Csodálatos tanítók
[FONT="]Érdekes, erről már én is gondolkoztam:[/FONT]
[FONT="]
[/FONT]
[FONT="]Egy nagyon kedves barátom kérdezte tőlem a napokban, milyen szerepet játszik a tanítás, a tanító fogalma az életemben.
Sokat hallani, hogy vannak mindenféle mesterek, akik olyan de olyan tanításokat közölnek, hogy csupán a meghallgatásuktól jobbak, szebbek és felemelkedettebbek leszünk. Olyan tanfolyamokon vehetünk részt, ahol „jópénzért” olyan tudás birtokába kerülünk, amivel Istenhez hasonlatos tevékenységet végezhetünk. Ne értsetek félre, mindez jó valakinek, csak azt ne gondoljuk, hogy egy valami jó lehet mindenkinek.
Sajnálom, hogy ezeken a tanfolyamokon olyanok is részt vesznek, akik még talán nem is állnak készen, illetve ha a technikát el is sajátítják, igazán hatásosan nem dolgozhatnak vele, hisz az alapok kimaradtak életükből! Először legyünk emberek, kerüljünk közel saját magunkhoz, ismerjük meg lelkünk teljességét és fedezzük fel azt a világot, ahol minden lehetséges, ha kéred és megkapod az engedélyt… mert minden szabályozott, nem mi, hanem az univerzum szabályai szerint működik minden. Nem segíthetsz mindenkinek közvetlenül, ezt el kell fogadnod. Mindenkinek segíthet valaki, de nem mindig Te vagy az a valaki! S ha épp az a valaki nem siet a rászoruló segítségére, akkor Te nem minden esetben állhatsz a helyére, csak ha megkapod az engedélyt, azt viszont kérni kell, el ne feledd. <o>
></o>
>[/FONT]
[FONT="]Kik a tanítóink?
Sokan tanítókat, mestereket választanak maguknak lelki fejlődésük érdekében. DE! Ki mondhatja el magáról, engem kövess, mert az én tanom helyes? Csak és kizárólag egy valaki teheti ezt meg életünkben, az pedig saját magunk, a saját szívünk, hisz annyi igazság létezik a földön, s mindenkié igaz, de csak a saját szemszögükből. Természetesen átfedések lehetnek, hisz ha a természet erejéhez közel állsz, akkor hasonló érzések támadnak benned is és másokban is, de a Te teljes igazságod bizony csak Rád érvényes és senki másra. Ezért gondolom azt, hogy nem kell senki más igazságát vakon követni, hisz ott veszítenéd el saját magadat. Légy az, aki vagy, kövesd ezen tanokat, de csak akkor ha megvizsgáltad előtte, szíveden átengedted és azonosulni tudtál vele, s onnantól kezdve nem más igazságát, tanát fogod követni, hanem sajátodét, mert letesztelted szíved erejével, s már magadénak mondhatod. A „nagy” tanítók egyike sem mondotta volt, hogy így vagy úgy kell élned, csak megmutatta saját szíve erejét, igazságát, és felajánlotta Neked a lehetőséget, mazsolázz ebből és használd fel saját életedben, de semmit ne kövess vakon!
Kérlek Téged, ne higyj semmiben, vagy tudd vagy ne tudd, de ne higyj, nézz a dolgok mögé, érezd, ha csendben figyelsz, a válasz hamar érkezik, csak Neked!
S ha Te vagy a tanítód, akkor miből tanulsz? Szerinted csak a jó példa a jó példa? Azt mondjuk, hogy akik bántottak, azok rosszat tettek velünk. Szerintem ez nem igaz. Pont attól vagy az, aki vagy. Sok teória van, hogy működik a világ, én azzal tudok azonosulni, hogy mielőtt megszülettünk, leszülettünk a Földre, meghatároztuk életünk főbb pontjait. Embereket kértünk meg, hogy tegyenek rosszat velünk, hogy olyanokat élhessünk meg, amit ezen „rossz” és szörnyű dolgok hiánya nélkül nem lettünk volna képesek. Ezek az emberek pedig elvállalták a rossz szerepét… talán azért mert annyira szeretnek minket… ha nehéz a világban élni, csak gondolj arra egy pillanatig, hogy ez egy színjáték, hogy átélhessük, hogy érezhessük, hogy ezekből az érzésekből még mélyebb érzések legyenek, hogy mélyebben tapasztalhassunk, mert érző lények vagyunk és mindezt a magunk tanítására „eszeltük” ki, a saját szórakoztatásunkra terveztük meg. Ha szenvedsz, figyeld meg, hogy szenvedsz, figyeld meg a mély érzést magadban… ez soha nem jöhetett volna létre, ha bizonyos szituációk kimaradnak az életedből, erre gondolj. Ne azonosulj a fájdalommal, csak figyeld és észreveszed, mekkora boldogsággal tölt, el, hogy élsz, hogy érzed, hogy mélyen benned van és megélheted az életed NAGYBETŰKKEL! Sírva fogsz mosolyogni [/FONT]
J[FONT="] Kívánom, hogy észrevehesse mindenki! Persze, ez az én igazságom, én élek így, rendben, de érdemes minden példát meghallgatni, és átgondolni, kipróbálni, illik-e a mi igazságunkba…
Érezd az embereket, érezd a szeretetüket, hogy minden cselekvésük tapasztalatot ad Neked, DE! csak akkor ha TE annak éled meg! Ha az emberek mellett élsz csak és észre sem veszed őket, akkor te nem szeretnél tanulni tőlük. Miért is ne? Vedd már észre, ez a Te életed, minden érted van, hogy tanulhass, csak lásd meg mindenben a MINDENT! Mert Érted van ott, csak érted, hogy érezhess, hogy tapasztalhass… Ha segíteni szeretnél, akkor segíteni fogsz, mert Te abban teljesedhetsz ki, ha fodrász, akkor fodrász, ha sírásó, ha programozó, ha festő, ha asztalos, ha virágkötő vagy, akkor abból tanulhatsz a legtöbbet… mindenki azt csinálhatja, amiben a legjobban kiteljesedhet, akkor meg legalább örüljünk neki, hogy azt tehetjük, amiben igazán mélyen érezhetünk, amit igazán mélyen megélhetünk! Mielőtt ideszülettünk, a „teljes” énünk tudta, mire van szükségünk, akkor meg ne féljünk ettől! Nem más osztotta a lapokat, TE magad, és saját magának senki nem akar rosszat, igaz? Akkor pedig ne félj Önnön magadtól, élvezd az életed, akármilyen is legyen, figyelj és örülj, hogy olyan életet élhetsz, amiben TÖKÉLETESEN kiteljesedhetsz, a tökéletességeddel feloldódhatsz és EGY-gyé válhatsz a Mindenséggel. Tapasztald meg, éld át és élvezd.
Hálás vagyok Magamnak, Neked, s mindenkinek, amiért ezek az érzések megfogalmazódhattak bennem és eszerint élhetek! Köszönöm Istenem!<o>
></o>
>[/FONT]
<o>
> </o>
>
Pécs, 2009.06.01.
Szeretettel!!!
