Egy kis elmélet a kapcsolatokról, kommunikációról
Egy kis elmélet azoknak, akik a jövőben is kapcsolatban akarnak maradni velem. Életünk azon alapszik, hogy kapcsolatba lépünk
egymással. Én beszélek neked, te meghallgatsz és válaszolsz. Én vagyok az emittor, te vagy a receptor (ne ijedj meg!). Azemittor (én vagy egy technikai berendezés) jelet (üzenetet, adatot, közleményt, különbözőképp nevezhetjük) küld neked areceptornak (neked vagy egy technikai berendezésnek). A jel=üzenet összetett, a receptor első dolga, hogy analizálja azt. Az üzenetet elsősorban felbontja alkotó elemeire és eldönti, mi az amit az üzenet megérkezése előtt tudott és mi az amiről nem volt tudomása. Az előbbit, az ismert elemeket redundáns elemnek nevezzük, az ismeretlen részt pedig hírnek. A hírnek két része van: az egyik, amelyikről csak tudomást veszel. A másik rész az, amit fel is használsz azonnal vagy kis idő múlva tevékenységed során. Ezt a részt nevezik információnak. (A hétköznapi beszédben általában nem tesznek különbséget a hír és az információ között). A hír és információ között nincs is nagy különbség, a hír bizonyos idő múlva, új körülmények között információvá vállhat: felhasználjuk munkánkban).
Még egy kiegészítés: a kapcsolat lehet egyirányú vagy kétirányú. Kétirányú lehet a kapcsolat, ha mind a receptor, mind az emittor ugyanabban az idő intervallumban létezik.
A redundáns résznek az a szerepe, hogy segítségével ellenőrizhessük azt, hogy az üzenet az emittor és receptor között ugyanaz, tehát helyesen érkezik meg a receptorhoz az üzenet.
A következő hozzászólásomban leírom, hogy ez az elmélet hogyan működik esetünkban. Feltétlen olvasd el!