Tartsuk melegen a témát!-gay-ok, melegek, biszexuálisok, leszbikusok és mindenki MÁS

N

Naska

Vendég
„ Meleg ismerősöm a párjával színházba ment, ahol a szünetben összetalálkozott a kolleganőjével és annak férjével. Miután egy pohár ital mellett kifogytak a darab dicséretéből, másfelé terelődött a téma. A hölgy elmesélte, hogy új lakásba költöztek. Kényelmes, polgári építmény, ahol még a fürdőszoba is akkora, hogy két mosdó is elfér egymás mellett két tükörrel.- Az remek!- lelkendezett az ismerősöm barátja-, akkor egyszerre ketten is lehet borotválkozni! Mindenki megdermedt egy pillanatra, majd a hirtelen csendet nagy kacagás követte. -Nálunk nem egészen így aktuális!-mondta a házaspár. De mi is örülünk neki.”
/Részlet egy meleg blogból/


pride-2007-castro-rainbow-flag-300x225.jpg


<o></o>
Ez a topic nem azért jött létre, hogy bárki kedvére „buzizzon”, vagy biológiai, vallási és erkölcsi okokat soroljon a melegség ellen vagy mellett. A „nem tehet róla, szegény” hamis kitételek maguk is társadalmi előítéleteket tükröznek. Trudo, Canada egykor miniszterelnöke mondta: „Az államnak semmi keresnivalója az állampolgárok hálószobájában!” Nekünk sincs! El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk az életben egyformák, így szexuális vágyainkban és kielégüléseinkben sem. Vannak olyan embertársaink, akik csupán abban különböznek tőlünk, hogy egy olyan embert szeretnek, aki hasonló nemi szervet visel a lába között, mint a sajátjuk. Az Ő életükről, érzéseikről, kultúrális értékeikről beszélgetünk, alig figyelembe véve az éjszakáikat!
<o></o>
 
N

Naska

Vendég
A világirodalom legszebb szerelmes verse egy férfihez

Shakespeare alakja a múlt titokzatosságába merül. Megkérdőjelezik drámaírói létezését, személyiségét, nemi identitását is. Egy viszont tény: ezt a verset jótevőjéhez, <link rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CANDRS%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CUsers%5CANDRS%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CUsers%5CANDRS%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:DontVertAlignCellWithSp/> <w:DontBreakConstrainedForcedTables/> <w:DontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true" DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99" LatentStyleCount="267"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]-->[FONT=&quot]Lord Southamptonhoz írta. Hogy csak Szabó Lőrinc fordítása vagy a reneszánsz érzelmek tették "szerelmetes" verssé, ki tudja? Egy a biztos: csodálatosan szép![/FONT]


1240006170-shakespeare.jpg





<center>Shakespeare
Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

(fordította: Szabó Lőrinc)

</center>
 
N

Naska

Vendég
Szűcs Ákos: A szexualitás története- A görögök szexualitása

homoszexualitasespederasztia1.jpg




Milyenek voltak a görög istenek? Olyanok, mint maguk a görögök. Okosak, méltóságteljesek, de telis teli emberi gyarlósággal. Keresztény kultúrán pallérozódott gondolatvilágunkat bizony meghökkenti az istenek ilyen ábrázolása. Az Uránosz ellen lázadó fiú, Kronosz egy gyémántsarlóval levágja apja nemzőszervét, majd feleségül veszi nővérét, gyermekeit pedig megeszi. Az új főisten Zeusz mindenféle alakot magára ölt, hogy házasságkötésekor elrejtőzhessen felesége féltékeny pillantása elől. Félrelépéseinek se szeri se száma, általában állat képében jelenik meg a légyotton, de volt aranyeső is, s az sem zavarja különösebben, hogy a sas képében elragadott Ganümédész történetesen szintén hímnemű. Poszeidón átka következtében Minosz felesége beleszeret egy bikába, és Daidalosznak kell egy műtehenet ácsolnia, hogy annak belsejébe bújva a hölgy szerelme beteljesülhessék. Mikor Héphaisztosz rajtakapja feleségét, Aphroditét, Árésszel, a ruhátlan párra egy vashálót vet, s az Olimposzi istenek asztalára helyezi a két szorult helyzetben lévő szerelmest. Az istenek jót kacagnak azon, hogy milyen leleményes ez a kovácsisten, s eszükbe sem jut, hogy meglepődjenek a házasságtörésen.
A görögök nemiséghez való viszonya gyökeresen más volt, mint manapság. A krétai n&otilde;k dekoltázsa a kebel alatt húzódott, s a mellbimbókat rúzsozták ki. A görög poliszok tele voltak priaposz, pán, szatürosz vázafestményekkel, szobrokkal, amelyek - hogy úgy mondjam -, ezeket a félisteneket nemileg erősen felzaklatott állapotban ábrázolták. A komédiát játszó színészek hatalmas bőrfalloszokat kötöttek a derekukra, úgy rohangáltak a színpadon, s hogy ezek teljesen nyilvánosan történtek, arra utal, hogy a görögök egyáltalán nem érezték szeméremsértőnek. Annál szigorúbban őrködtek feleségük erkölcse fölött. Egy lány jogilag apja gyámsága alatt volt, később a férj, majd ha megözvegyült a legidősebb fia uralkodott fölötte. (Egy nő nem köthetett egy véka gabona áránál nagyobb üzletet.) 16-18 éves korukban mentek férjhez, szinte mindig szüzén, miután az apa és a leendő férj megegyeztek az anyagiakban. A nő dolga a házimunka és a gyermeknevelés volt, az utcára csak a városfelügyelők (akkori rendőrök) tudtával és akkor is csak kísérettel léphettek ki. Nem csoda, hogy a lányok férjhezmenetelük előtt siratóéneket énekelve búcsúztak a boldog gyermekkortól. A bezárt, élmény és információszegény helyzetbe kényszerített feleség természetesen nem tudott lelki társa lenni az általában művelt, népgyűlésekre, színházba, sportversenyekre, lakomákba járó férjnek. A politizálás ugyanis megkövetelt bizonyos képességeket, minimum az írás - olvasás tudományát, hiszen a népgyűlési határozatokat, törvényeket kőtáblára vésték. Aki ezeket nem tudta elolvasni azt „magánéletbe visszahúzódó embernek”, görögül idiotésznek nevezték. Hát nem volt éppen dicséret. A férfiak azonban menekülhettek, az örömtelen, szerelem nélküli házasélet elől, hiszen - míg a nő házasságtörése elűzéssel, s a szerető agyonverésével járt -, addig a férfiak a házon kívül vígan élhették világukat. Mit mondjak: élték is, hiszen a görög városállamokban prostituáltban nem volt hiány. A legolcsóbb tucatörömlányok a bordély előtt vártak kuncsaftra, lenge öltözékben, bájaikat felfedve hívogatták a testiségre vágyó kisebb igényű laposabb erszényű urakat. Őket pornéknek hívták, a róluk készült rajz a porné-gráfia. Mikor nem volt vendég, szőttek - fontak így gazdagították a szabadidejükben is az őket futtató „vállalkozókat”. A középárfolyamot az un. „hárfás és fuvolás” lányok képviselték, akiket egy-egy lakomára lehetett bérbe venni, az eszem-iszom közben zenével, tánccal és még egy-két dologgal szórakoztatták a vidám társaságot. A görögöket nem nyomasztották a gyakori partnercseréből származó XX. századi problémák sem, hiszen a fertőz nemi betegségek az ókorban gyakorlatilag ismeretlenek voltak. A prostituáltak arisztokráciáját hetéráknak hívták. A szó társnőt jelent, és már ez is sokat elárul a férfitársadalom tagjainak megbecsüléséről. A hetérák műveltek voltak, zenén és táncon kívül értettek a politikához, gyakran a művészetekhez is, szellemesen társalogtak, így a férfiak lelki kapcsolat utáni vágyát is ki tudták elégíteni. Nem csoda, hogy áruk néha a csillagos égig emelkedett. A legnagyobb megbecsülésben Aszpáziának, Periklész kedvesének volt része, aki olykor a kor legnagyobb bölcselőit is megleckéztette éles eszével, gyorsan pörgő nyelvével, intelligenciájával. Tudunk olyan hetéráról, kinek szobra Delphoiben volt fölállítva egy makedón és egy spártai király szobra között, sőt olyanról is, aki nagy vagyont gyűjtvén, újjáépítette városának falait, amit Nagy Sándor lerombolt.
A vidéki kisbirtokos parasztoknak azonban nem volt pénzük hetérára, de még hárfás lányokra sem. Őket más gondok aggasztották. Mivel a görög poliszok többsége szigeten, vagy hegyek által körülvett völgyben feküdt, így ha az adott terület túlnépesedett, bizony nem tudtak új földeket művelés alá vonni. Eleinte ilyenkor a lakosság egy részét kihelyezték más vidékre (ezt hívjuk görög gyarmatosításnak) de mikor elfogytak a szabad földek más megoldást kellett kitalálni. Rettenetes kutyaszorítóban voltak! Ha saját feleségükkel szeretkeznek abból könnyen lehet szaporulat, akkor viszont éhezni fognak. Más feleségével veszélyes, hiszen senki nem teszi ki magát egy kis etyepetyéért az agyonverés veszélyének, a fiatal lányok ártatlanságára pedig nagyon vigyáztak. A prostituáltak messze voltak és drágák, így a kör bezárult. Az ösztönök azonban követelik a jussukat, így a szegényebb férfiak kénytelenek voltak megtalálni az egyetlen kiskaput: egymást. Ezt gazdasági homoszexualitásnak nevezzük, mikor az ember kényszerb&otilde;l fordul saját neme felé. A homoszexualitás másik fajtáját a törzsi társadalmak korából örökölték a görögök, ez az un. beavatási homoszexualitás. Ezt az aktust Krétáról ismerjük, tulajdonképpen jobb, ha pederasztiának nevezzük. Ez úgy történik, hogy egy férfi bejelenti a családnak, hogy el akarja vinni a serdül&otilde; fiukat. A család nem rejti el, de amikor a fiúszöktetés megtörténik, úgy tesznek, mintha üldöznék, viszont arra nagyon vigyáztak, hogy ne érjék utol (ugyanis: nagyon örülnek a megtiszteltetésnek). A fiú 60 napig van a férfi társaságában, ezalatt megtanul vadászni, társaságban viselkedni, és minden olyan dolgot amire a későbbiekben szüksége lehet. A két hónap eltelte után a férfi visszaviszi szüleihez, s egy ökröt, egy köpenyt, és egy kupát ad neki. Az ökör a vadászat, a köpeny a harc, a kupa a férfiasság jelképe, így tulajdonképpen egy férfivá avatási szertartásról van szó. A homoszexualitást tehát az összes krétai férfi átéli életében legalább kétszer, egyszer mint avatott, egyszer mint avató. Ez a szokás Spártában is élt, sőt, megbüntették azt, akinek nem volt ilyen kapcsolata. A spártaiak nagyon szép emberek lehettek, hiszen egy egész város egy nagy body-building szalon és fitnesz klub volt. A nők öltözéke egy középen kilyukasztott vászonlepel volt, mely addig ért, mint ma egy miniszoknya, s mivel alsóneműt nem viseltek, így igen izgalmas hétköznapok lehettek Spártában. De akinek még ez sem volt elég, az megvárta az évenként egyszer rendezett ünnepet, ahol a fiatal lányok és fiúk egymás szeme láttára meztelenül táncoltak és tornáztak. Spártában a házassághoz senki nem vett zsákbamacskát. Az athéniak a fiúszerelmet magasrendű kapcsolatnak vélték a nőkkel folytatott viszonynál, hiszen a homoszexualitás csak a férfi - férfi közötti lelki kapcsolattal, barátsággal együtt járó mellékes dolog volt. Ezért szerintük a férfiszerelem az Égi Aphrodité, a heteroszexualitás a Földi Aphrodité ajándéka. Kissé paradoxonnak tűnik, de logikus ezek után, hogy a homoszexuális prostituáltakat viszont kizárták az állampolgári jogokból, megvették, elutasították őket, hiszen egy magasrendű kapcsolatot szállít le a puszta érzékiség szintjére.
Azt hiszem ezek után már érthető a görög istenek „furcsa” viselkedése, hiszen őket a görögök alkották saját képmásukra, és hűen tükrözik életszemléletüket. Minden téren szabad emberek voltak, így egy kis házasságtörés vagy prostituálttal való kapcsolat nem tartozott a szégyenteljes dolgok közé. A homoszexualitásra pedig - szükségből erényt kovácsolva, és filozófiával alátámasztva - még olykor büszkék is voltak. Platón szerint az a legjobb hadsereg, ahol a katonák egymás szeretői, hiszen borzasztóan ciki a kedvesem előtt gyávának mutatkozni. Tehát, a homoszexualitás nemcsak biológiai, hanem társadalmi jelenség is volt.
 
