Prága egy vicces hely. Icipici városban icipici utcák, van 3 metróvonal is. Tizenpár villamosmegálló és hipp hopp a város másik végében vagy 20 perc alatt. Van sok sok szép híd meg folyó, meg sziget, templom, vár, satöbbi.
Aztán vannak kivándorolt magyarok is. Pl. a karácsonyi vásárban összefutottam egy - első ránézésre is zsebtolvaly - magyarral. Győrből jött. Odalépett hozzám, megkérdezi, hogy dzsörmen, inglis? - mondom hángérien. Fú hogy megörült, még azt is megengedte, hogy lefotózzak pár épületet. Közben végigcsorgott rajtam minden lehetőség. Cipzárak felhúzva, fényképezőbe két kézzel kapaszkodok, pénztárca a belsőzsebben, külsőzsebben csak a német telefonom, azt viheti, ha kell neki.
Nem vitte, jót beszélgettünk. Kedvesen felhívta a figyelmemet, egy tőlünk 20 méterre álló, szintén eléggé megbízhatatlannak tűnő alakra, hogy legyek résen, mert az egy olyan veszélyes figura, hogy csak na. Mondom ok ok.
Végül megkérdezte, hogy tudok -e egy jó helyet, ahol finom pirosbort szolgálnak fel. Hát mondtam, h semmit se, mert kb 5 órája érkeztem a városba, csak átutazóban vagyok, és rohannom kell. Aztán a végén még csak megkérdezte, hogy leszek-e olyan rendes, hogy meghívom egy pirosborra. Sajnos nemet kellett mondanom, talán egyszer bepótoljuk.
A prágai csajok hmm... na ja, asszem inkább Prága