Zeneszabó feltöltései

zeneszabo témája a 'Irodalom' fórumban , 2017 Március 14.

  1. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Galvánelemek és akkumulátorok - Részletek Veres István novelláskötetéből 01 - 05
    https://mega.nz/#!9kQWgCLb!dWsOwMGpX1At3RQHsATMz_e_xxJ__XlqqQcg8bT5pkA


    Szereplők:
    Adorjáni Bálint, Derzsi János, Gubik Ági, Krajcsi Nikolett

    Zenei szerkesztő: Hortobágyi László,
    Hangmérnökök: Drobek Attila és Littmann Tamás
    (2013)
     
    Beka Holt és őrszem kedveli ezt.
  2. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Újabb hangos novellákat töltöttem fel:
    Letölthető innen:

    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic
    A jó étvágy titkai - Krúdy Gyula novelláját Lázár Csaba olvassa föl
    A spájz - Thurzó Gábor novelláját László Zsolt olvassa föl
    Anton van Wilderode - Betlehemi kispásztor Pesten {Felolvassa Bódy Gergő}
    Adventi összeállítás Thurzó Gábor és Paul Claudel írásainak felhasználásával {Schnell Ádám, Dunai Tamás}
    Anton van Wilderode - Betlehemi kispásztor Pesten {Felolvassa Bódy Gergő}
    Az utolsó kör, Három fénykép elmozdul - Thurzó Gábor novelláit László Zsolt olvassa föl
    Dino Buzzati - Karácsonyi történet {Szélyes Imre} Kacsó Sándor - Karácsonyfa a világ felett {Mécs Károly}
    Fű a romok között - Ambrus Zoltán írását Papp János olvassa föl
    Harsányi Lajos - Zúgó Mártonék karácsonyestje, A mikulásvirág csodája, Kosztolányi Dezső - Öröm
    Isten megfáradt szolgái - Thury Zoltán és Móricz Zsigmond írásai
    Kacsó Sándor - Könyvet loptam {Felolvassa - Rajhona Ádám}
    Marietta megérkezése, Hosszúnap - Szomory Dezső novelláit Oberfrank Pál olvassa fel
    Mozaikok Pártos Erzsi könyvéből {Pártos Erzsi}
    Rainer Maria Rilke - A sötétségnek elmondott történet {Lukács Sándor}
    Szabó Magda - Egy doboz fű Melindának {Igó Éva}
    Szakonyi Károly - Mindenki siet haza {Bács Ferenc}
    Te is szenvedsz, fiam - Az új mente {Nagy Endre novelláit Tarján Péter olvassa fel}
    Thurzó Gábor - A Wanke lány {László Zsolt}
    Thurzó Gábor - A világvége kétszeri átszállással
    Tűz Tamás - Keresztút
     
    Beka Holt kedveli ezt.
  3. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Még néhány novella (Tavirózsa Rádió - Szieszta)
    Letölthető innen:

    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic
    001 Déri Tibor - Itthon
    002 Örkény István - A fogyasztói társadalom
    003 Palotai Boris - Az akasztó
    004 Gelléri Andor Endre - Birkózó mészárosok
    005 Podmaniczky Szilárd - Rettentő Mikulás
    006 Mikszáth Kálmán - Az a pogány Filcsik
    007 Roald Dahl - Mrs. Mixby és a bunda
    008 Kálnay Adél - Hazatalálni
    009 Erdős Virág - Csodák csodája
    010 Heltai Jenő - A halál és az orvos
    011 Karinthy Frigyes - Barabás, Királyfi
    012 Cserna - Szabó András - Smafu
    013 László Anna - Megértés jeligére
    014 Kálnay Adél - Vannak még álmodók
    015 Rosamunde Pilcher - Toby
    016 Romhányi József - Nagy szamárfül
    017 Jaroslav Hasek - Világszép Julcsa 01
    018 Jaroslav Hasek - Világszép Julcsa 02
    019 Krúdy Gyula - A podolini szakácsné
    020 Tamási Áron - Világló éjszaka
    021 Mark Twain - A rossz és a jó kisfiú története
    022 Kurt Vonneguth - Csomag
    023 Móricz Zsigmond - Két szép barack
    024 Stanislaw Lem - Vasvitéz és Kristályka királykisasszony
    025 Giovanni Boccaccio - Az arkangyal szárnytolla
    026 Kosztolányi Dezső - A hamiskártyás, Pokol
    027 Szathmári Sándor - Kezdetben, Káin és Ábel
    028 Richard Hardwick - A halál negyvennél kezdődik
    029 Nagy Lajos - Egy délután a Grün - irodában 01
    030 Nagy Lajos - Egy délután a Grün - irodában 02
    031 Lev Tolsztoj - Részlet az Anna Kareninából
    032 - 048 Fekete István - Emberek között 01 - 17
    049 Luigi Pirandello - Az igazság
    050 Biró Lajos - A szerelem
    051 Pósfai György - Hová menjünk nyaralni
    052 Jack London - Férfibizalom
    053 - Móra Ferenc - Királyasszony macskái
    054 Csányi Vilmos - A lény és az őrző
    055 Raffai Sarolta - Legyen krizantém
    056 Vészi Endre - Nevetés
    057 Georgij Gulia - Borongós decemberi estén
    058 Bernard Malamud - Paróka
     
