Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez ‎

de ha kell...

A pszichiáter meglátogatja a betegeit. Bemegy a szobába, látja, hogy az egyik ember hadonászik a levegőben, a másik pedig fejjel lefelé lóg a mennyezetről. Kérdezi a hadonászótól, hogy mit csinál.
- Nem látja, hogy épp egy deszkát próbálok kettéfűrészelni? - hangzik a válasz.
- És a barátja mit csinál ott fejjel lefelé lógva? - kérdi az orvos.
- Ja, ő lámpának képzeli magát. - feleli a beteg.
- Nem szólna neki, hogy fejezze be, már egészen lila a feje! - jegyzi meg a doki.
- Mi van??? És akkor mégis hogy fűrészeljek a sötétben?

hát kell.

Egy rablónak a buszmegállóban megtetszik egy apáca. Odamegy hozzá, és ezt kédezi:
- Te nagyon tetszel nekem, nem tudnálak-e magamévá tenni?
Az apáca így felel:
- Sajnálom, de én az Istennek élek, hogyha majd eljön Jézus Krisztus, akkor az övé leszek.
Ezután az apáca felszáll a buszra. A rabló utána megy, és megkérdezi a buszsofőrt:
- Nem tudja, hogy tudnám magamévá tenni az apácát?
Így felel a buszsofőr:
- Minden reggel 6-kor a temetőben imádkozik, hogy Jézus Krisztus jöjjön el. Öltözzön be Jézus Krisztusnak!
Úgy is tesz a rabló. Az apáca valóban ott imádkozik. Így szól a rabló:
- Én vagyok Jézus Krisztus, azért jöttem, hogy magamévá tegyelek.
Az apáca bele is egyezik, csak az volt a kérése, hogy hátulról csinálják.
Végeztek, és ezt mondta Jézus Krisztus, vagyis a rabló:
- Hehe, én a rabló vagyok a buszmegállóból!!!
- Hehe, én meg a buszsofőr vagyok a buszról!!!

Egy kis mese:

A sündisznó, aki szeretetre vágyott, szerette volna, ha megsimogatják...
Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi.

Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás.

Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle, fáj-e a szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak.

Székely a vasútállomáson a jegyváltó ablaknál:
- Kérek egy jegyet.
- Hova? - kérdi az eladó.
- Hát ide a kezembe!

Azóta senki sem próbálkozott. Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó épteket hallott, egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.

Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt. A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra. "Süni!" - kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé. A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.

Új foglyot vezetnek be a zárkába. A cellatársa rögtön megkérdi:
- Mennyi?
- Húsz év.
- Miért?
- Egy kutya miatt.
- Egy kutya miatt húsz év?
- Igen, mert az a lökött kutya addig kapart a kertben, amíg kikaparta az anyósomat...

"Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek megsimogatni!"

A rendőr késő este egy kislányt talál az utcán.
Megkérdezi tőle:
- Hogy hívnak, kicsikém?
- Krisztinek.
- És mi a másik neved?
- Krisztina.
- Jó, de apukádat, hogy hívják?
- Papa.
A rendőr megvakarja a fejét, és tovább faggatózik:
- Hol laksz?
- A mamámnál.
- És ő hol lakik?
- Nálunk.
- Jó de melyik utcában?
A kislány felnéz:
- A rendőr bácsi nem tudja?
- Nem.
- Hát akkor tessék jönni, odavezetem.

A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta. A kislány tovább kérlelte.

"Kedves Süni, kérlek csak az orrocskádat, hadd érintsem meg."

- Mi van a macska fején?
- ???
- Cirmos cica haj!

A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle. "Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni." - morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni. A kislány elszomorodott. "Ne haragudj rám, én csak jót akartam."

"Persze, persze, hm..." - mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.