A régimódi VIDÁM PARK-ban így múlattuk el az időt
Igaz, ebben a videóban még visszább (is) emlékezünk, a régi Angol parkra, ahol már csak nagyszüleink szórakozhattak.
Jól tudom, a mai fiatalokat EZ a "szórakozásnak nevezett" akkori vidámkodás, őket már nem tudná lekötni. Mint ahogyan a régi búcsúkban s a fiatal fiúk vásároltak színes fakanalakat, s azzal ütöttek a lányok fenekére. Huss, egy ütés és már el is fordultak. Soha nem tudtuk, ki volt az, aki ránk suhintott, de az biztos, hogy még ruhán keresztül is -volt, hogy- megéreztük. Ma már ez testi fenyítésnek felelne meg, akkor pedig többen ezen nevettek is. A lányok is, no meg a fiúk is. Megjegyzem, én soha nem tartottam mókásnak. Az is igaz, 14 éves koromtól - 17,5 éves koromig nagyon sok (giccses: csókolódzó fehér galambpár, szívecskés, meg minden ehhez hasonló, ma már borzadványnak nevezném) fakanalat festettem. Ahol laktunk, a házban volt egy vásározó, s ezzel kereste a kenyerét. Nagyon jól rajzoltam, festettem, beálltam festeni, sokszor késő éjszakába. Hihetetlenül jól kerestem, ezzel. Most lehet követ, homokot szórni a fejemre, hogy giccsel kerestem a "lé-t",
Bevállalom, régi "bűnömet"