Zsidó apák és fiúk hite

"Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én, vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Én magamban, mikor nem gondolok erre, abszolúte nem vagyok zsidó, egy fiú vagyok, a szerelem a hazám, és az istenem a halál! És valaki rám néz, és az tudja, hogy én zsidó vagyok. Mintha ránéznék valakire, akiről tudják, hogy az lopott egyszer! És nekem a szememmel ki kell tartanom ezt a vádat vagy ráfogást vagy elnézést vagy mi az, hogy az embert zsidónak veszik. És nekem úgy kell néznem, hogy igenis, rendben van, jól van, zsidó vagyok. Pedig énbennem ez egyáltalában nincs elintézve. Én az egész dologgal nem vagyok tisztában. Nem vagyok ebbe beleegyezve, se belenyugodva, csak ráhagyom, hogy zsidó vagyok, mit csináljak? Engem kérdeznek, mikor rám néznek. Mit feleljek? Én egyszerűen elnevetném magam: de kérlek, hisz ez egy őrült ostobaság, csak nem fogunk ebben az érdekes életben ilyesmivel is foglalkozni? Sokszor úgy voltam vele, mintha az egész csak egy rossz vicc lenne, amit énellenem találtak ki, hogy ilyen butaság miatt is szenvedjek. Egész életemben zsidó legyek! Tessék talán felosztani ezt, mint a katonaságot vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon, mondjuk, egy évet, mint zsidó, ha már okvetlenül kell valaki zsidó is legyen, azonkívül, hogy ember.”
Szép Ernő, 1919

Zsidónak lenni nem szégyen vagy dicsőség. Mint ahogy kereszténynek, mohemedánnak, szőkének, barnának, kék vagy zöldszeműnek sem az.
Ez a topic nem a vallásról, hanem a gondolkodásról, emberi sorsokról, életszemléletről, művészetről szól. Nem ad teret az antiszemitizmusnak, de teret ad minden olyan történetnek, versnek és dalnak, amely közelebb hozza hozzánk a másik embert. Mert az előítéleteket a mindig a tudatlanság okozza. Az a tudatlanság, amely tévhiteket szül, félelmet generál, gyűlöletet fokoz.
Miközben kerestem, hogy miről is írjak, megragadt bennem egy fiatal -alig 30 éves- rabbi gondolata: "Ideje változtatni azon, hogy a zsidó identitás elsősorban a holocaust emlékének megőrzésében és az antiszemitizmus elleni küzdelemben nyilvánuljon meg..." Természetesen, hiszen az élet nemcsak erről szól, akár a Várban, akár a Rumbach Sebestyén utcában él az ember. A nap mindannyiunkra egyformán süt.

Ma Purim van! Mi van ma? Purim?



Ahasvérus, perzsa király, akit leginkább Xerxesszel azonosítanak, hatalmas király volt. Indiától Szerecsenországig 127 tartomány hódolt előtte. Uralkodásának harmadik évében lakomára hívta főembereit Susan várába, hogy csodálják és dicsőítsék hatalmát. 180 napon keresztül abba sem hagyták. És amikor elmúltak ezek a napok, akkor a király Susan várának apraját és nagyját hét napon keresztül kerti vigadalmon látta vendégül.Ittak pedig aranypoharakból, de a királyi bor soha nem akart kifogyni.
A hetedik napon, mikor a király szíve már a bortól igen megvidámult, parancsot adott udvarmestereinek, hogy hozzák eléje Vastit, a királynét, királyi koronában, királynői ruhában, hogy minden halandó sütkérezhessen az Ő szépségének fényében a király nagy büszkeségére. A királynő azonban nemmel válaszolt ura parancsára. Ahasvérus éktelen haragra gerjedt, összehivatta bölcseit- ahogy akkor ilyenkor szokás volt- és megkérdezte tőlük, hogy mit is tegyen. Azok összedugták fejüket, és úgy ítéltek, hogy hogy Vasti engedetlensége egy pillanat alatt az egész birodalomban okot szolgáltathat, hogy más feleségek is így tegyenek. Többé ne jöhessen a király színe elé, és helyére Ahasvérus keressen egy másik királynét.
Élt a királyi várban egy Mordeháj nevű ember, aki Eszter nevű árva unokahugát gondozta. Eszter a kiválasztottak közé került, és amikor már felkészítették a feladatra- 12 hónapig tartott az ő szépítésük-, a király bele szerelmesedett. Mordeháj azonban Eszter lelkére kötötte, hogy beszélhet bármiről, csak azt ne említse, hogy melyik nemzetségből való.
Mordeháj egy alkalommal jelen volt, amikor a király két udvarmestere igen csak megharagudott Ahasvérusra, és elhatározták, hogy megöletik. Mordeháj Eszteren keresztül azonban eljuttatta a hírt a királyhoz. Az megvizsgáltatta a hírt, és mert igaznak bizonyula, felhuzatta őket egy-egy fára, és megírattaték a krónikák könyvébe a király előtt.
Ekkor Hámánt nevezte ki Áhásvérus, mint legfőbb fejedelmet, és megparancsolta, hogy mindenki boruljon le elé. Mind meg is tette, egyetlen kivétellel, és ez Mordeháj volt. Hámán éktelen haragra gyulladt, és eldöntötte, hogy elveszejti Mordeháj egész nemzetét, minden zsidót.
És mondá Hámán Ahasvérus királynak: -Van egy nép a birodalmadban, elszórva él más nemzetségek között, nem teljesíti a te parancsaidat. Kincset ajánlott fel a királynak, ha elveszejti őket, de a király nagylelkűen csak legyintett, és neki ajándékozta a zsidó népet, tegyen tetszése szerint.
Hámán pedig követeket küldött minden tartományba, hogy a zsidókat, férfiakat, asszonyokat, gyerekeket mind ki kell írtani, s azok álljanak készen erre a 13. napján a tizenkettedik hónapnak.
Az egész országban zokogtak, sírtak a zsidók, megszaggatták ruhájukat, hamut szórtak a fejükre. Susán városa is felháborodott, és ugyanígy tett. Eszter, nem tudva, mi lehet a lárma oka, kiküldte Mordehájhoz a király egyik udvarmesterét, aki elmondta, hogy népére milyen sors vár. Arra kérte Esztert, hogy könyörögjön érettük a királynál. Eszter azonban ezt nem tehette, mert a királyhoz belépni hívatlanul a törvények szerint egyet jelentett a halállal. De mert Eszter is zsidó volt, a halál így is, úgy is elérte volna. Ezért azt üzente Mordehájnak, hogy gyüjtse össze Susan minden zsidó emberét, ne egyenek, ne igyanak három napig, se éjjel, se nappal, és lányaival Ő is így fog tenni. Aztán történjen, ami történik, bemegy a királyhoz.
Eszter felöltözött királyiasan, és megállt krály házának belső udvarában. A király megkegyelmezett az életének, sőt,magához hívatta, és kérdezgetni kezdte: -Mi kell néked, Eszter királyné, ha az ország fele is, megadatik néked.
Eszter csak annyit felelt, ha a királynak tetszik megadatni kérését, jöjjön el Hámánnal hozzá lakomára, melyet saját kezűleg készít, és holnap a király beszéde szerint cselekszik.
Hámán tisztességnek érezte ezt a vendégséget, amikor azonban kiment a palotából, ott ült Mordeháj, aki meg sem mozdult előtte. Hámánt majd szétvetette a dűh, és felesége tanácsára akasztófát ácsoltatott, hogy majd erre akasztja Mordehájt. Megerősítésért Áhásvérushoz sietett.
Történt ez éjszakán, hogy Áhásvérus nem tudott elaludni, és megparancsolta, hogy hozzák elő a történetek emlékkönyvét, ahol ismét felolvassák neki, hogy hogyan mentette meg Mordeháj az életét.
-És milyen tisztséget és méltóságot kapott érte?
-Semmit.-felelték az alattvalók.
Hámán ekkor ért a királyhoz, hogy halált kérjen Mordeháj fejére. A király azonban ezt kérdezte tőle:
-Mit kell azzal tenni a királynak, akinek tisztességet kíván?
-Ki lehetne az más, mint én, gondolta Hámán, és így válaszolt:-Öltöztesd díszruhába, ültesd királyi paripára, és járjon előtte egy főúri ember a városban, és kiáltsa: Így jár mindenki, akinek a király tisztességet kíván!
-Megfogadom a tanácsod -válaszolta Áhásvérus. Mordeháj itt ül a palotám előtt, ted vele, amit ajánlottál.
És Hámán tevé, amit ajánlott a királynak. És mikor ezt elmesélte a feleségének, az már tudá. hogy ez annak jele, hogy Hámán csillga hanyatlóban van.
Másnap a király és Hámán elment Eszter lakomájára. És megkérdezte a király ismét: -Mit szeretne Eszter királynő, ha a fél országom, azt is neki adom.
A királyné könnyek között így válaszolt: -Ó, arra kérlek, add meg az én és nemzetségem életét, mert eladattunk és halálra ítéltettünk ellenségünk kezén.
-De hát ki az?-kérdezte a király haragra gyulladva. Eszter Hámánra mutatott. Áhásvérus pedig felakasztatta Hámánt arra fára, amit Mordehájnak ácsolt.
Javait és méltóságát Mordehájnak adta. Sőt, levelet iratott és gyűrűjével pecsételte le, hogy a zsidók készen legyenek, hogy azon napon, mely kivégzésük napja lett volna, megbosszulják ellenségeiket. És a zsidók így tettek, és győzelmet arattak ellenségeik felett. Eszter királyné pedig könyvében megerősítette a történetet.
/Eszter könyve nyomán/