    Beka Holt és anixe kedveli ezt.
  4. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Édenkert a sarkon túl - Képek Paul Gauguin életéből
    https://mega.nz/#!884jTKiT!I8cBF2KIUuIXFuDxzK2H62hWj7WaO2BscJMGhbNGHlo

    Írta: Mario Vargas Llosa
    Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna
    Elmondja: Gálffi László
    A felvételt Varga Károly és Gera Csilla készítette
    Zenéjét összeállította: Gebauer Mária
    Szerkesztő: Szebényi Cecília
    Rendező: Zoltán Gábor (2003)
     
    Beka Holt és gledag kedveli ezt.
  5. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Beka Holt kedveli ezt.
  6. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Láthatatlan színház - Horváth Béla: A zsebóra (1970)
    Valamiért az előző link nem működött, ezért "lecseréltem."
    Az új link a következő:
    Link kulcs nélkül:
    https://mega.nz/#!g5oUmSpZ
    Visszafejtési kulcs:
    !5uDh2mC51VffAjna2NmB3JfJUXrY7cZ1DYQIR6cPkSs
    Link visszafejtési kulccsal:
    https://mega.nz/#!g5oUmSpZ!5uDh2mC51VffAjna2NmB3JfJUXrY7cZ1DYQIR6cPkSs


    Horváth Béla
    színész, rendező 1927-ben született Borosjenőn. A kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben végzett 1950-ben, ahol 1952-54 időszakban tanársegéd is volt. 1959-től 10 évig a Kolozsvári Állami Magyar Operában színész és rendező. Táncos-komikus szerepei mellett drámai hősöket is kiválóan alakított. 1981-ben hunyt el Kolozsváron.
    Most a színész-rendező egyik novellájának rádióváltozatát fogjuk meghallgatni. Bevezetőt mond a szerkesztő, Kovács Ferenc.
     
    Beka Holt és őrszem kedveli ezt.
  7. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Márton Evelin – Nehezen (És sok minden más.)
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic
    „Erőszakos, rámenős, makacs, de ugyanakkor remeg, mint virág a huzatban, és rendkívül érzékenyen reagálja le korosztálya meghatározó élményeit.” szó szerint idéztük Bogdán László diagnózisát az Y generációs Márton Evelin íróról, az erdélyi magyar kortárs próza egzotikus jelenségéről.

    Márton Evelin Kolozsváron, született, történelem-művészettörténet szakon végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. A Bukaresti Rádió magyar szerkesztőségének munkatársa. Eddig megjelent kötetei: Bonjour Leibowitz, Macskaméz, Papírszív és a nagy népszerűségnek örvendő Szalamandrák éjszakái. Jelenleg Kolozsváron él. A novellát rádióra alkalmazta Tompa Enikő. Műszaki munkatárs ifjabb Kacsó Tibor.
     
