A szimbólumok, mint dimenziókapuk
A szimbolikus tudattartalmak a legjobban akkor érzékelhetőek, amikor alszunk. Miért
dimenziókapuk?
Képzeljünk el egy mezőt! Megyünk, megyünk, és egyszer csak megpillantunk egy betongyűrűt, fölötte egy gémmel.
Rögtön megjelenik képzeletben előttünk egy föld alatti függőleges vájat, amelynek az alján víz van. Tudjuk, hogy
ez egy kút, amely arra szolgál, hogy vízhez juthassunk.
Az álmainkban előforduló szimbólumok eseményekhez vezetnek el bennünket, amelyekre nem
emlékszünk, és egyben olyan problémákat jeleznek, amelyeket ebben az életünkben kell
megoldanunk (vagy legalábbis megkísérelni azok megoldását). A lényeg a "nem emlékezés"-en
van. Azért nem emlékszünk, mert "traumatikus" volt - mondják a pszichológusok. Az esemény
egyes részletei álmunkban szimbólumok formájában jelentkeznek. A szimbólumok tehát az
esemény leegyszerűsített, "foghíjas" változatát jelentik, amelyek kapukat jeleznek olyan
emlékekhez, amelyeket még nem értettünk meg.
Álmainkban sokszor valamely előző életbeli esemény hosszú láncolata is tisztán kivehető. Ezek az álmok gyakran
ismétlődnek, és azt jelzik, hogy éppen a mostani élet hivatott ezeknek a problémáknak a megoldására. Aki
meditációs gyakorlatot folytat, ébrenléti állapotban is fel tud fedezni ilyen, az előző életekbe visszavezető
szimbólumokat.
Ezek a szimbólumok ébrenléti állapotban kulcsként funkcionálnak. Ha "a kulcs illik a zárba" újra
előkerülnek az eseménnyel kapcsolatos gondolatok, és lehetőségünk van arra, hogy a problémát
jobban megértsük, hiányosságainkat pótoljuk, és jobb megoldást találjunk. Amikor ez
megtörtént, "összeáll" minden, visszaemlékszünk a "traumatikus" élményre.
A téridő kulcsa: A TUDAT
13
Érdekes, hogy látnoki képességgel ill. meditatív gyakorlattal rendelkezők ily módon, ébrenléti állapotban előző
életbeli eseményekre is ugyanúgy visszaemlékeznek, mintha az ebben az életükben történt volna.
Jó példa a szimbólumokon keresztül nyíló előző életekre történő visszaemlékezésre Arthur király legendája. Arthur
király mindig akkor születik meg, amikor Angliának szüksége van rá. Kilétéről azonban ő sem tud semmit, és arról
sem, hogy miért született meg, amíg kezébe nem adják kardját, Excaliburt és el nem olvassa a rajta levő rúna
feliratot. Ekkor döbben rá, hogy ő Arthur király, és emlékszik vissza előző életeire...
Fejlődés és megvilágosodás
Az előzőekben megfogalmaztuk, hogy a tudat énképének beszűkülése a tudatosság hiányával
összefüggő aránytalan fejlődéssel függ össze. Foglaljuk most össze, hogy egy ma élő átlagember
milyen fejlődési és tudatosodási folyamaton ment és megy keresztül! Az alábbi ábra az egyes
inkarnációi során végbemenő változásokat szemlélteti:
1 2 3 4 5 6
-6
-4
-2
0
2
4
6
8
fizikai Spirituális
aspektusok aspektusok
1 2 3 1 2 3
Az egyént mindenkor jellemzi egy szint, ahol tudatosságát megőrizve tartózkodik. Ezt jelöli ki
az ábrán levő, az egyes életek között megszakításokkal elválasztott többé-kevésbé tarajozott
vonal. A vonal alsó határológörbéje (amit az ábrán nem jelöltünk be) azt a legalsóbb szintet
jelenti, amelyet az egyén tudatosodás alá tud vonni, a tarajozottság mértéke pedig a tudat
módosulási képességét, vagyis azt, hogy mennyire képes az előbbi szintről az eredeti Énje
irányába tudatosan visszatérni. Az arányos fejlődés azt jelentené, hogy bármely időpillanatban
tudatosságát teljes mértékig fenntartva képes visszatérni az Egységbe, aholis megszűnik a
megosztottság (vagyis a fenti tarajozottság már nem látható). A hangsúly a tudatosság
megőrzésén van, mert a visszatérés számtalanszor megtörténik így is, csak éppen öntudatlanul.