Ez a Purim története. "Emléke nem vész ki nemzedékről nemzedékre, családról csaladára, tartományról tartományra"-írja Károli Biblia.
Ma Purim van.

A Purim -gyerekdal videó

Púrimi lakoma

A lakoma Purim kapcsán különös jelentőséggel bír, mert Eszter könyvében tizenhétszer fordul elő ez a szó. Természetes, hisz a zsidó nép sorsa Eszter lakomáján dölt el.

Purimi menű:

Arany leves kreplachhal
Töltött káposzta
Kindli, Hámántáska


Aranyleves:



Hozzávalók: l tyúk, 4 l víz, 1 hagyma, 3 szál sárgarépa, 2 szál fehérrépa, 1 karalábé, 1 zellergumó, 1 csomó petrezselyem, kis darab gyömbér, szemes bors.
A feldarabolt tyúkot hideg vízben főni tesszük, ha forr, a szürkés habot leszedjük, majd a megtisztított zöldséget, fűszert hozzáadjuk. Lassú tűzön 2-3 órán át főzzük, majd creplachhal tálaljuk.

Creplach:
Hozzávalók:2 tojás, 20 dkg liszt
A tojás és a liszt keverékéből kemény tésztát gyúrunk, majd letakarjuk, és egy órát pihentetjük. Vékony lappá nyújtjuk, majd 10X10 centis kockákra vágjuk. A közepére teszünk egy kanálnyi tölteléket, majd az átlója mellett félbehajtjuk. Így egy háromszög lesz belőle, aminek a széleit erősen össze kell nyomkodnunk. A creplachot forró sós vízben kifőzzük, és levesbetétként tálaljuk.
Hústöltelék:
Hozzávalók: 20 dkg darált marhahús, 1 kis fej hagyma. 2 gerezd fokhagyma, só, bors, olaj
A hagymát felkockázzuk, megdinszteljük az olajon, hozzáadjuk a húst és a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, majd az egészet lepirítjuk.


Töltött káposzta




Hozzávalók: fél kg savanyú káposzta, 6-8 levél, fél kg darált marhahús, 10 dkg főtt rizs, 1 nagy fej hagyma, pirospaprika, 1 kanál sűrített paradicsom, ízlés szerint l-2 gerezd fokhagyma, kevés kapor vagy csombor, 20 dkg füstölt libamell vagy ugyanennyi karikára vágott libakolbász, 3 kanál zsír, l tojás, só, bors, 3 kanál liszt.
A darált húsból, főtt rizsből, tojásból, sóval, borssal elkészítjük a tölteléket. Ízlés szerint lehet egy kevés füstölt mellet is beleaprítani. A káposzta leveléről levágjuk a vastag eret, majd a tölteléket szorosan belegöngyöljük. Egy nagy lábosban zsírt olvasztunk, üvegesre pároljuk a hagymát, pirospaprikával megszórjuk, majd belerakjuk a savanyú káposzta felét. Kevés vizet öntönk rá, és sorba rakjuk a töltelékeket. Belerakjuk a füstölt húst vagy a kolbászt. A tetejére újra káposztát rakunk, majd újra vizet, beleadjuk a paradicsomot, a fűszereket és fedő alatt lassú tűzön több órán át főzzük. Amikor puha, a maradék zsírból és lisztből kevés pirospaprikával rántást készítünk, és még ezzel is néhány percig főzzük.

