Ez igaz, gyötörje csak. De azt is vegye észre, ha kell egy kis lökés, hogy "irányba álljon" a csapat.
Máig emlékszem egy olyan játékra, ahol már tényleg mindent megtettünk amit tudtunk (karakter+játékos képessége/tudása, könyvek a korról, hiedelmekről, ötletbörzék stb.), mégis megakadtunk, aztán kész...
Még mindig sajnálom, hogy az a kaland abbamaradt.
Bocsánat a hosszú hallgatásért...
Úgy vélem, az aztán kész, már a Mesélő hibája. Hisz a jó KM/JM ismérve az is, hogy hogy megfelelő időben egy adott helyzetből továbbledítse a karaktereket (akár a szabályok sutbadobásával is, igen, a történet dramaturgiája javára). Az ilyen szituációk tudják eredményezni a legepikusabb hangvételű részeit egy adott kalandnak. Talán van, aki emlékszik még Chapman Észak lángjai c. regényében arra a jelenetre, amikor a Karnelian hercegkapitány hitvesét megszöktető, menekülő kis csapatot toroni karakkák veszik zárótűz alá a Quiron tengeren... Nos, ennél aligha van kilátástalanabb, kétesebb kimenetelű helyzet. Egyetlen kis hajó, minden oldalról hatalmas, tűzköpőkkel, és ballistákkal felszerelt hadihajókkal körülvéve. Aztán, épp a megfelelő pillanatban, megjelennek Lord Calyd Karnelian zöld-ezüst sávos lobogókkal felzászlózott szkoggjai, és kezdetét veszi a "kaland" egyik csúcspontja, a heroikus tengeri ütközet...
Azt hiszem, ez díszpéldája annak, hogyan lehet egy kilátástalannak tűnő helyzetből tovább szőni a történet fonalát, némi dramaturgiai érzékkel. S nem véletlen, hogy példámat egy regény lapjaiból, s nem valamely hajdanvolt játékülésünk eseményeiből merítettem - ezzel is azt akartam sugalmazni, hogy a jó Mesélő egyik legfontosabb feladata rengeteget olvasni, hisz leginkább ezzel fejleszthető a mesemondói képesség... Akár a rövid tömör, lényegretörő, ám szemléletes leírások, akár a már említett dramaturgia, vagy a karakterek (KM esetében az NJK-k (nem játékos karakterek) személyiségének megformálása.