Ma éjjel, súlyos betegség után elhunyt Tóth Tibor, akit a legtöbben "Tiboru" néven ismertek. Romániai magyarként látta meg a napvilágot, a nyolcvanas évek végétől Magyarországon élt és évtizedekig szolgált a rendőrség kötelékében különböző beosztásokban.
.
Hazai szempontból jelentőssé azonban nem ez tette, hanem az, amit a nyugállományba vonulása után csinált.
.
Tiboru volt ugyanis az, aki anno még a
blog.hu felületén először kezdett el magyar nyelven nagyon magas színvonalon, mégis közérthetően blogolni rendvédelmi és katonai kérdésekről - ez lett a LEMIL, a Law Enforcement and Military szavakból.
.
Zseniális stílusban írt, egyszerre tudod alapos és olvasmányos lenni, és mindez úgy, hogy át-átsütött a szövegén az is, hogy itt valójában élet-halál kérdésekről volt szó.
.
És átsütött rajta még valami. Oroszul van egy mondás - eredetileg Putyin mondta az egykori hírszerző tisztekről, de aztán tényleg közmondássá vált - , бывших не бывает, tehát 'olyan, hogy 'egykori', nem létezik." Aki egyszer tiszt volt és a hazáját szolgálta, abból ez a leszerelés után sem múlik el. Tiboru írásaiból, munkájából végig érződött ez a nagyon erős kötődés.
.
Ami pedig talán még fontosabb, hogy nemcsak írt, de közösséget épített. Eredetileg talán nem is tervezte... de sikerült neki. A LEMIL blog, és később Substack körül összegyűlt több száz, talán több ezer olyan ember is, akik vagy szakmabeliek, vagy elkötelezett érdeklődők, vagy mindkettő... Tiboru pedig, bár erre senki nem hatalmazta fel, teljesen természetes módon vezette-terelgette ezt a csapatot. Nem utasításokkal, nem keménykedéssel, hanem példamutatással - hogy lássátok, fiúk-lányok, így is lehet ilyen témákról írni és gondolkodni. Saját blogja is volt Tiborublog néven és ismeretterjesztő könyveket is írt. (Nem mellesleg, a blogján kíméletlenül fellépett minden destruktív vagy trollkodó szándékkal szemben: aki csak azért jött, hogy beszóljon másoknak vagy gyalázkodjon, azt Tiboru kérdés nélkül eltakarította - ezt konkrétan tőle tanultam én is.)
.
Azzal pedig, hogy Tiboru létrehozott egy összetartó, a kül- és biztonságpolitikáról gondolkodni képes közösséget, sokkal többet tett ezért az országért, mint azt szerintem valaha gondolta volna. Egy olyan országban, ahol már alig van lehetőség értelmes vitákat folytatni, a LEMIL közössége egészen egyedi környezet volt. Egy összetartó, egymásban bízó, egymás munkáját tisztelő, az esetleges véleménykülönbségek ellenére is kultúráltan vitatkozni tudó, erős csapat.
.
Ez pedig olyasmi, ami túl fogja élni őt. Nem egyszemélyes műsor volt ugyanis, amit csinált, hanem valódi, szakmai közösség-építés - még ha ő nyilván ki is röhögött volna, ha ezt így a szemébe mondjuk.
.
Az utolsó hetekben már nem írt, mert a betegsége miatt kezdte elveszíteni a képességét, hogy helyesen tudjon írni - márpedig neki roppant fontos volt, hogy ne csak magyarul írhasson, de jól és szépen írhasson az anyanyelvén. Úgyhogy, amikor már nem ment, akkor inkább nem tette. Korrekt volt a legvégéig.
.
Az ő útja most véget ért, de amit elkezdett és felépített, az folytatódni fog. A hazáért mindhalálig.
.
Legyen neki könnyű a föld.