Kindli (mákos, diós, vagy gesztenyés)



Hozzávalók: 60 dkg liszt, 30 dkg margarin, 20 dkg cukor, 1 dkg élesztő, csipet sütőpor, 2 kanál rum.
A hozzávalókat összegyúrjuk, kicsit pihentetjük, majd kinyújtjuk. Nagyobb pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, majd dió, mák vagy gesztenye töltelékkel töltjük. Vigyázzunk, a hajtás alulra kerüljön! A kis tekercsekre ujjal kétoldalt mélyedéseket nyomunk, hogy pólyás baba jellege legyen. Tojással megkenjük, majd mérsékelt sütőben sütjük.

Máktöltelék: a darált mákot borral felfőzzük, cukrot, mazsolát, reszelt narancshéjat és baracklekvárt teszünk bele.
Diótöltelék: a darált diót borral felfőzzük, cukrot, mazsolát, reszelt csokoládét keverünk bele. Valamennyi tölteléket kihűtve tesszük a tésztába.
Gesztenye töltelék:
Hozzávalók: 25 dkg gesztenye massza, 3 evőkanál rum, 5 dkg margarin, 1 evőkanál kakaó, 10 dkg porcukor, 1 dl víz, 10 dkg cukrozott gyümölcs, 10 dkg meggybefőtt.
A hozzávalókat géppel jól kikeverjük, majd beleadjuk a lecsepegtetett, kimagozott, összevágott meggybefőttet és a cukrozott gyümölcsöt.

Hámán-táska (Hámán-füle) (Humentas)



Hozzávalók: 35 dkg rétesliszt, 15 dkg margarin, 1dkg élesztő, 10 dkg cukor, só, reszelt citromhéj, 2 tojás, kevés rum, szilvalekvár vagy máktöltelék.
A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal és az élesztővel. Belekeverjük a cukrot, a sót, a citromhéjat, a két tojást, és annyi rumot adunk hozzá, hogy jól nyújtható tészta legyen. Kinyújtjuk, és háromszögletű darabokra vágjuk. Szilvalekvárral vagy mákkal töltjük, félbehajtjuk, szélét lenyomkodjuk, és tojással kenve kikent lisztezett tepsiben pirosra sütjük. Készíthetjük úgy is, hogy nagyobb pogácsaszaggatóval kivágjuk, a tölteléket középre rakjuk és három oldalról felhajtva középen összenyomjuk.

Happy Purim

Happy Purim!

Egy kis purimi vidámság

Lady Gaga
Purim

Purimkor egy igazi zsidónak annyi bort illik innia, hogy az "áldott legyen Mordecháj, ill átkozott legyen Hámán" összekeveredjék a fejében...
(ebből látszik, hogyan korcsosúl el az ember: én már képtelen vagyok ennyi bort meginni...)

Lassacskán elfogy!



Pista, egészségedre!

A zsidó bölcsesség humorba ágyazva

A rabbi nemcsak egy vallási vezető, hanem egy közösség összetartó ereje is. Ezért ez a közösség mindig nagyon büszke az Ő rabbijára. A bölcs rabbik töréneteiről ezer valódi és tréfás anekdóta száll szájról szájra. Az utóbbiakból néhányat most közre adok.



A kivándorlás gondolatával foglalkozik Kohn. Elmegy a rabbihoz tanácsot kérni.
- Elmondom neked az öreg Weisz esetét - szól a bölcs rabbi. Tüdőcsúcs-hurutja volt, az orvosok a hegyekbe küldték gyógyulni. A csúcshurutból kigyógyult, de a hideg levegőtől isiászt kapott. Az orvosok meleg klímát ajánlottak. Weisz elment Szicíliába, de az ottani koszttól súlyos májbetegséget szerzett. Annak a kúrálására az orvosok Karlsbadba küldték, de a sok gyógyvizet nem bírta a szíve. Egy másik gyógyhelyre ment tehát. De a szénsavas fürdő után megfázott, kiújult a tüdőcsúcs-hurutja...
Kohn elgondolkodott.
- Azt akarod mondani. bölcs férfiú, hogy ne vándoroljak ki?
- Tégy belátásod szerint, de tudd, hogy valami betegség mindenhol van. Akkor pedig csak jobb a megszokott környezetben, ahol az ember legalább az orvost ismeri . . .

Két talmudista vitázik, hogy szabad-e a Talmud tanulása közben dohányozni. Nem tudnak megegyezni, ezért az egyik elmegy a rabbihoz:
- Rabelében, szabad a Talmud olvasása közben dohányozni?
- Nem, nem szabad!
Aztán a másik megy el hozzá, s megkérdezi:
- Rabbi, szabad dohányzás közben a Talmudot olvasni?
- Hát, persze, a Talmudot mindig szabad olvasni!

A rabbi fia kikeresztelkedett, valaki szemrehányást tett neki:
- Hogy engedhette meg, hogy a fia keresztény legyen? Mit fog mondani az Úrnak, ha számon kéri?
- Azt mondom majd: Uram, és az ön fia?!

Szörnyülködve hallja a rabbi, hogy egy fiatal zsidó éhen halt.
- Egy zsidó nem halhat éhen! - kiáltja felindultan. Miért nem jött el hozzánk, s miért nem kért alamizsnát?
- Mert szégyellte, Rabelében.
- Na. mondtam én, hogy egy zsidó nem hal éhen! - állapítja meg a rabbi. Ez se az éhségbe halt bele, hanem a büszkeségbe!