A téridő kulcsa: A TUDAT
74
Például ha valaki gondolkodik, percenként több alkalommal is kapcsolatba kerül Felsőbb
Énjével, csak éppen erről nem tud, mert nem tudatos. Az előző fejezet ”Kondicionálások” c.
rész végén leírt szerkezettel ezt az információcserét tudjuk jelezni. Erre persze azoknak nincs
már szükségük, akik tudatosak, mert ők maguk is látják a kapcsolatfelvételt. A szintek közötti
információs kapcsolat azonban akkor is létezik, ha arról nem tudunk, mert nem vagyunk
tudatosak.
Az ábrán 1-es számmal az egyén egy korai (például Atlantisz-kori) megtestesülését jelöltük.
Tudatának csekély módosulási képessége miatt számára szinte észrevehetetlenül tart az alsóbb
szintek felé, és eljut az asztrálsíkig, majd testet öltve egész életében az asztrálsík közelében
marad. Ennek következtében nem tudatosodik benne a ”kívül”, viszonylagos harmóniában,
csaknem egységben él az őt körülvevő természettel. A következő, 2-es számmal jelzett
megtestesülése hosszabb ideig tart, bár tudatának módosulási képessége, amely lefelé csak a
mentális aspektusig terjed, szinte csak az érzékelésre korlátozódik. Az ókori embert ez a képiszimbolikus
felfogás jellemezte. A 3-as számú életében már az érzelmi aspektus, és kissé a
fizikai is bekapcsolódik a tudatosodás folyamatába: érzelmileg gondolkodik. A középkori ember
erkölcsi-vallásos megnyilvánulása, az érzelmi-szimbolikus gondolkodásmódja tudatának a
mentális és az érzelmi aspektusokra korlátozódó módosulási képességével függ össze. A 4-es
számmal jelzett megtestesülése során a fizikai aspektus tudatosodása válik dominánssá,
tudatának módosulási képessége az érzéki-érzelmi életfelfogást támogatja. Az újkori ember
anyagi javak megszerzése felé történő törekvése ezt tükrözi.
Míg az első négy élet az előrelépés ívén helyezkedik el, az 5. már a visszatérés ívén. Az 5.
megtestesülés alkalmával a fizikai érzékelés alsó határáig terjeszkedik tudata, módosulási
képessége a fizikai-geometriai érzékelés és a képi gondolkodás között húzódik, ami például
mérnöki-tudományos területeken hasznosítható a leginkább. Élete utolsó harmadában azonban
tudatának módosulási képessége felfelé túljut a fizikai szinten, eléri az asztrál, majd a spirituális
síkot. Ekkor kezd el emlékezni előző életeire, először csak az utolsóra, majd egyre korábbiakra.
A 6-os számmal jelzett terület már nem megtestesülés. Visszatért eredeti Énjéhez, tudatának
módosulási képessége miatt azonban mégis jelen van (például szellemi vezetőként), bár az a
fizikai síkon tartózkodók számára nem nyilvánvaló. A fejlődés eredménye így végső soron a
Tudat egy lefelé terjedő módosulási képessége, amit intellektusnak nevezünk.
Meddig tart az előrelépés íve, és mikor kezdődik meg a visszatérés? Egyénenként változik,
elvileg bármikor. Nincs arra szükség, hogy lejusson a fizikai szint aljáig, bár itt a legnagyobb az
ösztönző erő a visszatérésre. Ha önmagától ”kiüresedik”, eddigi életei eredményeképpen nincs
számára már semmi vonzó a fizikai létben, utolsó életében eléri a spontán megvilágosodást. Ha a
fizikai létet szenvedéstudat hatja át, előbb vagy utóbb megtalálja azt az utat, amely elvezeti
innen. Elkezd meditálni, és ezzel fölöslegessé válik sok-sok földi létesülése. Fontos azonban
tudni, hogy a különböző szintekről visszatérő Szellemek eltérő intellektusra tesznek szert. A
bölcsesség és az intellektus nem azonos fogalmak! A bölcs fejlődése kiegyensúlyozott, de nem
birtokosa minden tudásnak, hanem csak annak, amit eddig megszerzett. A megvilágosodás senkit
nem tesz mindentudóvá, az intellektus fejlődése nem válik fölöslegessé a megvilágosodással.
