Látlak barna földön, a kék víztükörben, látlak az égen suhanni, tekintetd pillant vissza rám a léggömbért könyörgő gyermek gombszeméből, a megtiport féreg fájdalma hangodon sikolt a szélnek.
Kezdetben komisz valál, álnok színekkel vesztegetéd a reád áhítozókat, porrá omolál kezükben, hogy aztán ismét összeállj rögönként, majd ajakukra új szitkot formálva atomjaidra széjjelhulltál végül.
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.