Az ifjú Weisz felkeresi a rabbit:
- Rabelében, adj tanácsot, elvegyem-e Blau Rezsint feleségül? Egy nagyon jóravaló zsidó családból való.
- Akkor vedd el!
- De bandzsít!
- Akkor ne vedd el!
- De az apja nagy hozományt ad vele!
- Akkor vedd el!
- De a lány sántít is!
- Akkor ne vedd el!
- De házat, boltot is örököl majd az apjától!
- Akkor vedd el!
- De van egy fattyú gyereke is!
- Akkor ne vedd el!
- Mondd meg, rabbi, mégis mi lenne a legjobb?
- A legjobb az lenne, ha kikeresztelkednél - fakad ki a rabbi -, mert akkor a tisztelendo plébános urat őrjítenéd meg a kérdéseiddel, és nem engem!

A zsidó anya

"Édesanyám is volt nékem
keservesen nevelt engem
éjszaka font, nappal mosott
jaj de keservesen tartott!"

Az anyák mindenütt egyformák a világon. Legyenek magyarok, szlávok, zsidók, franciák, angolok, olaszok, vagy tartozzanak bármely nemzetségbe. Mert akinek Isten gyermeket adott, jobban vigyáz arra, mint önönmagára.
Fényes Kató maga is megtapasztalta, mennyit ér az ember, ha bújdosnia kell.

Fényes Kató
Yiddise Mamme

Egy zsidó anya

Nem tudom, hallottam ezt a történetet, vagy olvastam, vagy magam éltem meg, de olyan mindegy ma már. A harang -akárhogyan is- értem és érted is szól.

Blau Hanni 1869. augusztusában született Zemplén vármegyében, a mai Szlovákia területén. Húsz évvel a szabadságharc után, amikor abban a kis faluban is suttogni lehetett már róla, talán egy könnycseppet is szabad volt ejteni érette. Blauék ortodox zsidó család lévén talán egy imát is elmondtak azokért, akiknek nem sikerült, és mégis hősök voltak, mert megpróbálták. Hanna minderre nem emlékezett, mint ahogy a szüleire sem. Még nem volt három éves, amikor elmondtak értük egy kadist, mert olyan csendesen, ahogy éltek, úgy mentek el.
A kislányt a nagynénje vette magához. Hogy szerette-e? Akik erről beszélhetnének, azok már nem beszélnek. De valójában mi is a szeretet? A szegény családokban a megszegett kenyér, a testen a ruha, a lábon a cipő.
Kenyér mindig került az asztalra, hiszen a bácsinak és a néninek egy kis péksége volt. A pékek korán kelnek, három órakor már fűtik a kemencét. Az aprócska Hanna a szemét alig tudta kinyitni, amikor az éjszaka közepén felriasztották, hogy Őt is várja a felnőttekkel együtt a munka. Látta pattogni a tüzet, érezte a cipó illatát, hozta a vizet, gyúrta a tésztát. És ez így ment nap mint nap, évről évre. Talán csak a péntek este volt a szép, amikor húsleves került a barchesz mellé az asztalra, sólet a kemencéből, meggyújtották a gyertyákat, és bácsi vacsora után szép és mulatságos zsidó történeteket mesélt. Ugyanazokat, amiket majd hét évtizeddel később Ó mesél az unokáinak.
Amikor eljött az idő, beiratták Hannát az iskolába. Ritkán járt arra, mert a pékműhelyben elkelt a dolgos kéz. De azért érdekes volt az iskola. A tábla, a gyerekek, meg az a nagy kút az udvar közepén. Hanna addig-addig bámulta a vizet, míg a kútba nem pottyant, alig sikerült onnan időben kimenteni.
-Sehova nem mész többet!-mondta a bácsi. Nem azért etetlek, nem azért nevellek, hogy elmenj apád és anyád után!
És Hanna soha többet nem ment az iskola felé. Nem tanult meg írni, nem tanult meg olvasni, felénk analfabétának mondják az ilyen embert. De mit is beszélek! Kiválóan olvasott héberül , beszélt yidisül, és énekelt, és nevetett, és mindenki szerette. Bár nem volt semmije, de az utolsó szelet kenyerét is odaadta, ha koldus zörgetett az ajtón. Már pedig hosszú élete során de sok koldus kopogtatott azokon ajtókon!
Szép lány lett belőle. Nem csoda, hogy meg is akadt a helybeli hitoktató Weisz Samu szeme rajta. Hamarosan hüpe alá vitte a lányt, és az szült is neki 11 gyereket. Mennyi fájdalom ennyi gyereket megszülni, és mennyi fájdalom ebből 7-et eltemetni, mielőtt megérte volna az egy esztendőt. Aki adta, elvette , nem volt mit tenni.
Aztán eljött az első világháború. Hogy hogy vészelték át, ki tudja. De mikor véget ért, Samunak és Hannának menekülniük kellett. Határrendezésről vagy miről beszéltek, magyarnak ott nem volt helye. Összecsomagoltak, amit tudtak , és a 20 éves Salamonnal, a 14 éves Marcival, a 10 éves Etellel és a kicsi, otéves Magdával átkeltek a Dunán, hogy Budapesten folytassák az életüket.
De az Örökkévaló útjai kifürkészhetetlenek. Talán azt gondolta, hogy kicsi ez az új lakás ennyi embernek, talán csak az eljövendő borzalmaktól akarta Samut megmenteni, ki tudja. Egy biztos, hogy apja halálos ágyánál Salamon -akit a családban csak Sanyinak hívtak- megfogadta, hogy anyját és testvéreit addig nem hagyja magukra, míg azok nem állnak biztosan a saját lábukon. És így történt, Salamon 40 éves korában vette feleségül Margitot, akinek két szép gyereket nemzett.
Hanna már nem volt fiatal,pedig csak az ötödik évtizedét taposta. Egyre inkább feledésbe ment a keresztneve, kezdték Weisz néninek szólítani. Nem értett igazán semmihez, csak az élethez. Szorgalmas volt, kiválóan főzött, mosott, eljárt a templomba, megfőzte a péntek esti vacsorát, és imádkozott a gyerekei, a maradék négy gyereke boldogságáért.
És ahogy azok nőttek, könnyebb lett az élet. Már cselédre is telt, kis parasztlányok Ócsáról, akiket családtagként szeretett, és akik ragaszkodtak hozzá. Aztán a lányok kirepültek, Etelnél megjött Zsuzsi, a nagylány, a kis komoly, a kis énekes, aki az utcán táncolni és dalolni sem restellt, Salamon is családot alapított, csak Marci, a család szépfiúja volt olyan magányos. Vagy csak a függetlenségét féltette? Tanár akart lenni, de a numerus clausus ezt ellehetetlenítette.
Az élet megy tovább...
Aztán bejöttek a zsidó törvények...Az élet megy tovább!...Sárga csillagot kellett varrni még az öt éves Zsuzsi kabátkájára is. Hogy sírt!... Az élet megy tovább!...Be kellett költözni a gettóban, 20-an egy szobában... Csak az élet menjen tovább!
Marci elveszett a Don-kanyarban, kerestette, hírt sem hallott Róla soha többet. Salamon aznap reggel halt éhen, mikor az amerikaik felszabadították a tábort. Már nem mozdult.
11-9=2
Egyszerű matematika! De csak az hal meg, akit elfelejtenek.
1945. februárjában kinyiltak a getto kapui. Weisz néni 76 éves volt. S miközben mesélt Ábrahámról és Izsákról, a furfangos zsidókról, az ünnep angyaláról, csak a fiait várta egyre és rendületlenül. És unokái ma is áldják a nevét.
Hosszú életet adott neki a Jóisten, közel 89 évet élt erőben, szellemi frissességben. Azt mesélik, hogy az utolsó éjszaka felébredt a kómából, ült a kórházi ágyon, mesélt és mesélt. A betegek csak figyeltek rá. -Weisz néni, énekelni tessék!-kérte valaki, és Ő csendesen dúdolni kezdett. Talán pont azt a dalt, amit Samu énekelt neki egykoron. És az Ő szerelmetes férje ott, ahova a szem el nem lát, felállt, és kinyújtotta érte a kezét.
-Eljött értem az uram!-mondta, és ezen az éjszakán vele ment.
Csak a szeretet és ez a történet maradt utána. Ahogy megőriztem. Most már mindannyiunké.

