Sötétben
Kihunytak a fények,
éj sötétjében járok,
botladozik lábam,
rád már nem találok.
Nyújtanám a kezem,
talán Te is nyújtod felém,
nem maradt más nékem,
csak emléked az enyém.
Éjjelente hallom,
nyikordul az ablak,
és hideg őszi szellő
a szobán végigszalad.
Megdermeszti testem,
lelkem rég megfagyott,
szeretlek, mint régen,
de már minden álom halott.
Halott vagyok én is,
nélküled egy hulla,
vár már rám a kaszás,
s én készülök az útra…
Kihunytak a fények,
éj sötétjében járok,
botladozik lábam,
rád már nem találok.
Nyújtanám a kezem,
talán Te is nyújtod felém,
nem maradt más nékem,
csak emléked az enyém.
Éjjelente hallom,
nyikordul az ablak,
és hideg őszi szellő
a szobán végigszalad.
Megdermeszti testem,
lelkem rég megfagyott,
szeretlek, mint régen,
de már minden álom halott.
Halott vagyok én is,
nélküled egy hulla,
vár már rám a kaszás,
s én készülök az útra…