Figyeljünk meg még valamit az ábrán! Egy adott életet nézve testet öltéskor folyamatosan
csúszik lefelé az ember. Gyermekkorunkban igen közel vagyunk még az asztrális és spirituális
síkokhoz, ezért látunk aurát, szellemeket, és ezért emlékszünk egyes előző életeinkre. Később
elveszítjük ezeket az emlékeket.
Mi határozza meg azt, hogy mire emlékszünk és mire nem? Képzeljük el a tudatot egy
kesztyűnek! (Ami amúgy is bizonyos hasonlóságot mutat a fenti ábrával.) A kiindulási pont, az
A téridő kulcsa: A TUDAT
75
alap a kesztyű szárának, a tőle eltávolodott gondolatok, a testesülések a kesztyű ujjainak felelnek
meg. A kesztyű egyik ujjából a másikba csak a bő száron keresztül juthatunk el. A kesztyű más
ujjait, mint előző életeinket láthatnánk viszont, de erre csak akkor vagyunk képesek, ha vissza
tudunk jutni eredeti alapunkhoz. Ez kisgyermekkorban könnyebben megy, mert amúgy is
”fentebb” vagyunk, mint később. Az emlékezés legfontosabb törvényszerűsége az, hogy csak
azokat a tudattartalmakat vagyunk képesek teljes valóságában felidézni, amelyekkel egy szintben
vagyunk. Ahol időben megszakítások vannak - például két létesülés között - az azonos szinten
levő tudattartalmak ugyan felidézhetőek, ez azonban nem tudatos, ezért is látjuk azokat a
jelenlegi életünk aspektusából. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy bizonyos tudattartalmak, amelyek
életünk szerves részeként jelennek meg (például fóbiák) nyilvánvalóan más, előző életünkből
származnak. Valójában azonban az életeink mögött meghúzódó Felsőbb Valóság meglátása
lenne a fontos, amelyben eredeti Énünk most még csak egy-egy pillanatra villan fel ilyen
formában.
Regressziós hipnózissal igaz felderíthetőek előző életeink történései, lehet az is, hogy a terápia után könnyebbnek
érezzük életünket, mégis fennáll annak a veszélye, hogy ezekből csak részigazságot megfogalmazó következtetést
vonunk le, mintsem megkönnyítjük feljebb jutásunkat. Pusztán az előző életeink ismerete nem visz előbbre minket
akkor sem, ha azokat újra átéljük. ”Azért félek a lovaktól, mert a XVIII. században elütött egy lovaskocsi, amelyet
egy XII. századbeli ellenségem vezetett. Akkor én gázoltam őt halálra, most visszaadta a kölcsönt. Nem a lovaktól
kell tehát félnem, hanem tőle. Ő most... hol is van?” Az események karmikus láncolatát évtizedekig fejtegethetjük
mindenféle eredmény nélkül. Az előző életeink ismerete alapján maximum azt a következtetést vonhatjuk le, hogy
mindig olyanok voltunk, mint most. Most viszont, hogy ezt tudjuk, biztosan teszünk is ellene valamit. Az viszont
közel sem biztos, hogy ennek lesz eredménye, vagy csak a tapogatózást folytatjuk.
”Az embernek csak azt a tudást engedik meg lehozni a Földre, amelyre jelen életében szüksége van” vagy ”Az
ember azokra a dolgokra emlékszik, amelyekre az adott életében szüksége van” - mondják. Az előbbi
megfogalmazásnak az a hibája, hogy az emlékezést rajtunk kívül álló okkal hozza kapcsolatba, az utóbbi pedig azt
sugallja, mintha minden élet különálló, egymástól független lenne. Csak egy valóság van, erre kell ráébredni, amíg
ez nem sikerült, csak tapogatózunk, még akkor is, ha regressziós hipnózist használunk.
Életeink magasabb szintű összefüggéseit csak magasabb szintről láthatjuk meg. Az előző
életekre való visszaemlékezés ezért többnyire csak mint a megvilágosodás egyik mellékes
következménye jelenik meg.