Utószó

Ez a levél Blau Hanni hagyatékából való. Nem is levél, hanem egy vers. Ajándék valakitől. Nem is tudta elolvasni, mégis erősítette Őt a nagy hitében.



Várnai Zseni
A fiad visszatér

Hidd akkor is, ha már hihetetlen,
Ki elment Tőled, visszatér fiad.
Ó, hányan térnek vissza vad csatákből,
Kiket anyai, égő könny sirat.
Nem láttad őt sebzetten összerogyni,
Nem láttad, hogy szívéből hull a vér!
Zárd be füled a vészmadár szavának!
Csak egyben higgy: a fiad visszatér!

Hiteddel védd őt tűz és fegyver ellen,
Hited vezesse minden lépteit!
Melengesse őt fagyos hómezőkön,
Kárhoztassa el ellenségeit!
Kovácsolj pajzsot hited erejéből,
Testét ne fogja ólom, vert acél!
S mikor legszörnyűbb sejtelem szakad rád,
Hidd akkor is: a fiad visszatér!

Hidd minden jel és bizonyság ellenében,
Ha írás szól is róla, hogy halott.
Jób átkozódott, és megtépte ruháit,
Mikor ily szörnyű, gyászos hirt kapott.
S mikor a kín már nem fért el szívében,
S pokol lett néki ez a földi tér,
Hírmondó jött: az elveszettek élnek!
Minden fia és lánya visszatér!

Nem hull mind a mezőknek kalásza,
Mikor a földet jégvihar veri.
Nem döl ki minden fa a rengetegben,
Mikor villám sújt, és szélvész ront neki!
Isten ítélet zúg most a világon,
És sok kalászból nem lesz most kenyér.
De irgalmat lel a te sarjadékod,
A te fiad lesz, aki visszatér.

Ő visszatér, mert kell, hogy visszatérjen,
Oly ifjú még, ő nem lehet halott.
Még annyi dolga itt e bús világon,
Ő él, csak eddig hírt nem adhatott.
Valahol őrzik őt a messzeségek,
Ne sírj, ha nem jön tőle most levél!
Ha majd a tüzek fáradtan kihunynak,
A béke szárnyán fiad visszatér!

Ne sírj, anya, vigyázz szegény szívedre,
Össze ne törjön, míg az óra üt.
Milliók várnak, mint te, szívszorongva,
A fiut várják vissza mindenütt.
Mely táj felöl? Csak Isten a tudója!
Oly messze tán a gondolat sem ér.
De tűz és víz és mélység visszaadja,
Hinned kell, hogy a fiad visszatér!

Várd lágy kenyérrel, illatos kaláccsal,
Megéhezett a hosszú út alatt.
Az asztalod fehérrel terítsed,
Úgy leljen majd ott az áldott pillanat,
Mikor belép, és karjait kitárja,
S a boldogság szívedben el sem fér,
Leszállnak a csillagok a földre,
S itt lesz a menny, ha fiad visszatér!

Az anyák

Az anyák mindenütt egyformák a világon. Legyenek magyarok, szlávok, zsidók, franciák, angolok, olaszok, vagy tartozzanak bármely nemzetségbe. Mert akinek Isten gyermeket adott, jobban vigyáz arra, mint önönmagára.

Bangó Margit
Shalom

Holtomiglan, holtodiglan...

Ahány ház, annyi szokás...Ahány nép, ahány vallás, annyiféle esküvői szokás, szertartás
A zsidóknál a házasság eljegyzéssel kezdődik, mint rendesen, de a zsidó eljegyzés nagyon rövid: közvetlen az esküvő előtt tartják, nehogy a menyasszony még azelőtt özvegy maradjon, mielőtt férjhez ment volna. Egy menyasszonyt ugyanis akkor sem vehet el másik férfi, ha az esküvő elmarad, csak ha megkapta hivatalosan a „get”-et, vagyis a válólevelet. Ugyanez vonatkozik az özvegységre is. Amíg valakiről nem bizonyítják biztosan, hogy meghalt, addig a felesége nem mehet újra férjhez. Nagyon sok probléma volt ebből a háború után, mert sok férfiről nem lehetett hivatalosan, tanukkal alátámasztva is tudni, hogy valóban meghaltak. Az özvegyük pedig nem tudott férjhez menni.
A szertartást megelőző napon rituális fürdőzésen vesznek részt a mikvében. Természetesen külön. Ezen a napon mindketten böjtölnek is. Az ortodoxoknál a jegyespár már egy hete nem találkozhatott, a kevésbé vallásos neologok ezt a szabályt akár egy órára csökkentik le.
A házasságkötés az eljegyzési "megállapodás" megvalósítása. A szertartást megelőzően a vőlegény aláírja a házassági szerződést ,amelyben kötelezi magát, hogy eltartja feleségét.
Az esküvőt megelőzően kerül sor a bedekkolás (fátyolozás) nevű szertartásra, melynek során a vőlegény lefátyolozza a menyasszonyt, ami azért is praktikus, mert utána biztosan tudhatja, hogy nem jár úgy, mint Jákob, aki Leát vette el szerelme Ráchel helyett