    őrszem és Beka Holt kedveli ezt.
  8. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Magaslati siralomház - Jékely Zoltán novelláját Szabó Sándor olvassa fel (1989)
    Jékely Zoltán novellái {Pacsirtavacsora - Seress Zoltán}{Pogány csoda - Blaskó Péter}
    Jékely Zoltán novellái 01 - Hjalmar látogatása, Széphistória a császárkörtefáról
    Jékely Zoltán novellái 02 - Hjalmar látogatása, Széphistória a császárkörtefáról
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic
     
    őrszem és Beka Holt kedveli ezt.
  9. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Kőrösi Zoltán - Lábklinika
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic

    A mi terünkön még a fény is más, például itt úgy kel fel a Nap, hogy a tízes számú ház tetején bukik át, s rögtön bevilágít a hentesbolt pultjára, ami nem kis szó, tekintve, hogy a “Vadhús, felvágottak, tőkehús, fűszerek” felirat alatt valójában a pincébe kell leereszkedni, s olyan hűs van, akárha egy nyitott jégszekrénybe sétálna az ember, a fénycsíkok mégis idetalálnak, mint ahogy azt még el lehetne hinni, hogy hentesüzlet mellett ilyenkor valami visszamaradt hajnali foszforeszkálással világít a hangszerbolt kék neonreklámja, de ugyanígy csillog akkor is, hogy a Nap már a fák csúcsához ér, ontja a meleget és őrületes testcselekkel siklik át az ide-oda forgolódó daruk között és rásüt az innenső sarkon magasodó szálloda piros cserepes tornyára, ráadásul felkapaszkodik a szélkakasra és gellert kapva innen vetődik át arra a virágmintás, hullámvonalas házra, ahol egykor Lechner Ödön lakott … egyébként a mi terünk ketté van osztva, nem csak azért, mert éppen a közepén egy autóút megy át, hanem mert az egyik oldala csupa fű, a másik viszont sárga gyöngykavics, az egyik oldalon szabadon rohangálnak a kutyák, a másikon viszont bekerítve játszanak a gyerekek, hiszen ez egy ilyen város, itt a gyerekeket és a csikorgó gyöngykavicsot fogja körbe a fekete vasrács, amit a fűre rohanó kutyák siettükben is meg-megállva tisztességesen oldalba hugyoznak az emlékek végett… különben a környékbeli hajléktalanok is a füves oldalt kedvelik, ami érthető, mert itt a járdák találkozásánál betonpadok állnak és egy csorgóból állandóan folyik a víz, vagyis a tér közepe valóságos fürdőszoba, amikor megérkeznek a szállodához az emeletes, csillogó üvegű turistabuszok, rögtön látni, hogy a messziről jött vendégeknek is tetszik ez a kényelem, mert azonnal fényképezni kezdenek, látják például, hogy egy cigánylány szalad a téren át, szalad a földszintes házak felé, ahol kora reggeltől mindenki kiül az utcára, a férfiak sörösüveget fognak, az asszonyok meg gyerekeket, és sokkal többen üldögélnek a kapuk előtt meg a vegyesboltnál, mint amennyi lakót bármikor is el lehetne képzelni ezekre a házakra nézve, csattogó papuccsal szalad hát ez a cigánylány, és közben odakiált a barátnőjének, aki a csorgó mellett ül, “nem jössz még be?”, így kérdezi, hiszen neki a tér a kint, az utca a bent, “de, majd egy kicsit később”, int vissza a másik, és felmutatja a kezében tartott üveg sörét, “ezt még megiszom, aztán majd bemegyek”… és olyanok azok a buszok a visszapillantó tükreikkel, mint valami hatalmas, fényes páncélú csápos bogarak, viszont a hasukból szorgalmas hangyák futnak elő, kibuknak a légkondicionált utastérből, és örvendeznek, hogy megérkeztek, tegnap például spanyolok jöttek, és ahogy kinyújtóztatták a lábukat, megállt a busz mellett egy öregember, bámulta a fújtató gépet, az a fajta bevásárlószatyor lógott a kezében, amit bőrcsíkokból fontak össze, és nem csak az látszott, hogy ennek a szatyornak a fülét már sokadszorra átkötözték műanyag madzagokkal, de az is, hogy a bőrcsíkok hálójában valami zsírpapíros felvágott és két zsömle kucorog, két lelkes spanyol viszont ebben az öregben vélte felfedezni a várost, csillogott a bőrcipőjük és az olajos hajuk is, amikor odarohantak az öreghez, “Manuel”, kiabálta az egyik, “José” kibálta a másik, és a magukra mutogattak, majd a kezüket nyújtogatták a városlakó felé, az öreg viszont azt hihette, hogy a szatyrát akarják megkaparintani, mert a melléhez szorította a zsömléket és hátrálni, majd szaladni kezdett, hiába lépett utána a két spanyol, hiába kiabálták, hogy Manuel és José, az öreg ettől csak még jobban szaladt a Tompa utcára… És akkor állt fel a beton padokról a cigánylány, de nem befelé, a házak közé ment, hanem a szálloda előtti bokrokhoz, itt ugyanis a gázvezeték szerelvényeit sűrű bozót veszi körül, s a hajléktalanoknak ez a szabadtéri fürdőszoba tartozéka, zöld függöny, ami szemmagasságban mindent elfed ugyan, ám az ablakokból nézve szabadon hagyja a látványt, ide tartott a cigánylány is, testhez feszülő ruhában és magas sarkú szandálban, és ahogy elment a busz mellett, a díszburkolatos sétálóutcában éppen egy rövidnadrágos, szemüveges, hátizsákos nő gumicsőből öntözte a virágágyásokat, vizet permetezve állt az “Ajándék, táska” cégérű kínai bolt előtt, mellette egyik oldalról egy cukrászda, másikról az “első pesti lábkilinika” felirat díszelgett, és szemközt a “Macskafogó” nevezetű kocsma teraszán, a poharakon éppen úgy csillogott a fény, mint az “Üvegtechnika” parányi táncosnőin, apró, pöttyös üvegzsiráfjain, kifeszített vitorlájú üveghajócskáin és praktikus mellszívó pumpáin, nem is beszélve a zöld házfalon díszelgő márványtábla arany betűiről, amelyek büszkén hirdetik, hogy ebben a házban élt a híres költő, Vajda János, aki éppenséggel itt írta meg az “Üstökös” című költeményét… A cigánylány viszont eltűnt a bokrok mögött, vagy legalábbis ő azt hihette, hogy eltűnt, mert ráérősen és kényelmesen húzta fel a testhez álló ruháját, letolta a bugyiját, hogy megszabaduljon a megivott söröktől, eszébe se jutott fölfelé nézni, nem arra valók a hétköznapok, hogy az ember az odaföntieket kutassa, ám még le se guggolhatott igazán, amikor csörögni kezdett egy mobiltelefon, Mozart Törökindulója harsant fel a bokrok között, “Halló”, kiabálta a cigánylány, de guggolva maradt, végezte a dolgát, úgy kiabálta vissza, “Jó, jó, mindjárt megyek”, és végre minden spanyol leszállt már, a turistabusz is nagyot fújtatva elindult, az üvegzsiráfokon meg felragyogott a sárga, nagyon sárga délutáni napsütés…
     
