Ez azonban nem bánt engem, sőt, némi kárörömöt is érzek ha erre gondolok, még ha nekem ebből nem is lesz már semmi hasznom. Mert emlékszem - írtam is fentebb - fiatal koromban nem kellettem a csajoknak, holott nem voltam nyomorék, nem voltam csúnya, nem voltam gyenge legény (jó, izompacsirta se, de simán átlagos), szóval a világon semmi baj nem volt velem, kivéve kettőt:
1. Nem voltam gazdag
2. Nem voltam „menő” srác, mert nem szerettem focizni, verekedni (utóbbihoz: azért ha nekem jöttek, elég tisztességesen helytálltam...), nem szerettem zajos szórakozóhelyekre járni, ráadásul jól tudtam amit tudni kellett, a mindenféle reáltárgyakat például, s ez arrafelé ciki volt, nem tudom miért. (tényleg nem tudom ma se).
A lányok meg a feltűnősködő, nagyhangú srácokra buktak. (Rá is faragtak. Akikkel később találkoztam életem során, egyiküknek se lett jó a házassága.)
Nem értek egyet, hogy a magyar nők „magas lovon” lennének. Ez a bulvár lapokban megjelenő, évek óta tartó „nők hülyítése c. fejezet”. eredménye.( Ez általánosítás lenne, és egy „Ördög ügyvédjéhez” nem való) Az igaz, hogy vannak nők, ( fiatalok, idősek egyaránt), akik elhiszik ezt a fajta ámítást, de nem ez az általános jellemzője a magyar lányoknak. Rendes, tisztességes családapának való férfiakat keresnek, aki társ tud lenni, s nem macsó. Egy időre lehet megszédül a médiáktól, hogy a vagyon és a menőzés az, ami értékessé tesz egy férfit, aztán elmúlik. Nem akarok offolni. Történelmi korszakoknak amúgy megvoltak a női ideáljai, nem is olyan régen a sztahanovista lány volt a menő, ebben a században, pedig a szingli. Mindezt nem a nők idézték elő, hanem a média,a bulvár irányítói, akik általában férfiak, vagy esetleg feministák lehetnek, a középutat képviselők gondolatai pedig nem mindig bírnak hírértékkel. Nem tudom, csak valahogy így gondolom, hogy kialakulhatott az, hogy a magyar nők ilyenek, ahogy leírtad.
Na most ha megjön a nők közé a konkurencia, az az efféle fazonoknak mint én voltam akkor, tök jó lesz. A lányok majd pánikba esnek, s lejjebb adják az igényeiket. És egyáltalán nem biztos, hogy ezzel ők a magyar lányok is rosszul járnának, mert ha belegondolok, jaj de mennyire jó is lett volna szinte bármelyik lánynak, akinek akkor én nem kellettem, ha mégis hozzám köti a sorsát...! (Még anyagilag is. Nem akarok részleteket írni erről, legyen elég annyi, hogy bár nem vagyok milliárdos, de mostanára azért már állok úgy, hogy sokan megirigyelnék).
De nekik azok a fickók kellettek akkor, akik bandáztak, verekedtek, akik gazdagnak LÁTSZOTTAK akkoriban (mert persze hogy nem voltak azok, a szüleik vették nekik a versenykerékpárt, motorbiciklit, miegyebet), akik bebizonyították a „férfiasságukat” azzal, hogy (a szüleik pénzéből) elviszik piálni a csajokat, satöbbi. (Volt olyan csaj, akit fel is csináltak...)
Szóval szerintem csak annyi lesz, hogy ezesetben egyszerűen lesz keletje a nem annyira vagánykodó, kivagyi fiúknak is. Ennyi az egész. Semmi baj nem lesz ezzel.
A nemi arány miatt meg nem fogok sírni. Nem is igaz. Tudom ugyanis, hogy amit írtál erről úgy jön ki, hogy az IDŐSEBBIK korosztályban van jóval több nő, mint férfi, mert a nők hosszabb életűek, a férfiak korábban halnak. (Persze hogy a nők tovább élnek, nincs feleségük, hehehe...)
MOST MÁR én is bőven válogathatnék nők százai közül, akik boldogan omlanának a karomba, akkor is ha nem tudják, mennyi a pénzem... (meg hol lakom...) Egyik ismerősöm tréfából beküldte az adataimat (a tudtom nélkül) egy magyar társkereső portálra. (nem a pontos címemmel és nevemmel persze). Aztán elküldte nekem a belépési adatokat. Olvassam! Megtettem. Már első nap kaptam több mint százötven ajánlkozást nőktől, s ezek legalább fele még ki is nézett valahogyan, mindenesetre nem lett volna kifogásom ellene a külseje alapján, bár persze nem hamvas ifjú szüzekről volt szó. De már több eszem van annál, hogy belemenjek egy újabb kapcsolatba. Húsz évesen azonban mennyire fájt, hogy nem kelletem a „gyengébb nemnek”!
Nem biztos, hogy te nem kellettél, lehet, hogy neked nem kellettek azok a lán yok, akik az akkori női ideáltól eltértek. Van ez így 
Ezt csak te tudod.
De én nem róluk beszéltem, nem a 40+ korosztályról. 25 év alatti fiatal lányok befogadását emlegettem. Abban a korcsoportban közel azonos a fiúk és lányok aránya, sőt, fiúkból még icipicit több is van talán. Azaz nem hiszem hogy olyan iszonyúan felborulna a nemi arány, de ha mégis, hát olvastad fentebb a véleményemet erről: engem az se zavar, sőt inkább boldoggá tesz!