N

Naska

Vendég
Mitől meleg a meleg?

t%C5%B1z.jpg

A nyelv az idő folyamán állandóan változik. Általában az új szavak a szókincs pereméről –a rétegnyelvekből- kerülnek az általánosan használt kifejezések közé, amit minden ember megért, és részévé válik az egyén aktív szókincsének is.
A nyelvészet nem áll tőlem messze, mégis, amikor a téma kapcsán felmerült, hogy a homoszexuálisok mért használják önmaguk meghatározására a „meleg” szót, rájöttem, hogy ennek a kérdésnek az etimológiájáról (szótörténetéről) halvány gőzöm sincs. Mit csinál ilyenkor a szegényember gyereke? Kapja, ami a keze ügyében van, én leginkább az internetet, és elkezdtem keresni a választ.
Az elnevezés a német nyelvterületről való, valószínűleg Ausztriából került át hozzánk. Magyarország a XIX. század elején a Monarchia része volt, az iskolában kötelező volt a német nyelv tanulása, tehát az emberek jelentős része nemcsak tanulta, hanem beszélte is a nyelvet.<o></o>
Az elnevezés alapja lehet a mai napig használt „warner Bruder” azaz „meleg testvér” kifejezés . Egyes orvosok korabeli vélekedése szerint, ugyanis a homoszexuálisok bőrfelülete melegebb, mint környezetük hőfoka. Ma ezt úgy mondanánk, hogy „tüzesebbek”, de ennek semmiféle biológiai alapja nincs. Nem a szexuális beállítottság dönti el a nemi vágy erősségét.<o></o>
A másik vélekedés is a német nyelvi kapcsolatokban keresendő: a „schwul” és „schwül” szavak jelentésosztódása. Mi is ez a jelenség? Megfigyelhetjük a magyar nyelvben a „híres”-„hírhedt” szavunknál. Valamikor mindkét alakváltozatot egyformán használták a pozitív és negatív ismertség kifejezésére. Így lett Vörösmarty versében Liszt Ferenc „hírhedett zenésze a világnak”. A németben a „schwul” és „schwül” szavak valamikor egyformán „fülledt, meleg” jelentéssel bírtak. Majd jelentésosztódással az egyik megtartotta eredeti tartalmát, a másik pedig „meleg” értelemben a homoszexuálisokat jelentette. Ennek a tükörfordítását vette át a magyar nyelv.<o></o>
A „meleg” kifejezés Magyarországon már a XX. század elején létezett. Először bizalmas jellegűnek számított, a hivatalos nyelv nem használta. Polgárjogot először a ’90-es években nyert mind a szociológiában, mind a pszichológiában. Az önmagukat tudatosan elfogadó, az életüket „melegként” élő emberekre utalt. A szó ezekben a tudományokban nem volt azonos a „homoszexuális” jelentésével, ami minden ilyen típusú szexuális viselkedést jellemzett, tekintet nélkül arra, hogy az egyén ezzel mennyire tudott azonosulni. A szakirodalomban a két kifejezés átfedésbe került, egymás szinonimájaként használatos.<o></o>
A bíróság jogi kategóriaként először 1996-ban a „Lambada Budapest Meleg Baráti Társaság” név bejegyzésével engedélyezte először. <o></o>
És mert az elnevezés sem tudományoskodni nem akart, sem pejoratív árnyalata nem volt, ezért szívesen elfogadták és alkalmazzák önmagukra, akiket ez illet. Így két évtizede a köznyelvben is meghonosodott. <o></o>Én azt hiszem, az nem hír, hogy egy szó nem kisajátítható, nem is szándékozza ezzel az alkalmi jelentéssel senki. A magyar nyelvben változatlanul meleg a víz, a konyha és a szív is. Így hát én meleg szívvel ajánlom mindenki számára a szó körüli nyelvészkedést, akit ez érdekel.<o></o>
<o></o><o></o><o></o>
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Shakespeare

<table id="hir" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr></tr><tr> </tr> <tr bgcolor="#ffffff"> <td class="cim"> Shakespeare-titkok - II. TIZENKÉT SHAKESPEARE MITOSZ.</td></tr></tbody></table>
Shakespeare egy színdarabját sem ő írta.
Ez a valóságtól leginkább elrugaszkodott monda. Elkeseredett vita folyik Shakespeare zseníjének igaz hívői, a 'stratfordiánusok” és az eretnekek, az “oxfordiánusok” és a “baconiánusok” között, akik azt állítják, hogy darabjait Edward de Vere, Oxford 17. Hercege vagy Francis Bacon írta.
Vere,Edward%2817EOxford%2902.jpg

Edward de Vere
Megjegyzésre méltó, hogy az első ember, aki Oxford hercege szerzőségének lehetőségét megemlíti, a 19. században bizonyos Thomas Looney.
looney1.jpg

Thomas Looney
A legfurcsább változat szerint 1593-ban Christopher Marlowe a saját halálát színlelte egy kocsmai verekedés alkalmával, azután rejtekhelyéről sajtolta ki gyors egymásutánban a drámákat, melyek azóta is Shakespeare szerzői nevét viselik.
AA100_1_001i.jpg

