRFINAK lenni. Szenvedéllyel levadászni a szép vadat, azt, amit remélünk, hogy a Sors nekünk szánt:

Nyomod a témát. Berezeltem, elég sokat tudsz rólunk. Kíváncsivá tettél, engem hová sorolnál?
Charly
 
Oldal tetejére