(gonosz vagyok ugye! De intelligens módon! Mekkora poén, úgy bosszút állni a nőkön, hogy ezzel más nőknek meg jót teszek!)
Nem vagy gonosz, csak csavaros eszű férfi.
De különben figyelj csak. Képzeld el: ott állsz a déli kerítés mellett. Ott a túloldalon egy csomó szerencsétlen menekült. Szánalmasak. Tudod hogy nem fogadhatsz be mindenkit. Képes lennél azonban SENKIT SE befogadni, ha rajtad múlna?!
Mert oké, MINDENKIT valóban nem fogadhatsz be, ezt pofázom itt mióta már! De NÉHÁNYAT igenis.
Na most kiket választasz majd? A nagy, erős férfiakat, akik vélhetőleg kibírják a továbbvándorlást, vagy ha sehol se fogadják be őket, visszamehetnek és harcolhatnak az ellenséggel?! Netán titkos terroristák, s miután a jóvoltodból átjutottak a határzáron, megerőszakolnak és megölnek téged, felrobbantják Paksot vagy akármi mást?!
Elismerem, ennek nem nagy az esélye. Az azonban biztos, hogy még annál is kisebb az esélye annak, hogy egy nő tesz ilyet. Annyi biztos, egy fiatal lány nem tud megerőszakolni téged, egy nőt. És ők a legszánalmasabbak. Nekik van szükségük a leginkább segítésre.
Ez így van. Nem a segíteni akarással van a gond, és a szívvel, hanem azzal, hogy nem tudom, hogy mi az igazi segítség, ami nem rövid távú, hanem hosszútávú Ha jól értettem azt kérdezted.A jelen helyzetükből való azonali kiemelés a déli határszakasznál vagy annak a kérésnek a teljesítése, ahová menni akar, mert azt sem tudom, hogy igazából mit akar. ( most nem a háborús övezetre gondolok) A verziókat csak az egyén szempontjából írtam, ezt vedd kérlek figyelembe.Abból az elgondolásból, hogy végül is a csoport egyénekből tevődik össze, és egy viselkedésében alkalmazkodó, szerény nőt fogok elképzelni ( ami neked tetszett a fent leírtak alapján) Elképzelem: Egyedül álló,25 éves, vagy fiatalabb nő és megy, megy hegyen völgyön keresztül, esőbe, sárba,és azt gondolom, hogy maga sem tudja, hogy hová.Csak el onnan, ahol volt. Hoz magával egy megszokott életformát, amit látott tapasztalt, ahová megy, annak az életformáját csak hírekből, másoktól ismeri, tapasztalata erről semmi. Segítek rajta, kiemelem és elhelyezem egy faluba, ami a számára egy vadidegen élethelyzet. Támogatom, hogy be tudjon illeszkedni anyagilag stb. De mi van akkor, ha falu nem fogadja be. Nem ismeri a nyelvet, támogatásra szorul minden vonalon, stb., ami nem kis ideig tart, hisz a beilleszkedés nem egy máról holnapra történő folyamat. Nem tudsz szembe menni egy közösséggel. Aki nem akarja befogadni, az nem is fogja. Ideig óráig ráhatással igen, de valójában nem. Egyes férfiak szempontjából pedig préda volt az úton, és a faluban is lesz, aki prédaként fog rátekinteni.
Másik verzió: Kiemelem , és elhelyezem az ország olyan létező közösségében, ahol azok az embertársai élnek, akik ugyanonnan jöttek, régebben, ahonnan ő. Mi történik?. A nyelvük közös, életforma közös, oda került, ahonnan elindult. Igaz nincs háborús veszély, szót is értenek, segítik is egymást, a beilleszkedést egy másik életformában viszont nehezíti, hiszen a megszokott dolog, mindig erősebb hatással van, mint az uj dolgok befogadása. ( lásd párhuzamos társadalmak)
Harmadik verzió: Hagyom, hogy menjen, ahová szeretne.: Ugyanez a helyzet lesz, amit fent leírtam.
Negyedik verzió: kiemelem és magamhoz veszem. Nem tudom megtenni.Okokat nem írok, ha bárki beleképzeli magát a helyzetbe, maga tudja, hogy mit tehet meg és mit nem, és miért.
Ötödik verzió: Befogadom ideiglenesen a faluba, azzal a kikötéssel, hogy X idő után visszamegy. Ez a másik rossz, amit tehetsz vele, elkezd alkalmazkodni, lehet be is illeszkedik az X idő alatt, hozzászokik az uj életformához, aztán meg visszaküldöd, ahonnan jött.
És a leírtak csak egyetlen egy 25 éves nőre vonatkoznak.és még le se írtam, hogy mi mindennel kell szembesülnie..
Mindenkit nem fogadhatsz be, de néhányat igen - tuti ha rajtad múlna, te is őket választanád! És eszedbe se jutna azon merengeni közben, hogy 3 hónap múlva amikor rendbejön, meggyógyul, kicsinosítja magát, mekkora konkurrencia lesz neked amikor netán magad felé óhajtod fordítani egy fiatalember szívét!
Segiteni hosszútávra egész egyszerűen nem tudok, bárhogy együttérzek, hogy neki is jó legyen és nekünk is. Azért is írtam, hogy nincs ennek a helyzetnek egész egyszerűen hosszútávra jó megoldása. Ebbe a helyzetbe belekényszerültünk, s ahogy látom, senki nem találja a kiutat. Amúgy én nem nagyon hiszek a multikultiban, bár ahogy nézem kikerülhetetlen.