Christopher Marlowe
II. Shakespeare-t több drámájában munkatársak segitették.
Ez az elmélet biztonságosabb alapokon áll. Robert Smallwood, a Stratford-i Shakespeare Centre tagja kijelenti: „Nincs komoly akadémikus, aki azt állítaná, hogy az első kötet minden darabjának minden szavát Shakespeare írta volna.”
Robert+Smallwood+Author+photo+larger.jpg

Robert Smallwood
Több ezer cikket és tanulmányt írtak az úgy nevezett „szétszedő” akadémikusok, hogy bemutassák milyen kortársak segítettek be egy egy jelenettel, vagy beszéddel. Szóhasználati párhuzamokkal bizonyítják, hogy Marlowe közreműködött a VI Henrik mindhárom részében, John Fletcher, aki Shakespearetől átvette a főíró szerepét a Király Emberei társulat darabjainak megírásában, általánosan elismert társszerzője a VIII. Henriknek és A Két Nemes Rokonnak.
fletcher2.jpg

John Fletcher
A Titus Andronicust valószínűleg több átírás érhette, mint egy hollywoodi színdarabot főleg Marlowe, Thomas Kyd, Robert Green és George Peele tollának segítségével.
getimage.aspx

Thomas Kyd
A legújabb vita Thomas Middletonnak a Macbeth társszerzői hozzájárulására összpontosult.
thomas-middleton-1-sized.jpg

Thomas Middleton
III. Shakespeare önmaga számára írta a legjobb szerepeket.
Nem kétséges, hogy Shakespeare is eljátszott bizonyos szerepeket. Szakértők szerint olyan jellemeket vállalt, amelyektől a cselekmény függött, tehát mintegy direktora volt a darabnak, mint például a Herceg a „Szemet szemért”-ben vagy Prospero a „Vihar”-ban. (Az Ahogy tetszik Ádám-ja, vagy a Hamlet-beli Szellem - amelyeket igazolhatóan eljátszott - nem tartozik ebbe a kategóriába.)
IV. Shakespeare katolikus volt.
Erzsébet uralkodása alatt ez a tény árulással volt egyenlő, mégis néhány drámájában „majdnem „ katolikus áttetszések -- nevezetesen a Hamletben a tisztítótűzből megjelenő szellem -- azt sugalmazták, hogy Shakespeare titokban Róma felé hajlott. Az a tény, hogy apját templomba járás elmúlasztása miatt a protestáns elöljáróság megbüntette, ennek a hitnek adott súlyt.
V. Shakespeare katona volt.
Számos elmélet magyarázza az „elveszett éveket” -- az évtizedet, amely eltelt Ann Hathaway-jel kötött házssága és a londoni színházi életben való feltűnése, 1592 között.
anne-hathaway2.jpg

Shakespeare felesége, Anne Hathaway
Néhányan úgy okoskodnak, hogy a színművek csatajelenetei egyenesen Shakespeare-nek a flandriai háborúban szerzett élményeiből származnak. (Duff Cooper 194O-es életrajzában Shakespeare őrmesternek nevezi). Mások szerint drámáinak olaszországi leírásai is személyes élményből fakadnak, ahol szintén tölthetett időt.
VI. Shakespeare tanító volt.
Ezt John Aubreynek köszönhetjük, akinek a szemelvényes életrajzi gyüjteményében: a „Rövid Életek”-ben megjegyezte, hogy Shakespeare fiatalabb éveiben tanító is volt.
John_Aubrey.jpg

John Aubrey
E század elején E.K. Chambers fedezte fel egy Erzsébet korabeli katolikus család irataiból Lancashire-ben, miszerint egy bizonyos „William Shakeshaft” a családnál házi -tanító volt.
0aa104da2a01f7c593546555067434d414f4541.jpg

Chambers könyvének címlapja
VII. Shakespeare házasságtörő volt.
Ha elfogadjuk, hogy a Szonettek titokzatos „Sötét Hölgye” létezett, akkor sötét szemű és hajú férjes asszony volt és Shakespeare szeretője. Ha elfogadjuk a szonetteket önéletrajz gyanánt -- Wordsworth kulcsnak nevezi őket, mellyel Shakespeare szívét nyitotta ki -- akkor Willünk ugyancsak csúffá tette Ann Hathaway-t. A „Sötét Hölgy” kilétéről azonban senkinek sem lehetett fogalma, kilétét senki sem fedte fel. Eminens történész, Desmond Oliver Dingle: „Shakespeare, The Truth” című könyvében megkockáztatja, hogy a Bárd azért tartotta titokban a Sötét Hölgy kilétét, mert maga sem ismerte és nem azért, mintha szégyellte volna.
md0413692604.jpg

Patrick Barlow és Desmond Oliver Dingle könyvének címlapja
VIII. Shakespeare biszexuális volt.
Több, mint száz szonett íródott a jóképű, arisztokratikus külsejű fiatalemberről, közönséges nevén Henry Wriothesley, Southampton harmadik Hercege. Akárki volt is, ez a sor: ”Buja bájában züllödtség virul” azt a gyanút kelti, hogy Shakespeare érzései meghaladták a plátói tetszést.
earl.jpg

Southampton Ötödik Hercege
Frank McGuinnes „Mutabilitie” című 1997-es színdarabjában két szinész beszélgetésében viccelődik Shakespeare falánk homoszekszuális étvágyáról.
IX. Shakespeare-nek volt egy törvénytelen fia.
A Stuart Restauráció egy dramaturgja, William D'Avenant állította, hogy Shakespeare fia. D'Avenant édesanyjának kocsmája volt Oxfordban, ahol Shakespeare rendszeresen megszakította Stratford és London közti utazását talán többre, mint szállásra és vacsorára. D'Avenant 16O6-ban született, amikor Shakespeare 42 éves volt.
eng38smaller.jpg

Shakespeare állítólagos törvénytelen fia
X. Shakespeare vadorzó volt.
A neves kanadai akadémikus, Leslie Hotson nyomozásának eredményeképpen megerősödtek azok a 17. századbeli pletykák, melyek szerint Sir Thomas Lucy bevádolta vadorzásért Stratford melletti birtokán.
16706.jpg

Hotson könyvei Shakespere-ről
Shakespeare egy szatirikus balladával állt bosszút rajta, de amikor ujra megbüntették, el kellett hagynia Stratfordot. Ezután Sir Lucy karikatúrája Justice Shallow lett a Windsori víg nők c. darabjában.
XI. Shakespeare tizenéves korában az állatvédelmi Jogok szószólója volt.
17O9-ben Nicholas Rowe, Shakespeare első életrajzi kiadója írja előszavában, hogy a Bárd édesapja állatbőrkereskedő volt.
nicholas_rowe.jpg

Nicholas Rowe
Rowe megjegyzi, hogy a kamasz Will gyűlölte a borjak mészárlását és beszédeket mondott az állatok védelmében. De ha ez igaz, akkor utálhatta azt a munkát is, amely a Sratford-i hentesüzletben tanoncfoglalkozást nyújtott számára.
XII. A Bárdot ital ölte meg.
Az utolsó mítosz. Peter Holland, a Shakespeare Institute tagja szerint Ben Johnson és Michael Drayton költők társaságában súlyos italozás közben megfázott és betegségében meghalt.
Shakespeare.jpg

Peter Holland egy Shakespeare-szerepben
„Hinni vagy nem hinni ez a kérdés?”
 
