László Fülöp
László Fülöp Elek (Philip Alexius de László)
1869 Budapest - 1937 London
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="3" width="581"> <tbody> <tr> <td class="content" valign="top"> Laub Fülöp Elek néven született 1869. április 30-án Budapesten, majd 1891-ben a család felvette a László vezetéknevet. Miután 1912-ben Ferenc József császár László Fülöpöt nemesi címmel tűntette ki, Philip de László néven vált ismertté. Egyszerű család legidősebb fiaként nevelkedett, ahol a kilenc testvér közül csak öten maradtak. Egészen fiatalon rendíthetetlen elhivatottságot érzett a képzőművészet iránt, ezt bizonyítja kitartó szorgalma is.
Díszlettervezőként, porcelán- és majolikafestőként, majd címfestőként kezdte, 1884-től pedig a neves portréfényképész, Strelisky Sándor tanítványa lett. Így támogatta édesanyját a család nevelésében. A három éves szerződéses időtartam alatt 1884-től az Iparművészeti Iskola, majd 1886-tól a Mintarajziskola tanulója, ahol tanulmányai végén elnyerte első állami ösztöndíját.</td> <td width="10"> </td> <td valign="top">
<table border="0" cellspacing="3" width="100%"> <tbody> <tr valign="top"> <td>
Fülöp (jobbról)
12 évesen testvérével,
Marcival
</td> </tr> </tbody> </table> </td> </tr> </tbody> </table>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="3" width="581"> <tbody> <tr> <td valign="top">
</td> <td width="10"> </td> <td class="content" valign="top"> Rendkívül fiatal tehetségként felvételt nyert a Nemzeti Képzőművészeti Akadémiára (1885-1889), ahol Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa lett, majd a Bajor Királyi Akadémián tanult Münchenben Liezen-Meyer tanítványaként (1889-1890 és 1891-1892), valamint Jacques-Jules Lefebvre és Benjamin Constant tanítványaként a párizsi Julian Akadémia hallgatója lett (1890-1891).
Tanulmányai alatt történeti és zsánerfestészetnek szentelte magát.
A 26 éves művész Drezdában</td> </tr> </tbody> </table>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="3" width="581"> <tbody> <tr> <td class="content" valign="top"> Legismertebb művei ebből a korszakból a Zách Felicián, a L’Incroyable, és mindenekelőtt A Hofbräuhaus. Azonban László korán a portréfestészet felé fordult, ahol már 1889-ban kipróbálta magát, amikor felkérést kapott, hogy arcképet készítsen Dr. Galambosról, egy vidéki magyar falu, Ó-Becse befolyásos jogtanácsosáról. László első jelentős megbízásait barátja, Lippich Elek támogatásával szerezte, aki a Magyar Közoktatási Minisztérium Képzőművészeti Osztályának titkára volt. A bolgár fejedelmi család felkéréseit 1899-ben Ferenc József megbízása követte.</td> <td width="10"> </td> <td valign="top">
A Hofbräuhaus, 1892
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
</td> </tr> </tbody> </table>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="3" width="581"> <tbody> <tr> <td valign="top">
</td> <td width="10"> </td> <td class="content" valign="top"> Az 1900-as év döntő fontosságú volt László számára. Nemcsak Lucy Guinnesst, ifjúkori szerelmét vette feleségül júniusban, hanem miután megörökítette a német császári család több tagját, március elején Rómába utazott, hogy XIII. Leo pápáról készítsen festményt, amivel nemzetközi hírnevet szerzett, és elnyerte az azévi Párizsi Világkiállítás nagy aranyérmét. Leány kisbabájuk 1903-as budapesti halálát követően a művész és felesége elhagyták a László által építettett, műteremként is szolgáló házukat és Bécsbe költöztek, majd 1907-ben Angliában telepedtek le.
Önarckép, 1911</td> </tr> </tbody> </table>
Ekkor már három fiuk volt, Henry, Stephen és Paul. A család két további fiúgyermekkel, Patrickkel és Johnnal (lásd lent) gyarapodott Londonban, ahonnan László az egész világot bejárta, ugyanis egyik sikeres megrendelést kapta a másik után.
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="3" width="581"> <tbody> <tr> <td class="content" valign="top"> A gyorsan ismertté vált fiatal művész a 20. század első évtizedében már világviszonylatban is hírnévre tett szert; haláláig huszonkét érdemrendet és tizenhét érdemérmet adományoztak neki királyi és elnöki körökböl származó modelljei, szerte a nyugati világban. Életének legbüszkébb pillanata az volt, amikor 1909-ben VII. Edward király a Királyi Viktoriánus Rend tagja (Member of the Royal Victorian Order) kitüntetést adományozta neki; azzal pedig, hogy 1930-ban Sickert után ő lett a Portréfestők Királyi Társaságának (Royal Society of British Artists) elnöke, hivatalosan is megerősítette vezető pozícióját a festők között. Különleges teljesítményének köszönhetően kortársai körében nagy megbecsülésnek örvendett, amit találóan fejez ki híres pártfogója, Lord Selborne megjegyzése: “Van, vagy volt valaha is egy festő, aki ennyi érdekes és történelmi személyt festett meg?”
László műteremként is szolgáló háza, Pálma utca, Budapest, 1897.</td> <td width="10"> </td> <td valign="top">
</td> </tr> </tbody> </table>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="3" width="581"> <tbody> <tr> <td valign="top">
László Fülöp és Lucy[FONT=Arial, Helvetica, Geneva, ASunSans-Regular, sans-serif]
öt fiukkal, 1913-ban[/FONT]
</td> <td width="10"> </td> <td class="content" valign="top"> Mindezek ellenére, a második világháború után, László - mégha nem is szolgált rá - tagadhatatlanul az ismeretlenség homályába merült egészen addig, amíg messzehangzó sikert nem aratott az A
Brush with Grandeur című kiállítással. A londoni Christie’s aukciós házban, 2004 januárjában megrendezett kiállítást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a londoni
Magyar Kulturális Intézet által, 2003 és 2004 novembere között megrendezett Magyar Magic művészeti fesztivál részeként mutatta be.
</td> </tr> </tbody> </table> További képek:
http://www.delaszloarchivetrust.com/egalery.php?PHPSESSID=c852bd24c94fae7d98f5424b8202edb5