„Bocsánat, járatlan vagyok” – szabadkozott Nagy István agrárminiszter, mert véletlenül majdnem a vádlottak padjára ült február 25-én, amikor tanúskodni érkezett az Agrárminisztériumot érintő korrupciós ügy tárgyalására a Székesfehérvári Törvényszékre. A miniszter csak a sokadik idézésre jelent meg a bíróság előtt, ahol aztán órákon át faggatta a bíró, az ügyész és a védők.
Ez a vígjátékba illő jelenet csak egy a sok érdekes epizód közül, amely a csekély sajtóérdeklődés mellett zajló perben az elmúlt hónapokban történt. Bár a büntetőügy egy látszólag unalmas minisztérium még annál is unalmasabb bürokratikus részleteiről szól, és még a szereplőket is könnyű összekeverni a hasonló neveik miatt (legalább két Nagy vezetéknevű van köztük), valójában ez a per ritka betekintést ad a magyar kormányzat működésébe.
A bíróságon tárgyalt ügy lényege, hogy az Agrárminisztérium korábbi helyettes államtitkárát, dr. Nagy Jánost azzal vádolja az ügyészség, hogy a közreműködésével fizetett...