N

Naska

Vendég
Kaffka Margit: Hangyaboly-részlet

361361.jpg

Fél egykor kezdték számlálni a szavazatokat. A nővérek a padokban imádkoztak; Fénrich, Virginia és Simonea már végére jártak volt; most egymásra néztek, ijedten, szinte tanácstalanul és újra kezdték. Hiába - az eredmény mindig ugyanaz. Semmi!
Az összes szavazatok egyharmadánál csak valamivel több jutott Leonára - a másik kétharmad megoszlott Magdolna, Simonea, sőt Virginia között. Három cédula Evelinának, az "önmegtagadás szentjé"-nek is jutott. Ez hát! Annyi szervezés, korrespondencia, pártoskodás és rábeszélés után! - Igen, de a legutolsó hetek csúnya zűrzavarai közepett szétkallódtak a vélemények, a kedélyek; kisebb fiapártok alakultak, mindenki a maga fejével gondolkozott és tanácsolt. Itt az eredmény: "Nincs Anyánk!" - mondta Simonea és Virginia csüggedt hangon, és szinte egyszerre. Aztán Fénrich jelentette ki, hogy mivel abszolút többség nincs, tehát a megyés püspök őméltóságának új választási napot kell kitűznie arra a két nővérre, kik viszonylag a legtöbb szavazatot kapták: Leonára és Magdolnára. Az alapítólevélben világosan meg van írva: az legyen az új tartományi Főasszony, akit a fogadalmas testvérek legalább kétharmada azzá kíván tenni. - Mivel tehát a püspök úr őméltósága most bérmáló körúton jár, s csak egy hét múlva jön székhelyére vissza, egyelőre kénytelenek lesznek bevárni őt; a fiókházbeli nővérek nem utazhatnak addig vissza.
Lecsüggedt fővel vonultak az étterem felé. A templomajtóban várakozó, körültük tolongó novícia-seregnek nem tudtak örvendetes újságot mondani; csak új bizonytalanság, várakozás, zavar jön megint. A feldíszített, ünnepies étteremben nem csaphattak kis lakomát az új Anya üdvözletére; a hideg étkeket, a tortát és mindenki fejére számított félpohár borocskát azonmód eltették más, igazibb alkalomra; és csüggedt kedvben, szinte némán kezdte levesét kanalazni a még mindig fejetlen nyáj. Ám a legkedvetlenebb, a mindenkinél inkább csüggedt arc mégis Magdolnáé volt; Virginia szíve ijedten szorult össze, amikor lopva ránézett... Valóban - étkezés után rövid beszélgetésre kérte őt. Gyorsan haladtak végig a folyosókon, és egyik üres iskolaterembe léptek. Az alacsony dobogón, mint valami színpadon megálltak egymással szemközt; Magdolna arca sötét volt, hangja szokatlanul szigorú.
- Mondd, miért... miért tetted ezt velem?
- Magdolna! Magdolna, annyira tisztellek, hisz tudod, tudnod kell! Senkit nem látok nálad különbnek, magasabban állónak; senkit még most sem, igen - aki fölöttünk rendelkezni méltóbb lehetne.
- Méltóbb? - és... alkalmasabb, Virginia nővér?
- Ó, nem, ne nézz így rám, ne szólj hozzám keményen! Hisz nem tudtam, hogy ennyire... ennyire ellenedre van!
- Nem ismertél tehát? De hogy szerethettél akkor?
- Nem, ezt ne... ne vond kétségbe! - kiáltott a másik fájdalmas szenvedéllyel. - Úgyis annyira sújt már minden, oly balul sikerült, az Isten büntet! Ó! Lehet, hogy nem jól szerettelek, Magdolna - tán bűnösen szerettelek, ítéld meg, szólj, hisz te mindent látsz, értesz! Te tudod, hogy mindenem vagy, életkedvem, reményem, minden törekvésem. Csak miattad akartam mindent, csak neked akartam tetszeni. Csak teáltalad tudok örülni munkának, földi iparkodásnak és erénynek - csak teáltalad és teérted tud nekem valami igazán fájni még... a bűneim is - ó, Isten, légy velem! Soha-soha nem szerettem így még földi embert; nem is lehetséges ennél jobban szeretni.
- Virginia! Hogy beszélsz, barátnőm? Légy eszeden!
- Nem, nem vagyok én eszemen már! Annyit kínlódom, és egyre hatalmasabb ez fölöttem. Ne hidd, hogy afféle gyerekség, ami itt... itt a zárdában divatozni szokott... hajfürtökkel és érzékeny, titkos levélkékkel. Az egész lelkemet uralja, minden jobb érzésem, minden gondolatom. Istenem, Megváltóm! Add, add a kezed, Magdolna, Magdolna, Magdolnám - ó, tedd a homlokomra a kezed egy pillanatig!...
- Virginia testvér! - kiáltott rá akkor a másik szigorú, ébresztő hangon, és felállt mellőle; elfordult, hogy leküzdhesse ámult és ijedt megundorodását. - Virginia, rögtön felállj innét! Mi dolgod térdelni egy másik ember előtt, mit gondolna, aki hirtelen belépne?
- Mit?... Jobb volna rögtön meghalnom.
Dúlt arccal, zilált köntösben, gyűrt fátyolával ott állt előtte - szemében ijedt szégyen; tán most látta csak, hogy a földön kúszott és vonaglott néhány pillanatig eszelős szenvedélyében és hogy visszautasították. Ideges szája, minden arcvonása rángott, reszketett; ajka oly száraz volt, hogy alig bírta a szavakat kiejteni... És ahogy így megalázva és szenvedve szemben állt vele a másik - Magdolna arca megenyhült újra, a harag és megdöbbenés helyére visszasimult a szokott hűs, szelíd, enyhe tekintete. Most már feléje nyújtotta nyugodt, biztos szorítású kezét.
- Virginia testvér, nyugodj meg hát - jer! - szólt ösmerős, szíves, csillapító hangján, és kézen fogva maga mellé vonta a pódium-székre, a nagy iskolatábla mellett, mert hisz a negyedik B-osztály termében voltak. - Jer, beszélgessünk, kedves - folytatta és már mosolygott is -, te most túl izgatott vagy, nem is csoda, úgy bedolgoztad magad a közügyekbe! Virginiám, nem szabad, hogy azt hidd, hogy megítéllek... vagy nem értelek meg... noha követni nem is tudlak. Igen, vétek volt, hogy egy pillanatra megítéltelek az imént. Oly más lélek a mienk, gyermekem; és más múlt, más élet, más test és - tán idegalkat, igen! Hisz azért van, hogy csak úgy tudtál engem szeretni, ha magadhoz formáltál. És azt cselekedted velem, amire te magad lettél volna tán valóban alkalmas - a vezetés terhét viselni itt! - No, igen, jó - hát ma még nem, csakugyan -, de később, ha idősebb leszel, ugye. És ez... ez a másik... idegességed velem szemközt bizony: k i s s é betegség, vagy különös állapot; néha és néhol rend és törvény - hisz oly sokféle az élet, az ember, az érzései - Virginia - és minden jogosult igaz és nagy lehet, ami emberi és őszinte! Így olvastam ezt - igen, csak hallomásból tudom; mert az is e föld rendje és törvénye, hogy sose értsük meg egymást teljesen, mi emberek. Mégis, igyekeznünk kell erre ugye, hogy aztán helyesen szeressük egymást. Hallgass rám, én elmondom mit gondolok vagy tudok erről.
Kezét kezében tartva beszélt hozzá halkan, szépen, sokáig, és a másiknak fokonként szűnt meg ideges remegése - lassan bátorodva emelte feljebb tekintetét. Már szinte leszállt a kora tavaszi alkonyat, és rügyszagú, esti szellők röppentek be közéjük a nyitott, emeleti ablakon, mikor elváltak végre - szép, meleg, békélt és testvéri kézszorítással.
<o>
</o>
 
N

Naska

Vendég
A Gobbi

images
Gls3ekCd4u9HZc2htFF8A1FIh16G7mTn.jpg




Egy lány, aki gyűlölte a fasizmust, ezért kommunista lett. Egy színésznő, aki miután az illegalitásban együtt bujkált Kádár Jánossal, egyszerűen rátörte az ajtót, ha a főtitkár nem ért rá fogadni. Vagy egy olyan pasi, aki cseppet sem titkolta, hogy mikor ki a barátnője, hiába is húzták szájukat prűd elvtársai. Vagy egy öntörvényű színész, aki szinte mindent meg- és elért, amire vágyott. A politikai rendszert, a sikert, a hírnevet, a szerepeket, a szerelmet, a jólétet.



Egy évvel az első világháború kitörése előtt született, még a monarchiában Gobbi Luigi, a népszerű mantovai muzsikus dédunokájaként. Évekig kínozták a kis Hildát is zeneórákkal. Sikertelenül. Antimuzikális volt, akár anyai nagyanyja, Sieburger György osztrák gyáros lánya. Az arisztokrata fényűzés azonban addig tartott, míg Hilda bohém apja el nem szórta a családi vagyont.
Hilda egyedül maradt anyjával, nagyanyjával,- emlékszik Bakó Márta színésznő, akinek édesanyja jóban volt az elszegényedett Gobbi családdal, és Hilda anyjával, Gréti nénivel.
„Minden hétnek egy bizonyos napján nálunk ebédelt és uzsonnázott a Gréti néni, mert ez is nagy segítség volt a számára. Egy másik napján pedig egy másik barátnő”.
Színésznek született
Hilda pedig jelentkezett a színiakadémiára, ahová elsőre felvették. Még szerencse, hogy zenélni nem kellett - mondta. Együtt járt Major Tamással, akinek anyukája, Papp Mariska szervezte a Fővárosi Ifjúsági Színpadot. A Horthy rendszer alatti szegénység és a baloldali barátok hamar egyértelművé tették a fiatal lány számára, hogy neki is helye van a mozgalomban.
„Én ehhez a mozgalomhoz valóban úgy kerültem közel, hogy a barátaim, a baráti köröm révén, és egyáltalán annak a korszaknak a kegyetlenségei révén. Nem akarok én itt nagy szavakat, de úgy érzem, hogy humanista vagyok. Nem nagyon bukom arra, hogy az embereket megöljék, kiirtsák, és üldözzék.”
Míg Gréti néni kártyavetéssel és jóslással próbált meg pénzt szerezni, addig Hilda legjobb barátjával különböző titkos baloldali rendezvényeken szavalt és szervezkedett. Az eszme egyre népszerűbb lett a fiatal színészpalánták között.
Gobbi Hilda ebben az időszakban ismerkedett meg a fiatal Kádárral, és a későbbi kultúrideológussal, Aczél Györggyel. Együtt jártak kocsmáról kocsmára, és szurkoltak Aczélnak, akkor még Appelnak, aki akkor még színészi babérokra pályázott.