    őrszem és Beka Holt kedveli ezt.
  10. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Bencsik Orsolya - Kékítőt old az én vizében
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic

    Biedermann Izabella – Zálog
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic

    Ha őszinte akarnék lenni, ami nem nagyon akarok, mert az őszinteségért mostanában megvetik az embert, akkor azt mondanám, hogy ez egy elátkozott hely, és én ezt pontosan tudtam, amikor ide visszajöttem. Elég kimenni vasárnap délelőtt a temetőbe, olyankor, amikor minden más, tisztességes falusi temetőben kint vannak az asszonyok a síroknál, ültetnek és gyomlálnak meg párás szemmel, gyengéden törölgetik a sírköveket. Itt aztán egy teremtett lelket nem látni a temetőben se vasárnap, se máskor.
    Nem mondom, hogy engem ez különösebben meglep, mert lássuk be, azért olyan temető se sok van ezen a környéken, ahol a sírok nagy része gyereksír.
    Emlékszem, pár éve apám azt találta mondani, ha őt ebbe az elátkozott földbe temetjük el, életünk végéig visszajár majd kísérteni, és egy perc nyugtunk se lesz tőle, úgyhogy a testét dobjuk inkább a folyóba. Micsoda ötlet?! Végül szerencséje lett, nemigen maradt mit temetni, azt akkor ott temettük el, ahol a baleset történt, a tengertől nem messze. Apám legalább boldog, én meg nem bánom.
    - Istenverte egy környék ez, kislányom -, mondta mindig nagyanyám, amikor a sírokról kérdeztem. - Jobban teszed, ha minél előbb elmész innen. Minél előbb. Már az is csoda, hogy te megmaradtál. Ha apád azon a télen nem visz el magával, ha nem lop ki innen a kabátja alatt, te se éred meg a mai napot.
    - Hagyja már ezeket az ostobaságokat, mama. Nem azért vitt el magával, hanem mert anyám minden este részeg volt.
    - Mit tudsz te anyádról? Mit tudsz te arról, miért ivott?
    - Hát nem tudok semmit, az igaz. Mert senki nem mond nekem semmit.
    - Akkor én annyit mondok, anyádnak volt oka inni. Mindegy. Hagyjuk a halottakat. Meddig maradsz?
    - Nem tudom. Szeretek itt. Jó a levegő.
    Nagyanyám az ablakhoz lépett, egyik kezével letörölte a párát az üvegről és hosszan bámult ki a völgy felé, a korai szürkületbe. Hátra sem fordult, úgy mondta:
    - Menj el.
    - Tessék?
    - Menj el, amíg meg nem jön a hó. Két hét múlva már késő lesz. Nem akarom, hogy itt szüld meg a gyereket.