Meditatív állapotban is először el kell érni az Egységet, és azután mintegy visszalépve lehet megtekinteni előző
életeinket:
”Megláttam a csillagot, majd egy fehér fénnyel körülvett, belül sötét emberalakot. Azt mondta, hogy ťÉn Te
vagyokŤ. Majd arca fekete üressége hirtelen színessé változott, és az őt körülvevő fehér fény eltűnt. Tényleg én
voltam, csak egy kicsit más volt az arcom, mint most. Kinyílott a tér, és elkezdtek peregni az események. ťEz egy
előző életed voltŤ - fűzte hozzá a Hang.”
Álomtudat, haláltudat, tudatfolytonosság
A hétköznapi ember tudatosságát csak a fizikai szinten tudja megőrizni, tudata egyirányú.
Amikor alszunk, tudatunk a Felsőbb Énünk irányába mutat, a Spirituális síkra néz, ekkor viszont
nem vagyunk képesek tudatosak maradni. Ennek köszönhető az a káosz, ami álmainkat jellemzi,
és az, hogy nem vagyunk képesek korlátlanul visszaemlékezni arra, amit álmodtunk. Alvásunk
egy részét még az álom sem jellemzi, ekkor teljesen öntudatlanok vagyunk. Ez az amit az
orvostudomány álomnélküli alvásnak nevez. Valójában ekkor a Kozmikus szinten tartózkodunk,
csak öntudatlanságunk folytán nem érzékelünk semmit, és nem emlékszünk semmire.
Amennyiben tudatosságunkat megfelelő meditációs technikával kiterjesztjük - de spontán is
megtörténhet -, elérjük a tudatfolytonosság állapotát. Az első lépés az asztrális és a Spirituális
sík tudatosítása. Ha éberek tudunk maradni álmainkban, megszűnik a káosz, és mint életünk
A téridő kulcsa: A TUDAT
76
aktív, szerves részét éljük át. Tudatosodik, hogy álmaink forrása mi magunk vagyunk, mi
alakítjuk, ami rendkívül fontos, még mielőtt átlépnénk a Kozmikus síkra.
Ekkor találkozhatunk először Felsőbb Énünkkel, pontosabban annak csak egy asztrális kivetülésével is. Először
csak azt vesszük észre, hogy valaki beszél hozzánk álmainkban, majd meg is pillanthatjuk. Az asztrális lény mi
magunk vagyunk, igaz kora rendszerint idősebb, mint a miénk.
A Kozmikus szintre - amellyel egyébként csak halálunkkor találkoznánk (haláltudat) - eleinte
csak ébredés előtt kerülünk át, amikoris közelebb vagyunk hozzá, majd később napközben is
egyre gyakrabban megesik velünk.
A Kozmikus szint - mint ahogy azt a keleti mesterek mondják - a Teremtés szintje. Aki ide belépett, hozzá kell
szoknia, hogy minden gondolata minden következményével együtt azonnal megvalósul: ”ahogy elgondolok valamit,
rögtön a szemem láttára a semmiből lesz valóságos, majd el is tűnik. Nem érdemes ellenkezni: a keletkezés és az
elmúlás a Természet rendje.” Ekkor találkozhatunk most már egészében Felsőbb Énünkkel, a fehér fénnyel
körülvett lénnyel. Alakja és arca annál kivehetőbb, minél tisztább tudatunk: ”Én Te vagyok. Te hoztál létre. Testi
jegyeim cselekedeteidet tükrözik vissza, mindig olyan vagyok, amilyenné teszel. Minden vétséged rögtön láthatóvá
válik rajtam.” Ettől kezdve láthatjuk is, hogy gondolataink, cselekedeteink valóban mi magunk vagyunk.
Kérdés:
Miért fordulnak elő álmainkban előző életeinkben megtörtént események, személyek és helyszínek? (Mi teszi
lehetővé, hogy előforduljanak ill. milyen eseményeket, személyeket és helyszíneket látunk viszont?)
A lét misztériuma
Misztériumnak nevezzük mindazokat a dolgokat, amelyek ésszel nem foghatók fel, nem lehet
megmagyarázni, csak átélni, megtapasztalni. Ezt a misztériumot többféleképpen is
megfogalmazzák. A továbbiakban néhányat ismertetünk.
1. A fizikai létnek nincs kezdete, de van vége - az Új Létnek, a Teljességnek csak kezdete van,
vége nincs:
Teljes tudatosság
kezdet (”Új Lét kezdete”)
nincs vége .....