Az örök nagymama
Szinte természetes volt, hogy a tehetséges Gobbi a Nemzeti színésze lesz. Hogy pontosan milyen szerepkörökben, az Bakó Márta szerint már a főiskolán eldőlt.
„Mindenki Szabó néninek hívta! Őbenne volt még egy ilyen joviális nagymamaság is. Mindnyájunk nagymamája. Angyali édes ember volt!” – mondja Géczi Dorottya színésznő.
„Mint egy anyuka, úgy nézett ki fiatalon is, amikor én már megismertem, és én ott láttam például abban a színházban Ibsent az Aase anyót, ugye, hát olyan öreg tudott lenni a színpadon, amilyen akart!” – mesélte Avar István.
Az első pillanatban nem túl hálásnak tűnő szerepkör élete végéig rajta maradt Hildán. Legyen az film vagy színház. Talán annyi mámit, nénit, házmestert, nagynénit, öregasszonyt vagy idősödő bárónét azóta sem játszott magyar színésznő.
Gobbi Hilda azonban nemcsak a színházban éreztette súlyát és hatalmát. Kapcsolatain keresztül házat szerzett az öreg színészeknek, és benntlakásos otthont alapított. Hogy vajon mi alapján döntötte el Gobbi, hogy kin segít, és kin nem, azt ma már csak találgatni lehet.
Hitt a rendszerben
Képtelen volt elfelejteni a fasizmus rémtetteit, a lebombázott Nemzeti Színház képét, és a deportálásokat. Lelkesen hitte, hogy egy jó rendszer épül.
„Nagygyűlés, vagy mi a fene volt, 100, vagy nem tudom, hány ezer ember. A Rákosi most az első beszédét tartja, vagy mi a nyavaja, és engem kizavartak arra a keskeny erkélyre, és mondták, hogy én most ottan szavaljak! „Elkezdtem, hogy vörös jelek a hadak útján …stb. Az 5. sornál valami elementáris üvöltő taps! Gondoltam: Ilyen siker!? Hát nem is értem! Kiderült, hogy mögöttem megjelent a Rákosi, én abbahagytam a szöveget, és csak azt mondta „Mondja csak tovább!”
És Gobbi Hilda mondta, mert hitte… Még akkor is, amikor a Nemzetiben időnként úgy érezte, hogy legjobb barátja és bajtársa, Major időnként a tehetségnél előbbre helyezi a politikai megbízhatóságot. Azt nem is sejtette, hogy káderlapján róla is gyűlnek az információk.
Major elbocsájtotta
Aztán vissza kellett vonulnia. Major Tamás ugyanis 1959-ben felmondott legjobb barátjának.
„Sajnálattal állapítom meg, hogy az utóbbi években tanúsított magatartása éppen a művészi egység kárára szolgál. Arra mutat az ismételten hangoztatott kijelentése, hogy nem kíván a Nemzeti Színház kötelékében maradni. A Nemzeti Színház tekintélye, a kijelentések módja és nem utolsósorban az Ön személyének a súlya az ilyen magatartás elbírálásából fokozottabban esik latba…Az előbb közöltek alapján tehát az Ön munkaviszonyát a Munka Törvénykönyve alapján átszervezés címén felmondom.”
„Akkor olyan nagyon megharagudott, ezért nem teszem le a nagy esküt, de úgy emlékszem, hogy olyan nagyon megharagudott ott akkor, hogy még a pártkönyvét is visszaadta”- emlékszik vissza Bodrogi Gyula színész.
Hogy pontosan, konkrétan miért is vesztek össze az egykori harcostársak, azt mindenki csak találgatta. Még az is felmerült, hogy Gobbi Hilda magánélete nem felelt meg a szocialista erkölcsnek.


Hilda és a nők
„A Hilda akkor már egy villában élt a Temessi Hédivel, és a Major szólt neki, hogy hát ezt meg kéne szüntetni, mert ez nagyon rossz fényt vet rá, hogy ha ez nyilvánvalóvá válik, és hogy egy olyan időben, amikor ilyesmik történnek, akkor ők ne legyenek erre precedens!” - mondta Bakó Márta.
Gobbi Hilda pedig sosem titkolta, hogy őt a nők érdeklik. A szakmában mindenki tudta, és valahogy hozzá is szoktak. Megszokták, hogy szinte férfimódra jár.
„Mindig úgy beszélt magáról, hogy én egy olyan pasi vagyok..Mindig így beszélt magáról” – emlékszik Schubert Éva színésznő.
„Férfias volt, és irtó érdekes, mert én emlékszem, mi fiatalabbak voltunk jóval nála, de ha egy nő bement az ajtón, akkor ő előreengedte a nőket, akár egy gentleman”- mondta Géczi Dorottya színésznő.
Gobbi pedig egyszer már menyasszony is volt. Huszonévesen eljegyezte Szendrő József. Az esküvőből mégsem lett semmi. Erről szinte ugyanúgy mindenki tudott a színészvilágban, mint hogy Gobbi együtt él Hédivel budai villájában. Ezt a házat ’59-ben igényelte Hilda az államtól, miután Nagy Imre kivégzése után kitelepítették belőle a volt miniszterelnök lányát.
„Akkor még ez a másság dolog nem volt ilyen vállalható, de ő teljesen nyíltan vállalta, hogy ő együtt élt a Temessi Hédivel, akit imádott, szeretett ”- mondta Géczi Dorottya.
Géczi Dorottya abban az időben egy öltözőben öltözött Hédivel. Azt mondja, Gobbi Hilda igazi úriemberként viselkedett.
„Azt mondta egyszer az öltözőben, amikor megérkezett prömierre, 100 szál vörös rózsa egy hatalmas kosárban, hogy nincs az a gyöngédség, az a gentlemenség, az a klasszság egy férfitől, amit a Hilda nyújtani tud. És imádták egymást!”
Arra, hogy akkoriban mennyire volt álszent a rendszer, a legjobb példa talán egy film. Galgóczi Erzsébet forgatókönyve két nő szerelméről szólt, és Makk Károly rendezőnek külföldről kellett színésznőt hoznia a mozihoz. Gobbi Hilda pont az írónőbe szeretett bele, miután szakítottak Temessi Hédivel.


A visegrádi villa
Gobbi Hilda egy Dunára néző hegyoldali villában töltötte a nyarakat. A mindenki által csak patkó-villaként emlegetett házat szinte a semmiből építtette, többnyire társadalmi munkában.
„Emlékszem, amikor mindnyájan mentünk, és segítettünk építeni azt a visegrádi hegyoldalban lévő házát, abba kivezényelték neki az egész katonaságot, és építettek neki egy külön utat, a honvédség, a kollégák, mentünk mindenki. Köveket hurcoltunk, homokot, merthogy ott lesz egy színészmúzeum majd”-emlékszik Géczi Dorottya.
Ha színészmúzeum nem is, gyönyörű nyaraló épült, ahol a barátok hétről-hétre váltották egymást nyaranta. A Visegrádi villa szinte fogalommá vált. És nemcsak azért, mert Gobbi beleépíttetett minden mozdítható tárgyat, ami a régi Nemzeti Színházból megmaradt, hanem mert itt valóban mindenki elengedhette magát, és úgy pihenhetett, mintha kivonult volna a világból.


Kisfröccs és rum
„Rengeteget ittunk együtt, ugye, mert az majdhogynem kötelező volt vele inni!”- meséli Kállai Ilona.
Gobbi Hildát szinte lehetetlen volt az asztal alá inni! –mondják. Egy kisrum reggel, egy kisfröccs napközben, és néhány konyak előadás után. Így ment ez. Gobbi Hildát mégis ritkán látták részegnek.
„Színházi szereplésbe nem létezik, hogy észrevetted. Nem létezik, hogy észrevetted, hogy ivott valamit” – mondja Schaffer Judit jelmeztervező.
„7-8 féldecivel úgy beült a trabantjába, mint a sicc! Snapsz. Snapsz - ő így hívta. Snapszot ivott mindig!”- mondja Avar István.


Színészmúzeum
Hogy mennyi mindenhez, és mennyi energiája volt a művésznőnek, arra talán a Színészmúzeum a legjobb bizonyíték. Bajor Gizi halála után azt mondta, hogy ő nem fogja hagyni, hogy a legnagyobb művészek nyom nélkül tűnjenek el.
„Hát mibe is, ha nem nejlonstaneclibe hozzák, egy embert. Esetleg kofferba, ha több az anyag. És az ember úgy nézi a nejlonzacskót, kinyitja, és ott egy élet! Egy barát, és a színháztörténetnek egy-egy komoly embere… Kemény munka.”
De Gobbi Hilda csinálta. Még akkor is, amikor már ő sem volt egészséges. Szívta az egyik cigit a másik után, és ment, szervezkedett, és persze játszott.


