Sötétben

Sötétben

Kihunytak a fények,
éj sötétjében járok,
botladozik lábam,
rád már nem találok.

Nyújtanám a kezem,
talán Te is nyújtod felém,
nem maradt más nékem,
csak emléked az enyém.

Éjjelente hallom,
nyikordul az ablak,
és hideg őszi szellő
a szobán végigszalad.

Megdermeszti testem,
lelkem rég megfagyott,
szeretlek, mint régen,
de már minden álom halott.

Halott vagyok én is,
nélküled egy hulla,
vár már rám a kaszás,
s én készülök az útra…