" A fizikusok szerint a gravitációs mező mágikus vonzó ereje tartja a világ óceánjait a gömbölyű földgolyón. Azt állítják, hogy a Föld hatalmas tömege egy fajta "varázserőt" hoz létre, ami a a pörgő golyóbis felszínén tartja az embereket, az óceánokat és a légkört.
Mielőtt "
sok okosodni óhajtó diáknak" szeretnél bármit megmutatni, neked sem ártana egy kis okosodás. De tudod, rám mindig számíthatsz.
A gravitációs vonzás miatt fellépő erőhatást "nem relativisztikus" közelítéssel, amint az Newton óta ismert (és számtalanszor ellenőrzött), a következő képlettel lehet kiszámolni:
F=(G*m1*m2)/r^2
ahol F az erő, G az ún. gravitációs állandó, m1 és m2 a két egymást vonzó tárgy (pl. a vízcsepp és a labda) tömege, r pedig a tárgyak tömegközéppontjának távolsága. (A ^2 itt a "négyzetre emelés" operátort jelöli: az operandust megszorzod önmagával.) Ebből az már rögtön látható, hogy mivel a Föld tömege sokkal nagyobb egy labdáénál, ezért a vízcseppet a Föld sokkal erősebben vonzza, mint a labda, tehát."
ez a fizikai modell egy hétköznapi fizika órán nem mutatható be."
Egy forgó tárgyra ható erőt a következő képlet írja le:
F=m1*r*O^2
ahol F, m1, és r ugyanúgy erő, tömeg, és távolság, mint az első képletben, O pedig a forgó tárgy sebessége szögelfordulásban mérve. Ebből pedig az is látszik, hogy állandó O forgási sebesség és m1 (vízcsepp) tömeg mellett ha m2-t (a tárgy tömegét, ami körül a vízcsepp forog) növeljük, akkor a vonzóerő növekszik, az azzal ellentétes irányú centrifugális erő viszont nem változik. Ez alapján pedig már egy átlagos intelligenciájú nagycsoportos is képes belátni, hogy kell lennie egy m2 tömeg határnak, ami felett az m1 tömegre ható gravitációs erő már nagyobb lesz, mint a centrifugális erő.