Egyik cigarettáról a másikra…
„Nem tudtuk igazán, hogy mi baja van, csak azt tudom, hogy egyik cigarettáról gyújtott a másikra, és még én mondtam neki ott a második emeleti stúdió előtt, hogy Hilda, miért dohányzol ennyit, tedd le már ezt a cigarettát! Azt mondta - néha trágárul is beszélt – „úgyis valamikor meg kell dögleni”- emlékszik a beszélgetésre vissza Géczi Dorottya.
„Ilyen hegyi pásztornak mennék el. Igaz, hogy ott nem tudnék inni, és a kecsketej nem annyira marha jó, de én egyszerűen albán állampolgár akarok lenni, hogy tovább éljek!
A szíve, és a tüdeje miatt került kórházba. De ott is ugyanolyan öntörvényű volt, mint egész életében.
„Ott is szívta az egyik cigarettát a másik után. Majd mikor leültünk megkérdezte: „Nem kértek valamit?” Hát nem volt szabad neki inni természetesen, de hát azért, hogy ott van bent a szekrényben...Hát nem hagyta abba!” – mondta Kállai Ilona.
Máhté Erzsi szerint: „Rendkívül agilis volt! Hát, nem tudom, mindenre volt ideje, játszott, szervezett, épített, múzeumot csinált! Nem igaz. Félelmetes volt! Ilyen emberrel én az életem során nem találkoztam, és tartok tőle, hogy nem is fogok!”


Az utolsó felvonás
Spiró György Csirkefej című darabjában láthatta utoljára a nagyközönség a Katona József Színházban. Nem akarta tudomásul venni, hogy meghalhat, hogy a kollegák már neki is csinálják a helyet a Színészmúzeumban. Mosolygott rajtuk, milyen ügyesen titkolják. Sok dolga lett volna még itt, és nemcsak a múzeumban, ahol a halhatatlanságért dolgozott.
„Mikor az ember végre valamit megtanul, végre agyon dolgozza magát, hogy valami úgy legyen! Nem földi javak. Úgy az egész belsejébe az életből, és akkor jön egy ilyen szemtelen fráter, és egyszerűen lekaszabol. Hát micsoda disznóság! Micsoda pimaszság!...”


/RTL Hírek Meskovics Judit XXI. század/
 
T

TH6777

Vendég
Szexuális irányultság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

"A szexuális irányultság (szexuális orientáció, nemi irányultság, szexuális beállítottság) dönti el, hogy az egyén társkereső aktivitása döntően milyen partnerre (elsősorban, hogy melyik nem képviselőire) irányul.
Hasonló jelentéstartalommal bír a szexuális preferencia kifejezés is, de az utóbbit többnyire azok használják, akik szerint a szexualitás nem rögzült és szabad választáson alapul, ellentétben azokkal, akik szerint a szexualitás iránya korai életkorban dől el.
Többféle besorolási sémát használtak már a szexuális orientáció meghatározására a 19. század közepe óta, és többen többféleképpen definiálták a fogalmat. Mindazonáltal a legtöbb definíció tartalmaz egy pszichológiai összetevőt (mint például valaki erotikus vágyainak tárgya) és egy viselkedéstani összetevőt (ami valaki szexuális partnerkapcsolataira összpontosít).
A „szexuális irányultság” jogi kifejezésként elsősorban az antidiszkriminációs ügyekben használatos.
A szexuális identitás a szexuális orientáció szinonimája lehet, de a két kifejezést megkülönbözteti, hogy a szavak szoros értelmében az identitás az egyén önmagáról alkotott képét jelöli, míg az orientáció az illető vágyait, elképzeléseit és/vagy viselkedését. A kettő nem szükségképpen esik egybe.

A szexuális irányultságok besorolása.

Egy személyt általánosan heteroszexuálisnak tekintünk, ha szexualitásuk elsősorban ellentétes nemű partnerekre irányul, homoszexuálisnak, ha azonos neműekre, és biszexuálisnak, ha mindkettőre számottevő mértékben. A kevésbé formális „meleg” és „leszbikus” szavakat korábban csak a hétköznapi társalgásban használták, de ma már a tudományos életben is elfogadottá váltak. Szolgálhatnak arra is, hogy a szexuális irányultságot mint társadalmi identitást hangsúlyozzuk.

Aszexuálisnak nevezzük azokat az embereket, akiknek egyáltalán nincs vagy alig van szexuális érdeklődésük, és a cölibátus vagy szexuális absztinencia kifejezéseket azok esetében, akik szexuálisan nem aktívak (akár meglévő nemi érdeklődésük ellenére). Az autoszexualitás szintén tekinthető önmagunkra irányuló szexuális orientációnak. Ritkán, de előfordul a monosexualitás szó is a csak egy nemre korlátozódó szexualitásra, a biszexualitás ellentétpárjaként.

Újkeletű kifejezések.

Az 1960-as és 1970-es évek szexuális forradalmát követően a szexuális kisebbségek kérdéseit széles körben tárgyalni kezdték. Az 1990-es évek óta több új klifejezés is megjelent, például a pánszexualitás, ami tartalmazza a nemektől független, valamint a kétoldalú nemrendszerbe nehezen beilleszthető személyek iránti vonzódást is.

Parafíliák.Bővebben: parafília

A parafíliákat a pszichológia nem tartja szexuális irányultságnak; ezeket a nemeken alapuló besorolástól független tényezőknek tekintik. Egyes parafíliák azonban fontosabbak lehetnek az illető egyén szexualitásában, mint a partner neme. Ilyenek lehetnek a szexuális fétisizmus, a szexuális exhibicionizmus, vagy az állatokhoz való vonzódás (zoofília). Nem érvényes viszont a pedofília esetében, ahol, bár mindkét nemhez való vonzódás előfordulhat, csaknem mindig jelen van az egyik nem előnyben részesítése."


Véleményem szerint a boldogságunkat csak is a gondolati életünk határozza meg, nem pedig a körülményeink és a szexuális hovatartozásunk.


 
N

Naska

Vendég
A romantika kiváló mestere: Pjotr Iljics Csajkovszkij



9.jpg


Pjotr Iljics Csajkovszkij nagy családba született. Bányamérnök édesapja és az édesanyja öt fiú gyermeket és egy lányt neveltek. Pjotr a második gyermek volt a családban. Már négy éves korában megmutatkozott zenei tehetsége; húgával dalt írtak édesanyjuknak.
Nyolc éves volt, amikor családjával Szentpétervárra költöztek. A szülők gondos nevelésben részesítették gyermekeiket; francia nevelőnőjüktől tanultak franciául és németül, e mellett Pjotr zongorázni is tanult, de hamarosan felülmúlta zongoratanárnőjét. A zongoraleckékkel fel kellett hagynia, mert kanyarós lett.

Gyógyulását követően a család Alapajevszkbe költözött, ahol édesanyja szerint nem lehetett megfelelő iskolába járatni, ezért visszaküldték Szentpétervárra, ahol jogi előkészítő iskolába járatták. Az érzékeny fiút nagyon nehezen, csak erőszakkal lehetett elküldeni, különösen anyjától való elszakadása viselte meg.


Szentpéterváron újabb lelki teher nehezedett rá; skarlát járvány tört ki a városban, aminek következtében elvesztette azt a barátját, akiknél lakott. Pjotr meggyőződése az volt, hogy ő hurcolta be a betegséget a családba, így magát okolta a a fiú haláláért. 1852-ben a család visszatért Pétervárra és két boldog év várt rájuk. 1854-ben kolerában elvesztette édesanyját, akiért rajongott.


Ezután még elszántabban fordult a zene felé; zongoraleckéket vett, és énekelni tanult. Az operák világába az olasz énektanár, Luigi Piccioli vezette be, amely annyira megtetszett neki, hogy maga is operát akart írni. Első nyomtatásban is megjelent műve Mezzanotte (Éjfél) című olasz stílusú dal volt. Az olasz zene mellett rajongott Mozart zenéjéért.

Elvégezte a jogi iskolát, belekóstolt a hivatalnok életbe, de a zenei pálya jobban érdekelte. Az Orosz Zenei Társaságban (amely a szentpétervári konzervatórium elődje volt) kezdett el tanulni. 1862-ben Anton Rubinsteintől zeneszerzést tanult. Rubinstein volt a Társaság igazgatója. A zene annyira lekötötte Csajkovszkijt, hogy felmondott a minisztériumban és nappali tagozatos hallgató lett.

Az összhangzattan mellett zongorázni, orgonálni és fuvolázni tanult, ezért, mint fuvolista, a konzervatórium zenekarában játszott. 1865-ben Pavlovszkban, Strauss vezényletével bemutatták Karakterisztikus táncok című művét.

Összhangzattan-tanárként debütált

Később nagy megtiszteltetés érte, ugyanis Anton Rubinstein testvére, a zongoraművész Nyikoláj Rubinstein, felajánlott egy moszkvai összhangzattan-tanári állást számára. Csajkovszkijt honvágy gyötörte, ezt az érzését csak növelte Rubinstein túlzó pártfogása.