    Ami a gyerekek történetét illeti, nagyanyám makacs hallgatását soha nem sikerült megtörnöm, de azért nem mindenki volt ilyen hajthatatlan. A kocsmáros felesége például mindig szívesen mesélt.
    - Tudod, hogy én később jöttem ide, és amikor a Pista elvett, akkor már nem volt itt gyerek, csak te. De beszélni azért beszéltek, na nem is a falubeliek, gondolhatod, azoknak mintha a szájára ült volna a halál angyala, énhozzám egy szót se szóltak soha, jöttek, ittak, hazamentek. Mondtam is a Pistának, ezek itt mind az ördöggel cimborálnak. El is akartam innen menni, megkérdezhetsz bárkit, a hideg is kivert tőlük, ezektől a fekete férfiaktól, ezeknek még a nézésük is fekete volt. Nagyapádé legfőképp, már ne is haragudj, de hát megátalkodott egy ember volt, még akkor se szólt egy szót se, egy felet se, mikor téged visszahozott az apád.
    Na de a nem idevalósiak, azok azért beszéltek ezt-azt. Utazók jártak erre akkoriban, földmérők is, meg egyik évben két rendőr. Pont a gyerekek miatt jöttek, kérdezősködtek, de hiába. Esténként beültek ide melegedni. Mindent nem mondtak el, de ...
    - Mondd már.
    - Jó, de ne mondjad senkinek, hogy tőlem van. Azt mesélték, hogy abban az évben, amikor te is születtél, korán jött a tél, elvágta a falut a hó a világtól. A völgyből akkor se kimenni, se ide bejönni nem tudott senki. Csak esett és esett hetekig, de annyi esett minden éjjel, hogy még a disznók is megfulladtak mind az ólakban, nem győzték a férfiak a lapátolást. Átkozott, kíméletlen egy tél volt. A kamrák meg csak ürültek, amúgy is sovány volt a termés, rontás volt a búzán azon a nyáron, feketedett a krumpli, zsizsik lepte meg a babot. Január végére olyan éhínség volt itt, hogy olyat még a háború alatt sem látott senki. Az anyák teje meg mind elapadt, a csecsemők és a gyerekek éjszakákon át ordítottak tehetetlenül, az anyák meg mellettük.
    Aztán egyik reggel állítólag egyszerre hallgatott el mind, és akkor végre csend lett a faluban. Úgy mondták az orvosnak később, megfagytak a kicsik egytől egyig azon a kegyetlen hajnalon, már csak a sírokat mutatták neki márciusban, hóolvadás után.
    A rendőrök ki akarták ásatni a testeket, de nem engedték a szülők, odaálltak a férfiak mind kaszával a temető kapuja elé. Én nem tudom, nem is dolgom, de sokan mondják a szomszéd faluból, hogy nincs azokban a koporsókban semmi, és soha nem is volt. Megette a kicsinyeket mind a tél.
    Téged is megevett volna, ha apád ki nem lop innen december elején. Istenem, majd megfagyott mire eljutott az útig, és hogy te hogy maradtál életben, azt senki sem tudja, tán még apád se. Csoda volt az.
    - Köszönöm, innentől már tudom.