A vőlegényt a két apa a chupa alá kíséri, majd az anyák menyasszonnyal is hasonlóan tesznek. A chupa alá érve a menyasszony hétszer megkerüli a vőlegényt, végül annak jobbján megáll. A rabbi elmondja az eljegyzés két áldását, majd a fiatalokat megitatja borral. A vőlegény és a lefátyolozott menyasszony a borra elmondanak egy áldást. Itt húzza a menyasszony mutató ujjára a vőlegény a gyűrűt.
Ha a menyasszony elfogadja a gyűrűt, akkor beleegyezett az esküvőbe. A vőlegény ujjára nem kerül gyűrű. Két tanúnak is jelen kell lennie. Ezután a rabbi felolvassa a házassági szerződést, amit a vőlegény átad a mennyasszonynak.
Mindketten isznak a borból, de már nem a rabbi itat, hanem a „lassan férj”. Aztán lekerül a fátyol a menyasszonyról és a szertartás a pohártöréssel zárul. Ilyenkor a vőlegény egy nagyon értékes pohárkészlet darabját töri el, hogy valami hiányérzetünk legyen. Ennek az a lényege - mint minden zsidó ünnepnek -, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy nem mindig csak jó dolgok történnek az ember életében, hanem rosszak is. A násznép hangos Mazl Tov! kiáltozásban tör ki, és valóban mindenki nagyon boldog. Férj és feleség végül külön helységbe vonul, amivel az együtt hálást szimbolizálják, és az is lehet, hogy valóban most vannak kettesben először. Elvileg biztosan, mert a vallásos zsidóknál tilos a házasság előtti szexuális kapcsolat.

Innentől kezdve a menet vérmérséklet kérdése: az ortodoxok nem táncolnak más neműekkel, ezért a férfiak külön részében mulatnak a helységnek, a neológok viszont jó kis tácos-zenés mulatságot csapnak. Mazl Tov mégegyszer!

K'Tuba Hazassagi szerzodes


K'tuba
Az előbbiekben már említettük a házasságlevelet (k'tubát). A k'tuba eredetileg az az összeg, melyet a férj válás vagy özvegység esetére a házassági szerződésben a neje számára biztosít. Idővel magát a házassági szerződést illették ezzel a névvel. Arameus nyelven íródik; szövege rendszerint állandó, s csupán a szertartás részvevőinek nevét helyettesítik be mindig.

Sádhenek
A zsidó hagyomány eredetileg úgy tartotta, hogy a házasság még születés előtt, az égben köttetett meg, s a házasságközvetítő feladata csupán e személyek összehozása. Házasságközvetítő működését nem tudtuk kimutatni az adatközlők elbeszélése alapján; egyikük azonban megjegyezte, hogy a vallásos családoknál szokás volt a szülők által előre kiválasztani a jövendőbelit. Ortodox családoknál sokáig elképzelhetetlen volt ugyanis, hogy a fiú vagy lány válasszák ki előre egymást. A szülőknek is gyakran a házasságközvetítők segítettek. Szerepük '67 előtt jóval nagyobb volt, különösen azért, mert az egyenjogúsítás előtt egyes zsidó családok számára a társadalmi felemelkedést, érvényesülést nemcsak az anyagi, hanem társadalmi szempontból is jól megválasztott parti biztosíthatta, s ebben éppen a házasságközvetítők játszhattak nagy szerepet. Sajátos figurái voltak a zsidó társadalomnak, amolyan felemás elbírálásban részesültek, megbecsültek, s ugyanakkor megvetettek voltak, ezért gyakori szereplői a zsidó adomáknak, vicceknek.



Halász Aranka Kovács Zsuzsa Csongrádi Kata Karádi Judit Megyeri Mária
Férjecske kell
/Hegedűs a háztetőn/

A zsidóknál tabu-e a szex?



A talmudisták faggatják a bölcs rabbit:
-Rabbi, mondd meg nekünk kérlek: egy férfi és egy nő táncolhat együtt?
-Nem -válaszolja a rabbi-, azt a mi vallási törvényeink tiltják.
-És mondd , rabbi, egy nőnek és egy férfinek szexelni, azt szabad?
-Természetesen!
-És, rabbi, ágyban fekve is szabad?
-Hát, az csak magától érthetődő!
-És, mondd, meztelenül is szabad?
-És, rabbi, az asztalon is szabad?
-Hát, ha éppen ez a gusztusuk, szabad!
-És a hegyen, a fűben is szabad?
-Igen, az Örökkévaló szabad ege alatt is szabad.
-És mondd,rabbi, állva is szabad?
-Állva nem szabad!
-De hát miért nem?-értetlenkednek a talmudisták.
-Mert az már olyan, mint a tánc!

Videó: A zsidó vallás és a szex

Sábesz

Sábesz, avagy mit csinál a jó zsidó szombaton?

Sábesz sojlom! – vagy szefardibban Sabbat shalom! – köszönnek egymásnak a zsidó emberekpéntek esti naplementétől, a szombat esti három csillag megjelenéséig. De mi is az a shabesz?

A szombat, zsidó szokás szerint a hét utolsó napja, amely a pihenésé és a szentségé - jom menuha vekdusa. A pihenésé, mert az Isten hat napig teremtette a világot, és mindent, ami benne van – majd a hetedik napon megpihent és – kedusa, mert megszentelte azt. Majd a Tízparancsolattal megparancsolta Izrael népének, hogy hasonlóan tegyenek ők is (Ex.20:11). Azonban Szombaton az alvás nem csak emiatt öröm – ahogy a héber mondás tartja: shina beshabbat taanug – hanem azért is, mert ezen a napon az egyiptomi fogságból való kivonulásra is emlékeznek. (Deut. 5:15).