A zongoraművész saját lakását ajánlotta fel Pjotrnak, és igyekezett fontos emberekkel összeismertetni az ifjú zeneszerzőt. Moszkvában írta az I. szimfóniáját, melynek olyan rossz fogadtatása volt, hogy Csajkovszkij szinte teljesen összeomlott.


Különösen fájt neki, hogy korábbi tanárai, Anton Rubinstein és Zaremba is az ócsárlók nézeteit osztották. Vigaszul szolgált, hogy az Orosz Ötöknek (Balakirev, Rimszkij-Korszakov, Kjui, Borogyin, Muszorgszkij) más volt a véleménye. Két operájával, a Vajdával és az Undinával sem volt sikeresebb.


Ráadásul magánélete sem alakult, úgy ahogy szerette volna. 1868-ban szerelmes lett Désirée Artôt olasz szopránénekesnőbe, és feleségül akarta venni. Barátai ellenezték a házasságot, mivel köztudott volt számukra Csajkovszkij homoszexuális hajlama; féltették, hogy emiatt hazassága boldogtalan lesz. Végül Désirée egy énekeshez ment feleségül.


Moszkvában megismerkedett a zenekritikus Sztaszovval és Balakirevvel, akik buzdították a Rómeó és Júlia balett megírásra. 1869-ben Balekirev elvezényelte a Fátum című szimfonikus költeményét.

Csajkovszkij továbbra is Rubinsteinnél lakott, ahova vendégek hada járt, megfordult itt az orosz zenei élet minden jelentős személye, ennek ellenére a zeneszerző magányos volt.

Annyira nem bírta az egyedüllétet, hogy elköltözött Rubinsteintől. Nyaranta meglátogattaSzása húgát, és gazdag barátját Vlagyimir Silovszkijt, de gyakran utazott külföldre is. Sikerei is ebben a művészi periódusában kezdődtek: 1871-ben írt egy vonósnégyest, belefogott Az opricsnyikek című operába, és a II. szimfóniába.


Európai körútra indult. hazatérva a cár kérésésre megírta a Hattyúk tava balett zenéjét, de 1877-es moszkvai bemutatója nem volt sikeres, és Csajkovszkij életében nem is vált népszerűvé. Ennek ellenére befutott zeneszerzőnek számított.


Közben levelezni kezdett egy dúsgazdag vasúti vállalkozó özvegyével, Nagyezsda von Meck-kel, aki megbízta egy zongora–hegedű darab elkészítésével. A mű annyira megtetszett a hölgynek, hogy támogatni kezdte a művészt. Nagyezsda elvonultan élt, csak időnként fogadott zenészeket; köztük a fiatal Debussyt is. Hosszantartó levelezésbe kezdtek Pjotrral, és megegyeztek, hogy személyesen nem találkoznak.


Ez a plátói viszony mindkettőjüknek megfelelt. Csajkovszkijnak azért, mert így nem kellett intim kapcsolatba kerülnie a hölggyel, ugyanakkor csillapíthatta magányát. Madam Mecknek pedig azért, mert így semmi sem rombolta le azt az idealizált képet, melyet a zeneszerzőről alkotott. Levelezésükben úgy tárták fel érzelmeiket egymásnak, mint senki másnak.


A végzetes házasság

Az Anyegin című operáján dolgozott, amikor rajongó, szerelmes levelet kapott egy moszkvai zeneakadémistától, Antonyina Miljukovától. E levelet több is követte, míg a művész ráállt, hogy találkozzanak. A lány szerelme és rajongása olyan erős volt, hogy Csajkovszkij 1877. júniusában elvette feleségül a már öngyilkossággal fenyegetőző Antonyinát. Ez végzetes volt mindkettőjük számára. A homoszexuális férfi irtózott feleségétől, és a Kaukázusba utazott előle.


Most is, mint azelőtt csak Meck asszony értette meg, sőt pénzt adott, hogy megszabaduljon feleségétől. A Kaukázusból visszatérő művésznek Antonyina a szeretőivel dicsekedett, hogy felkeltse férfiúi érdeklődését. Rubinstein és Csajkovszkij testvére végül rávette a válásra, amit a nő közönyösen fogadott, később Antonyinán eluralkodott a téboly; szexuális kicsapongásában sorba szülte gyermekeit, mindet más-más apától. 1881-ben került sor a válásra, amelyet házasságtörés miatt mondtak ki.


Ettől kezdve Csajkovszkij félt, hogy volt felesége elhíreszteli homoszexualitását, idegösszeroppanást kapott, öngyilkosságot kísérelt meg, végül Szentpétervárra menekült. Madame Meck 6000 rubel évjáradékot fizetett neki, európai pihenésre vitte, ahol újra visszatért az életkedve és ismét alkotni kezdett. San Remóban fejezte be az Anyegint, megírta az 1812 nyitányt, amelyet önmaga nem szeretett. Nyughatatlanul utazgatott Oroszország és Nyugat-Európa között.


Sikeres koncertsorozatot adott Moszkvában és Szentpétervárott, Nyugat-Európában zenei hírességek (Lipcsében: Brahms és Grieg, Prágában: Dvořak, Párizsban:Gounod, Faure és Massenet) üdvözölték személyesen a zeneszerzőt. Ekkor született a Csipkerózsika című balettje, az V. szimfóniája.


Operájának, a Pikk dámának librettója – hasonlóan az Anyeginhez –Puskin művön alapult. Madam Meck levélben értesítette, hogy tönkrement, ezért nem tudta tovább biztosítani számára az évjáradékot, Csajkovszkij továbbra is barátságáról biztosította a hölgyet, de több levél nem érkezett. Valójában von Meck nem ment tönkre, hanem elmebaja hatalmasodott el rajta. Barátnőjének „elvesztését” Csajkovszkij nehezen tudta elviselni, ismét feldúlt volt. Ekkor kezdett el dolgozni a Diótörő című E. T. A. Hoffmann történetén alapuló balettjén.


A zeneszerző depresszióban szenvedett, de hangversenykörútra indult, melynek Párizs és New York voltak az állomásai. Út közben kapta a hírt, hogy meghalt Szása húga, a rossz hírek és a mindig kínzó honvágya teljesen letörte. Hangos New York-i ünneplése, a zenebarátok túláradó szeretete sem tudta depressziójából kimozdítani.

1893-ban megírta a Patetikus szimfóniát, csak ez a mű vidította fel, önmaga is a legjobb alkotásának ítélte, így a szentpétervári bemutatón maga vezényelte. Hallgatósága túláradó rajongással vette körül, népszerűsége és alkotói tudása csúcsán állt.

Halálát egyes találgatások szerint homoszexuális kapcsolatának kiderülése „okozta”, más források pedig a gyilkosság lehetőségét sem vetik el. Valószínű, hogy egy orosz nemes unokaöccsével tartott fenn intim kapcsolatot, és ezt a szégyent egy „becsületbíróság” csak Csajkovszkij öngyilkosságával tudta megbocsátani. A városban azt terjesztették, hogy fertőzött vizet ivott és kolerában elhunyt. Szentpétervárott az Alekszander Nyevszkij kolostorban helyezték örök nyugalomra.
 
N

Naska

Vendég
Csajkovszkij karácsonyi mesevilága-Diótörő

A színpadon mese a mesében...

balett_nagy_tamas.jpg


Csajkovszkij
Diótörő
 
N

Naska

Vendég
Csajkovszkij és a napfényes Itália romantikája

dom.jpg


Csajkovszkij utazásainak kedvenc színhelye Itália. Nem valószínű, hogy véletlen, hogy kedvenc városai -Firenzze, Nizza- ebben az időben a melegek közismert találkozóhelyei voltak.

Csajkovszkij
Olasz capriccio
 
N

Naska

Vendég
Csak félteni szabad!

6.jpg

Milyen érzés lehet egy szülő számára, ha gyereke bejelenti, hogy saját neméhez vonzódik? Biztosan, döbbenetes! Hatnak a beidegződések, a boldogság tradicionális fogalma, a gyermek féltése az atrocitásoktól, az ismerősök és a család kellemetlen véleménye. Az első lépés az, amikor a szeretet győz: „Az én fiam, az én lányom! Csak egy a lényeg: boldog legyen!<o></o>

De mi történik akkor, ha ez az esemény Magyarország leghíresebb genetikusával történik meg? Czeizel Endrét még ma is mélyen megérinti, ha felidézi azt a pillanatot, amikor megtudta, hogy a saját fia nem a nők, hanem a férfiak szerelmét keresi.<o></o>
"-Lelkileg megrázott . Az emberek nagy része ugyanis ellenséges a homoszexuálisokkal szemben. Pedig ők nem tehetnek róla.”<o></o>
A fiú először húgának árulta el, mi is a helyzet, majd egy év múlva az éppen Amerikában tartózkodó apjával közölte telefonon a tényt. Czeizel Endre először megdöbbent, de végül elfogadta fia másságát. Czeizel Gábor –aki színházi rendező- szerencsés helyzetben volt, hiszen igen toleráns családdal kellett megosztania élete nagy titkát. Nemcsak szülei, hanem a kisiparos nagyszülők is megértően fogadták vallomását, sőt ezek után természetes volt, hogy a családi ünnepekre Gábor barátai is meghívást kaptak.<o></o>
„-A mai napig féltem a fiam, és tisztelem, mert meri vállalni önmagát. És persze nagyon szeretem. Hisz ő a fiam!" –nyilatkozott Czeizel Endre.
/Story Magazin nyomán/<o></o><o></o><o></o><o></o>
 

nesztle

Állandó Tag
Állandó Tag
Tetszik ez az oldal... el sem tudom mondani, hány homoszexuális ismerősöm van. Van aki még mindig ragaszkodik a kispolgári erkölcsi kódexhez, és titkolja. Van aki megnősült, és boldogtalanná tette saját magát és a családját... mert a nyilvános WC-k anonymitásában éli ki hajlamait... De a két legjobb barátom is gay. Nyíltan vállalják, ás imádom őket. Érzékenyebbek, odafigyelőbbek mint az átlag férfiak.... hát így...
 