    Innentől már én is tudom. Apám két évre rá nyáron jött csak vissza, aratáskor. Besétált a faluba, karján velem, kicsi voltam, szőke és kövér. És akkor csend lett, olyan csend lett kislányom, hogy még a légy se mozdult, még a déli harang is megállt kondulás közben. Letett a templom elé a lépcsőre, rágyújtott, és azt mondta, hangosan, érthetően, hogy még a falu végin is hallották ám kislányom, hogy hozzám ne merjen nyúlni senki.
    Anyám még azelőtt felkötötte magát a pajtában, hogy apám a ház küszöbére lépett volna.
    Így nőttem fel, egyedüli gyereknek egy egész faluban, és bár öt éve elköltöztem, örülök, hogy most visszajöttem. Szeretek itt lenni, szeretem a völgyben ősszel megülő füst szagát, szeretem tavasszal a folyópartot, nyáron a pipacsokat, meg a bodza illatát. Vasárnaponként kimegyek a temetőbe, egyedül vagyok, nincs ott rajtam kívül senki. Végigsimítom a köveket mind; ajándékba kapott életem örök zálogait.
     
    őrszem és Beka Holt kedveli ezt.
  11. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    őrszem és Beka Holt kedveli ezt.
  12. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Izabella Carranza – Varázsüveg
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic


    A mama az Anna utcában lakott, egy udvari lakásban. Volt hozzá egy titkos kert is, közös a többi lakóval, de romantikusan dohos, hatalmas öreg fákkal. Ezek a vastag törzsű fák olyan régóta éltek öregek között, hogy rég elfelejtették, milyen egy kisgyerek, és ennek megfelelően furcsa érdeklődéssel viseltettek irántam.
    Akkoriban fel sem tűnt nekem, hogy a mamához mindig kettesben mentünk, apám vagy a bátyám sosem jött, húgom pedig akkor még nem is volt. Többnyire vasárnap mentünk, néha szombat délután, anyám szépen felöltöztetett, sőt mindig meg is fésült, ami annak, aki ismer, nyilván mond valamit ezeknek a látogatásoknak a jelentőségéről.
    Szerettem azt az Anna utcai lakást. Egyetlen hatalmas, rögtön az udvarból nyíló helyiségből állt az egész, konyha, nappali, háló egyben. Na nem mintha abban az időben lett volna olyasmi, hogy hálószoba. Ennek tulajdonképpen csak azért volt jelentősége, mert ha mentünk, általában otthon volt a Géza bácsi is, aki nem a nagyapám volt, viszont a Mamával együtt lakott. Hogy belecsempésszek valamit a történeti hűségből is ebbe a históriába, azért azt megemlítem, hogy az ő vezetékneve volt kiírva a kapucsengő mellé.
    Géza bácsi különben nem sok vizet zavart a látogatások alkalmával, mert ha különösen jó napja volt, odamorgott nekem valami köszönésfélét, én meg hogy keziccsókolom Mama, kezicsókkolom Géza bácsi, nagyanyám kicsit megölelt, kaptam a kezembe valami kelt tésztás süteményt, aztán mindjárt mehettem is az udvarra játszani, menj kislányom kicsikét ki, futkozzál az udvaron. Én meg örültem, mint majom a farkának, mert futkozni magamban ugyan nem volt kedvem, de az udvaron jó levegő volt, sütött a nap, és lehetett hanyatt feküdni a pad mellett, és nézni, hogyan játssza át magát a napfény a faleveleken. Szerettem azt az öreg kertet.
    Persze ha esett, akkor nem lehetett kiszabadulni. Akkor ott kellett ülni a szobában, és úgy csinálni, mintha nem hallanám, miről beszélget anyám és a mama, meg mintha nem látnám Géza bácsi idegen hátát a fotelben, aki éppen valamit nézett a tévében. Hogy ne legyek láb alatt, meg ne figyeljek rájuk, ilyenkor a mama kinyitotta a vitrines szekrényt nekem, és kedvemre nézelődhettem az isten tudja mikori nippek meg porcelán szobrocskák között. Csak tapogatni nem nagyon volt szabad őket, nehogy már eltörjem a dédike ibolyás bögréjét, ami örök emlék.
    Egyetlen dolog volt, amit minden esős napon kézbe vehettem, sőt, amit nagyanyám maga mutatott meg mindig nagy mosolygások és kacsintások közepette, a varázsüveget. A varázsüveg végeredményben nem is üveg volt, hanem egy duplafalú pohár, amit ha megdöntött az ember, a két fal közötti élénksárga folyadék visszafolyt a belső részbe, és ettől úgy festett, mintha eltűnt volna, pedig nem is ittuk meg.
    Ez a kis trükkös pohár valamiért nagyon tetszett a mamának, rám meg átragadt az öröme, ilyen a gyerek, akarja, hogy valami közöset találjanak benne magukkal a felnőttek, hogy legyen miért szeretni.
    Én saját magam számára is őszintének tűnő lelkesedéssel nézegettem a poharat, de többnyire hiába, nagyanyám hamar beleunt a soha el sem kezdett beszélgetésbe velem, és visszaült anyám mellé az ebédlőasztalhoz, hogy tovább sutyorogjanak a nagyapámról meg a család többi tagjáról. Én meg visszasírtam a nyári vasárnapokat, amikor legalább a falevelekkel meg a galambokkal lehetett beszélgetést fantáziálni a kertben.
    Aztán a mama egyszer csak már nem lakott ott többé, mert a legkisebbik lányához költözött a Kertvárosba. Oda már apám is jött, meg a bátyám is, és a mama most már a bátyámnak is mutogatta a varázsüvegét. De megmondom őszintén, szerintem az egyáltalán nem ugyanaz a pohár volt. Itt az új helyen csak egy kopott vásári ócskaság volt a szekrényben, amit bárki megnézhetett. Azt a régi varázsüveget, hogy más kezébe soha ne kerüljön, elástam az Anna utcai kertben.
     