Ezért van tehát, hogy amikor a szombat bejön (kabbalat shabbat), egy jó háztartásban már minden kész arra, hogy méltón fogadhassuk a szombatot és még véletlenül se érhessen senki olyan dolgokhoz, amik ekkor munkavégzésnek számító cselekvésre csábíthatnak. Például eltesznek az útból minden árammal működő eszközt – mobil telefont, számítógépet - mert ezek bár a profán értelemben vett pihenésben nagy segítségükre vannak, használatuk mégis több al-taasze (’ne tedd’) szabályba beleütközik (tűzgyújtás, építés, bontás stb.). Az pedig, hogy mit lehet és mit nem lehet és mit nem lehet csinálni szombaton, már több könyvtárnyi irodalmat kitermelt. Az egyetlen közvetlen tórai tiltás a tűzgyújtásra vonatkozik, a többit pedig a Szentély építésénél végzett tevékenységekből vezetik le. Ilyenek például a kenyér elkészítésével kapcsolatos munkák – szántás, vetés, kévekötés, öntözés stb., írással kapcsolatos munka – írás, törlés; az építéssel, bontással kapcsolatos tevékenységek;tűzzel kapcsolatos tevékenységek: gyújtás, oltás stb.

A méltó szombat fogadáshoz pedig a jó zsidó házasszony már péntek délelőtt nekilát készülődni. Kitakarítja a házat, süt főz, hogy a kötelező háromszor ünnepi étkezés (amelynek két alkalommal húst kell tartalmaznia) meglegyen. Ez azért is fontos, mert egy talmudi történet szerint, minden szombat este két angyal kíséri zsinagógából hazatérő családot. Egy jóságos, és egy komisz. Ha a lakásba betérve azt látják, hogy rend van és ünnepi hangulat, akkor a jóságos angyal megáldja a házat és ezt mondja: „Legyen így mostantól minden shabeszen!” erre a gonosz angyal azt feleli „Ojmen!”. Ellenben, ha rendetlenség van és piszok, akkor a komisz angyal mondja ki ugyanezt a mondatot és a jó angyal mondja rá az áment. Ilyenkor tehát, nem csak földi de égi vendégekkel ülünk egy asztalhoz. Erre a hiedelemre vezethető vissza az a szokás is, hogy shabeszkor a házba belépők a szoba négy sarka felé Sojlom Oléjchem-et (Béke legyen veletek!) köszönnek, ugyanis nem lehet tudni, hogy éppen hol állnak a vendég angyalkák.

A szombatra való készülés része nem csak a lakás, de önmaguk megtisztítása is. Ilyenkor mindenkinek, még az ünnep kezdete előtt, meg kell fürödnie, hajat mosnia, körmöt vágnia és ünnepi ruhát öltenie. Harminc perccel naplemente előtt, a háziasszony meggyújtja a két szombati gyertyát, egy áldás kíséretében és kezdetét veszi a hétvége. Arra nézve, hogy miért a háziasszony teszi ezt, két hagyományos magyarázat él. A pozitívabb magyarázat szerint, ez a tisztelet kifejezése a háziasszony felé, aki lehetővé teszi az ünnepi hangulatot. A másik felfogás szerint ez cselekvés a nő folyamatos, engesztelő tevékenysége a bűnbe vivés miatt.

Gyertyagyújtás után vagy az egész család, de a férfiak mindenképpen, elmennek a zsinagógába. Számukra ugyanis az ottani kabbalat shabbat-i szertartás után kezdőik a szombat. Az angyalokkal való hazatérés után az egész család és a vendégek körül ülik az asztalt, az apa megáldja a gyerekeket, áldást mond a borra és a barcheszre, majd kezdetét veszi a lakoma. Evés közben jó dolog szent dolgokról beszélni, legalább egy-két mondatot a Tóra adott heti tanításáról, és shabbati dalokat énekelni. A lakoma végén eléneklik a 126. zsoltárt és a családfő „bencsol” vagyis asztali áldást mond.

Péntek esti ima



Bessenyei Ferenc Petress Zsuzsa
Szombati ima
/Hegedűs a háztetőn/

Tiszta szívvel

Purimi szinjátszók
(Zsidó történet)


Élt egyszer egy kisvárosban egy fiatal pár. A férj az esküvő előtt jesivába járt, és egy ideig a házasság után is folytatta tanulmányait. Később azonban belátta, hogy ideje lenne valami kereső foglalkozás után néznie. A feleségének volt némi hozománya, azt fektette be egy kis vállalkozásba. Az üzlet jól ment, és nemsokára gazdag ember lett belőle. Minél több pénze lett, annál kevesebbet törődött a tanulással: csakis az érdekelte, hogyan tehetne szert még több pénzre.
A városkában sok szegény élt, és alig múlt el nap, hogy valaki ne kopogtatott volna az ajtajukon segítségért esdekelve. Az asszony jószívű teremtés volt, és sohasem utasította el a rászorulókat. A férj fösvénysége azonban nem ismert határt. Amikor még nem volt gazdag, minden jövedelméből egytized részt adományra fordított, de attól kezdve, hogy tollasodni kezdett, szűk marokkal mérte az alamizsnát. Minél gazdagabb lett, annál kevesebbet adott, és még attól a kevéstől is egyre nehezebben vált meg. Zsugoriságában megtiltotta a feleségének, hogy a koldusokat beeressze a házba.
Purim vidám ünnepén egyenesen bánatos volt: mindenki tudja, hogy ezen az ünnepen ajándékot kell küldeni a barátoknak, és több pénzt kell adományozni a szegényeknek. No, ezt már alig bírta elviselni! Neki persze senki sem küldött ajándékot, hiszen nem kedvelték. Barátai nem voltak, ezért ő sem tudott megajándékozni senkit. Fogta magát, készített egy sláchmonesztálat, amelyen egy darab homentás meg egy szem füge árválkodott, és elküldte a feleségének: úgy vélte, ezzel teljesítette az ajándékküldés jócselekedetét. Majd elment a templomba, de ott is csak néhány garast vetett a koldusoknak.
Amikor odahaza asztalhoz ült, hogy nekilásson a nagyszerű purimi lakomának – amire persze nem hívott vendégeket –, egyszerre megkopogtatták az ajtót. El sem tudta képzelni, ki lehet az, hiszen már jó ideje senki sem zörgetett be hozzájuk. Szólt az asszonynak, nézze meg, ki kopog. Kisvártatva hangos, vidám dalocskát hallott:

