luciapopp

Ez a kedvenc szerelmes versem, egy régi magyar könyvemben találtam,
tanulmányaim után több, mint 20 évvel. Hiába, akkor még nem volt aktuális...

Sappho




Úgy tűnik nékem



Úgy tűnik nékem, hogy az istenekkel
egy a [férfiú], aki szemben ülhet
véled és édes szavadat közelről
hallja, hogyan szól



s ezt a vágykeltő nevetést, amelytől
felszökik mellem közepén a szívem;
hisz ha látlak s bár kis időre, hangot
nem tud a nyelvem



adni, megtörvén elakad, s a könnyű
tűz egész bőröm befutossa végig
nyomban, és nem lát a szemem se, zúgván
zúg a fülem már.


És veríték önt el, egész valómban
reszketek, fűnél szinem íme zöldebb,
s mint ki végéhez közelít, olyannak
látszom, [Agallisz].
Tűrni kell mindezt, ha ez így van, úgyis...