Értem, mire gondolsz, de én mégsem tartom helyesnek, hogy azért, mert az egyik gyerek még tanul, nagyobb részesedése legyen az örökségből, mint annak, aki már a saját lábán áll. Mert mi van, ha a nagyobb csak sima érettségivel gályázik valahol, a kisebbik meg állatorvosnak tanul? Végül mindenképpen ő fog jobban állni anyagilag, a szülő pedig még jobban is segíti őt.
Ha viszont az egyik gyereknek már kifizette a szülő az egyetemet, és mire a kisebbik odakerül, a szülő meghal, akkor rendben van az, hogy a kisebbik a tandíj mértékével többet kapjon. De ehhez a szülőnek előre tudnia kell, hogy addigra meg fog halni, vagy ahogy Te mondod, évről évre módosítania kell a végrendeletét. Van olyan, aki ezt teszi?
Ha pedig meg mindegyik gyerek a saját lábán áll, akkor miért kapjon az örökségből kevesebbet az, aki többet keres, mert mondjuk többet tanult, vagy többet dolgozik?
Szerintem nem csak "ideális" eset az, ha mindegyik gyerek egyformán részesül az örökségből, hanem kizárólag ez az igazságos eset.
Még mindig nem érted, vagy két fontos részlet felett elsiklottál, pedig pont azt a részt idézted éppen vissza!
A szülő figyelemmel kíséri gyermekei sorsának alakulását, látja, ki mennyire jutott a tanulásban, és ezután milyen pozició, milyen anyagi lehetőségek között él, illetve élnek a többiek is. Ennek megfelelően úgy módosít, alakít a végrendelkezésén, ahogy azt a kialakult élethelyzetek megkívánják (nem muszáj évenként, de ennek a lehetősége adott, senki nem gátlja meg ebben, még a törvény sem.) tehát nem az a lényeg, hogy pl. csak sima érettségivel gályázik esetleg a nagyobb valahol, hanem az, hogy hogyan áll, létezik anyagi javakban.(amúgy meg a nagyobb-nak is bizonyosan volt lehetősége továbbtanulni, és nem megállni az érettséginél!) Ha meg nem, ezt éppen a szülőnek illik a legjobban tudnia, és ha szükségét látja, ennek megfelelően alakítani, formálni a végrendelkezését, már ha van miről végrendelkeznie.
És nem biztos, hogy az egyenlő elosztás módszere a legigazságosabb, hiszen lehet, sőt biztos, hogy a példánkban szereplő örökösök vagyoni helyzete nem egyforma, ha ezt te, mint örökhagyó egy egyenlő elosztásos végrendelettel még fel is nagyítod adott esetben, biztos, hogy ellentétet fogsz kelteni a gyermekeidben, leginkább azokban, akik szerényebb életvitelre vannak kényszerítve.(és ezt a szerény életvitelt nem biztos, hogy az illető gyermekek azért kénytelenek elviselni, mert nem képezik tovább magukat, vagy saját hibájukból nem jutnak hozzá egy esetleg jobban fizető álláshoz) És mivel a szülőnek mindhárom gyermeke egyformán kedves - ahogy itt jópáran meg is említették - ezért emiatt sem célszerű az, hogy mindegyik gyerek egyformán részesül az örökségből, hiszen ez így biztosan feszültségek okozója lesz.
Az egyforma részesedés elve tehát nem a legigazságosabb a szülő részéről,
viszont a törvény részéről már igen! Ugyanis, ha nem készült végrendelet, - amiben ugye a szülőnek még lehetősége nyílik utoljára gyermekei vagyoni szintjét közel azonos mértékre felhoznia - akkor
érvényes végrendelkezés hiányában ezt a törvény úgy oldja meg, hogy minden gyermeket egyenlőnek tekint, -
tehát nincs a régi, rossz és hibás beidegződés, miszerint a legidősebb gyermeké a vagyon - és ez alapján a szétosztható vagyont egyenlő arányban osztja el az örökösök között, így ezek alapján mindegyik örökös egyenlő arányban gyarapodik, de az örökösödés előtti vagyoni állapotok aránya változatlan marad!
Utolsó megjegyzésedre, hogy ki az a szülő, aki így gondolkodik, és alakítja ki végrendelkezését, talán az, aki mindegyik gyermekét egyformán szereti, és mindegyiknek azonos mértékű anyagi biztonságot próbál megteremteni, annak ellenére, vagy tán éppen azért ,mert gyermekeinek egyike másika ezt valamilyen oknál fogva a saját erejéből nem tudja megoldani.