A Purim, a Purim,
itt van Purim, illan, nem vár!
Adj egy kis pénzecskét,
s hírünk se hallod már!
Persze hogy a purimi maszkák, a piremspilerek voltak, akik ilyenkor házról házra járva gyűjtenek, hogy a szegényeknek is fussa maceszra, borra és ennivalóra négy hét múlva, Peszách ünnepén! Helyenként még ma is él a régi szokás, hogy maskarába öltözve végigjárják a házakat, és bolondozásukkal elszórakoztatják az alkalmi közönséget. Senki sem ereszti el őket üres kézzel: mindenki ad annyit, amennyit módjában áll, hiszen nagy purimi jótett a bőkezű adakozás.
Az asszonynak eszébe jutott férje szigorú utasítása, és megkérte a vendégeket, hogy várjanak odakint. Ám erre semmi szükség nem volt, mert az ebédlőből tisztán kihallatszott a férj harsogása:
– Küldd el őket! Semmit sem kapnak! Már adakoztunk!
Az asszony majd elsüllyedt szégyenletében, de be kellett hajtania az ajtót a csalódott maszkák előtt...
Másnap a férfit nagy üzleti veszteség érte. Ugyanez történt a következő, majd az azutáni napon is: egyre rosszabbul mentek a dolgai. Bármibe kezdett, semmi sem sikerült. Egyik napról a másikra elvesztette a vagyonát, és tetemes adósságot halmozott fel. Mindenét el kellett adnia, még a házát és az asszony ékszereit is. Egy szép napon be kellett vallania a feleségének: nem maradt más hátra, mint hogy koldulásra adja a fejét. Azt mondta az asszonynak, válasszon: vagy együtt kéregetnek, vagy felbontják a ketubát, a házassági szerződést, hiszen már nem tudja eltartani.
A fiatalasszony, aki már régen rájött, hogy hibát követett el, amikor feleségül ment ehhez a hitvány emberhez, elfogadta a válólevelet: örült, hogy megszabadulhat tőle. Idővel bemutatták egy tehetős, fiatal özvegyembernek, aki megkérte a kezét. Összeházasodtak, és boldogan éltek egy közeli városban. Az új férj bőkezű volt, szívesen segített a rászorulókon, és örvendezett, hogy az asszony is adakozó természetű. A szerencse rámosolygott a jószívű házaspárra: két gyermekkel, egy fiúval és egy lánnyal áldotta meg őket.
Purim ünnepe előtt a szülők és a gyerekek közösen szorgoskodtak az ajándékkosárkák készítésén. Sok barátjuk volt, akiktől purimi ajándékot kaptak, és ők is sok mindenkinek küldtek. Házuk nyitva állt az adományért kopogtatók előtt, és a gyerekek izgatottan várták a purimi maszkákat. Kora este lett, mire a család mindennel elkészült, és leülhetett az asztalhoz a purimi lakoma mellé, amelyre számos vendéget is meghívtak.
A vacsora kellős közepén kopogtak. Az asszony ajtót nyitott: az éhhalál küszöbén álló, szegény, rongyos koldus kért bebocsátást.
– Gyere be, gyere csak! Épp jókor jöttél! – mondta, és még egy terítéket tett az asztalra. A férj felkelt, és kezet nyújtott a vendégnek.
– Jó Purimot! Solem áléchem! – fogadta. – Moss kezet, és tarts velünk!
A koldus kezet mosott, és csöndesen leült. Majd élvezettel habzsolni kezdett: látszott, hogy napok óta egy falatot sem evett. Újabb és újabb finomságok kerültek az asztalra: hal, csirke, krepláchleves, és jó itóka is akadt, amivel leöblíthették az ízes falatokat.
A koldus szemét elfutották a könnyek. Hogy a hála csalta ki őket, vagy magát siratta, mert arra gondolt, hogy valamikor régen neki is telt bőséges purimi lakomára, azt csak ő tudhatta...
Amikor elmentek a vendégek, és a koldus is elbúcsúzott, a férj azt mondta:
– Örülök, hogy segítettünk ezen a szegény emberen. Eszembe jutott róla, hogy évekkel ezelőtt magam is nincstelen voltam: az éhség koldulásra kényszerített. Egyszer Purimkor egy közeli városkában jártam. Már teljesen legyengültem, és arra gondoltam, szerencsét próbálok egy gazdag ember házánál, noha barátságtalan fickó hírében állt. Reménykedtem, hogy legalább Purimkor másmilyen lesz. Már majdnem odaértem a házhoz, amikor látom, hogy épp most csapták be azt ajtót a maszkák orra előtt. Elszállt a bátorságom, nem mertem bekopogni... No de, hála Istennek, jóra fordult a sorsom, csodálatos feleségem lett, aranyos gyerekeim vannak, és megengedhetjük magunknak, hogy segítsünk másokon. Ki tudja, ez a szegény ember nem látott-e jobb napokat valaha, talán még gazdag is volt... Egyszer fenn, egyszer lenn: Isten így forgatja az élet kerekét. "Megalázza a büszkéket, és felemeli az alacsony sorsúakat..."
– Pontosan úgy van, ahogy mondod – bólintott rá az asszony, és egy könnycseppet törölt ki a szeméből. – Ez az igazság: egykor gazdag ember volt.
– Honnan tudod? – lepődött meg a férje.
– Ez volt az az ember, akinek a házánál a maszkákkal találkoztál.
– Hát ezt meg honnan veszed?...
– Tudom, mert én is ott voltam. Ő volt az első férjem...

Változik a világ

Csak a világ változik, a tradiciók a régiek.

Videó: Izraeli gay férfiak purimi partyja

Szászrégeni zsidó tánc-Muzsikás együtes

Magyar zsidó népzene Erdélyből

Szászrégeni zsidó tánc-Muzsikás együtes

Ahol énekelnek nyugodt lehetsz
rossz embereknek nincsenek dalaik