    őrszem és Beka Holt kedveli ezt.
  13. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Irodalom virrasztóknak
    Pilinszky János: Tízparancsolat 01 - 02
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic
    Felolvassa Kaszás Gergő.
    Hangmérnök Horváth János, zenei szerkesztő Dévény Mária, rendezte E. Román Kata. (2 / 01 - 02)
     
    őrszem kedveli ezt.
  14. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Rádiómontázs Byron művei, levelei és naplója alapján
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic

    Szereposztás:
    Byron - Lukács Sándor,
    Versmondó - Mensáros László,
    Káin - Garas Dezső,
    Éva - Molnár Piroska,
    Beszélő - Erőss Anna

    A részleteket fordította: Bart István, Eörsi István,
    Garai Gábor, Jánosy István, Gy.Horváth László
    Szerkesztő: Furkó Zoltán
    Összeállította és rendezte: Bozó László (1980)
    Elhangzott - Lukács Sándor 65 éves - alkalmából.
     
  15. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Rádiós regénytár - Paul Claudel novellái {Felolvassa Dunai Tamás}
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic


    A meglopott tolvaj. Fordította: Just Béla.
    Váróterem. Fordította: Gáldi László.
    Hangmérnök: Horváth János.
    Zenei szerkesztő: Dévény Mária.
    Rendező: Sárospataki Zsuzsanna.
     
  16. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Szerelem és halál – Blog a 18.századból!
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic

    A Marosvásárhelyi Rádió bemutatja Kármán József Fanni hagyományai című regénye nyomán készült hangjátékot Hajdú Imelda, Magyari Izabella, Barabási Tivadar és Puskás László színművészek előadásában.

    Zenei illusztráció: Liszt Ferenc Preludes

    Rádióra alkalmazta: Tompa Enikő és Pap Laura.

    Műszaki munkatárs: ifj. Kacsó Tibor
     
  17. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Páholy és pódium {Mikes Kelemen} 01 - 02
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic


    "Lakunk partján tengernek" - Írások Mikes Kelementől, Mikes Kelemenről.
    Szabó András előadóestjének rádiós változata.
     
  18. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Páholy és pódium {Válogatás Nagy Endre novelláiból}{Felolvassa Tarján Péter}{2013.06.08.} 01
    Páholy és pódium {Válogatás Nagy Endre novelláiból}{Felolvassa Tarján Péter}
    {2013.06.08.} 02
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic
     
  19. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

    Páholy és pódium {Lázár Ervin - Csillagmajor}{Felolvassa Kézdy György}{2013.04.13.} 01
    Páholy és pódium {Lázár Ervin - Csillagmajor}{Felolvassa Kézdy György}
    {2013.04.13.} 02
    https://yadi.sk/d/2dmjnX8E3Fopic
     
  20. zeneszabo

    zeneszabo Állandó Tag

Megosztás