N

Naska

Vendég
Lesbosi szerelem


Sappho.jpg


Sappho az antik görög irodalom legnagyobb költőnője volt. Virágzása i.e. 628-568 közé tehető. Lesbos szigetén egy egész kört szervezett költőnőkből. Sappho olyan nagy költőnek számított, hogy míg a "költő" szó hímnemű alakja csak Homéroszt illette, nőnemű alakja csak rá vonatkozott. Művei -sajnos- nagyrészt odavesztek a konstantinápolyi könyvégetésben. Költészete túl merész volt a középkor morálja számára. Sappho az ókorban példátlan megbecsülésnek és tiszteletnek örvendett. Szirakuzában és Bizáncban szobrokat emeltek számára, szülővárosának pénzérmeit arcképe díszíti.

Sappho
Gongülához

Jöjj hamar hozzám, amilyen hamar tudsz,
rózsabimbóm Gongüla; tejfehér szép
köntösödben; lásd a szívem szerelme
száll körülötted,

szép leány, mert már ha ruhádra nézek,
akkor is reszket, gyönyörömre, szívem.
Egykoron szórtam szidalmai magam is
Aphoroditéra,

most pedig kérem, szavaimért kegyét ne
vonja meg tőlem; de kirét leginkább
vágyom én, azt hozza el újra, hozzon
téged ölembe.

/Devecseri Gábor fordítása/
 
N

Naska

Vendég
Egy festő, aki csak tisztességes ember akart lenni - Mednyánszky László

Mednyanszky-1h.jpg

Mednyánszky László a századforduló egyik legnagyobb festője. A legtermékenyebb alkotók közül való, közel 500 képet festett és rajzolt. Akárcsak az élete, alkotásai is mély emberi érzésekről, az emberi tisztességről szólnak. Nem meglepő ez, az áldozatvállalás családjára is jellemző volt. Nagybátyja az a Mednyánszky László, akit az 1848/49-es szabadságharc első vértanúi között tart számon a történelem.<O></O>
Münchenben és Párizsban tanult, és leginkább tájkép-festéssel foglalkozott. Műveltsége megkülönböztető volt társai között is. Ahhoz az új festőcsoporthoz tartozott, amely kitört a műtermek falai közöl, és a természet valódi világát akarta megismerni. Ennek érdekében tanulmányozták a természetet. Különösen fákat szerettek festeni, de gyakran ábrázoltak embereket, nyájakat. Mednyánszky reumás fájdalmai ellenére szüntelen gyalogos utakon járt, hogy lássa a világ valóságát.
Nemesi származása ellenére mély volt benne a szociális felelősség. Vagy ha egyszerűbben akarjuk megfogalmazni: jó és önzetlen ember volt, aki mindig az elesettek felé fordult. Képeit eladta, az érte kapott pénzt szétosztotta a rászorulók között, önmaga a létminimum határán élt. Járványos betegeket ápolt, segített a nagy szegedi árvíznél embereket és értékeket menteni, a csavargóknak próbált megélhetést szerezni.<O></O>

Képein rendkívüli mélységben ábrázolja a magányt, a kiszolgáltatottságot. Bár nagyon tudott embereket szeretni, végtelenül magányos volt. Ez derült ki kiadatlan naplójából is. Szemérmes ember volt, amellett munka- és írásmániás. Naplóit, feljegyzéseit görög betűkkel német- és magyar nyelven rótta fel különböző füzetekbe:

"Gyulai Mihály hajóslegény, láttam a Duna-parton, mindjárt Pesten lételem első napjaiban, akkor még egy más pajtásával együtt feltűnt, különösen mikor hallám, hogy magyarul beszélnek. Két héttel később találkoztam vele ismét a Duna-parton, midőn "Zichy Antalt" mentem keresni a Kommerbe. Elvittem, lerajzoltam s igen megbarátkoztunk."<O></O>
<O></O>
"Kopolka Mihály Lipótból", zsákokat hordott a Duna-parton, s feltűnt nékem azon a délután, nem bírtam eleget nézni azon festői D tót legényeket a hajókon és parton dolgozni."<O></O>
<O></O>
"Annus János, egy este találkoztam vele s egy társával a Széna téren D, kikísértem messzi a városból (csizmáit hátán vitte)."<O></O>
<O></O>

A betűjelzések valószínűleg az érzelmeket, a kapcsolat szintjét jelentették: A D az valószínűleg a szexuális érdeklődésre, kapcsolatra utal a lábjegyzetek szerint. Gyakran lelhető fel megkülönböztető jelként. Az Y-nal a szellemi izgalmat kiváltó személyeket jelezte. Sokszor megtalálható a két betűjel együttesen is.<O></O>
Köztudott, hogy Mednyánszkynak számtalan férfibarátja volt, akiket, hiszen közülük sokan megbetegedtek, önzetlenül támogatott, gyógykezeltetett. E kapcsolatok plátóiak voltak, de mindenképpen azzá alakultak..

kurdibalint.jpg

Kurdi Bálint<O></O>
<O></O>
A legerősebb érzések Kurdi Bálinthoz kötötték. Mednyánszky a bécsi Rudolf kaszárnyában ismerkedett össze Kurdi Bálinttal, akit azonban csak egy év múlva Budapesten, az un. „Három nyúl kaszárnyában”, látott újra viszont, és ekkor kezdõdött a barátság is. A kutatók azóta azt találgatják, hogy vajon ennek a kaszárnyának az apropójából született-e a „Nyuli” elnevezés, amivel Mednyánszky illette a fiatal barátját, vagy egyszerűen csak a kedveskedés egyik formája volt a Nyuli név. De ha arra gondolunk, hogy Mednyánszky szűkebb baráti körében bevett szokás volt, hogy egymást olyan állatnevekkel illessék, amiket nagyon jellemzőnek találtak (Malonyai például „bulldog” volt, Sirchich Janka, a beckói kastély és uradalom gondnokasszonya „Affi”, azaz majmocska), akkor elképzelhető, hogy noha az ötletet tényleg a kaszárnya neve adta, mégis, mint jellemzés, telitalálatnak bizonyult, és Mednyánszky kapva kapott rajta. Valószínűleg nem afféle szuperman-szerű atléta volt ez a Kurdi Bálint, hanem, bár erős alkatú férfi, mégis naiv, szelíd és lágy, esetleg (különösen a Mednyánszkyval való ismeretségének a kezdetén) talán némileg elfogult is, olyan fiatalember, aki a kialakult fura helyzetben egy darabig még kerülte az „urak” tekintetét.
Miután Kurdi megházasodott, hosszabb-rövidebb időszakokra a feleségével együtt csatlakozott Mednyánszky háztartásához – és ahogy azt más forrásokból tudni lehet, a Kurdi rokonság nagy megbotránkozására. .
<O></O>Amit addig is tud az ember, hogy létezhet síron túli szerelem is, azt most - áttételesen - meg is tapasztalhatja.<O></O>
"Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezérem, Bálintkám, tiszta jó lélek, Nyuli!" - kezdi naplóbejegyzését Mednyánszky 1913. július 5-én, vasárnap. Kurdi ekkor már a váci temetőben nyugszik. Halála után először naponta, később hetente kijárt a sírjához. Élete végéig, 12 éven keresztül írta a megrázó bejegyzéseket naplójába.<O></O>
Feljegyzésekben sokszor kinyilvánította akaratát, hogy az ő szeretett Kurdi Bálintja (Nyuli), a váci hajóslegény mellett nyugodjék. Az utókor a kérését nem teljesítette, a Kerepesi temetőben van a sírja.<O></O>
<O></O>

Az első világháború mélységesen megrázza. Bár elmúlt hatvan éves, mégis megengedik neki, hogy kimenjen az első vonalba, és rajzaival tudósítson az eseményekről. Művei mindegyike azonosulás az elesettekkel. A harctéren megsebesült. A festő, ki annyi emberen segített, magányosan hunyt el bécsi műtermében..<O></O><O></O><O></O><O></O>
 
Oldal tetejére