Teljessé válás
nincs kezdete .....
vége (”végítélet”)
öntudatlanság útban a Teljesség felé bölcsesség
(gyermeki ártatlanság) (megvilágosodott bölcsesség)
Mindenkinél van ilyen fordulópont, de nem azonos mélységig esik vissza. Elvileg bárki
bármikor visszafordulhat, a megvilágosodás különböző szinten mehet végbe. Mi van a
fordulópontban?
2. A Teremtés misztériuma. Ki kit teremtett? Mi teremtjük Felsőbb Énünket, vagy Ő minket?
Olyan, mintha a Teremtő és a Teremtmény ugyanannak a dolognak két különböző mozzanata
lenne. Mitől függ az, hogy éppen melyiket éljük át?
3. A Tudat misztériuma: szintek közötti kapcsolat. Ha például tudatosságunkat fejlesztve el
akarunk jutni a Kozmikus szintre, megtehetjük ezt úgy, hogy folyamatosan elmélyülve
haladunk felfelé, de úgy is, hogy az alvás és ébrenlét határán tartózkodva hirtelen átkerülünk
A téridő kulcsa: A TUDAT
77
a Kozmikus szintre. A tantra jóga a szexualitást használja a megvilágosodás eszközéül, az
anyag és a fizikai sík első aspektusának kapcsolatát tudatosítja. Hogyan lehet innen is eljutni
az Egységbe? Mintha szintek és síkok sem lennének.
4. Az idő misztériuma: időparadoxonok.
5. Ha az Egység szintjén nincs idő, akkor van-e értelme fejlődésről beszélni? Isten fejlődik-e,
vagy tökéletes?
Ezeket a kérdéseket mind az értelem teszi fel. Ennélfogva ezeknek a kérdéseknek is csak addig
van értelmük, ameddig az értelem terjed. Ezután már nincs kinek és nincs mit megválaszolni.
Nézzük csak az alábbi ábrát:
Isteni Minőség → Egységes Tudat
Isteni Minőség → kétszektoros Tudat
.
.
.
Isteni Minőség → n szektoros Tudat
Isteni Minőség → 2n szektoros Tudat ⎫
Isteni Minőség → 4n szektoros Tudat ⎬ n szektoros Tudat értelme ⎫
Isteni Minőség → 8n szektoros Tudat ⎪ ⎬ 2n szektoros Tudat értelme
. . .
. . .
. . .
Értelem határa az Isteni Minőség, a puszta lét. Megérteni csak az ez alatti szinteket lehet, de ez
már csak időben lehetséges, és ez a megértés, az értelem fejlődik. Valami vagy Teljes és
megmagyarázhatatlan, vagy megmagyarázható, de nem Teljes. Most már válaszolhatunk arra is,
hogy van-e értelme az egész életnek? Van, de ez nem egy érzelmi kérdés: definíciószerűen
mindenkinek az alsóbb szintek jelentik az egész létezés értelmét. Az értelem azonban relatív, és
ezt csak a szintén relatív kisebbik énünk nem hajlandó elfogadni, ezért merülhetnek fel bennünk
a fenti kérdések.
Kérdések:
1. Hogy lehet Jézus, akit Isten teremtett, azonos a Teremtővel?
2. A megvilágosodott bölcsek miért mondják azt, hogy teljesen mindegy, hogy Budhát, Mohamedet, Krisnát vagy
Jézust mondunk?
Meditatív technikák
Itt most inkább csak rendszerezzük azokat a technikákat, amelyekről valami módon már amúgy
is szó esett. Természetesen a különböző tudatállapotok létrejöttének vannak előfeltételei: a
harag, a vágy és a kétség visszaszorítása, ami meditatív gyakorlat kezdetét jelentik. A hamistudat
nem akadálya a felsőbb szintekre való lépésnek, ezért is tanácsos vezetőt keresni, aki felfedezi az
esetlegesen fejlődésnek induló téveszméink okozta buktatókat.
A téridő kulcsa: A TUDAT
78
meditáció működése
ki vagyok? Minden, ami velem kapcsolatos, Istenhez vezet, mert Én Ő vagyok
érezd, hogy vagy! a puszta létező megtapasztalása, nem más, mint Isten felfedezése
magunkban
semmi-meditáció ha nem gondolkodok, csak az időtlen isteni marad meg belőlem
koanok a koan megfejtésével feloldom a létezésem paradoxonát, és ezzel
kikerülök a paradox világból
álombeli tudatosság álmaimban egy szinttel feljebb vagyok, ami egy lépés vissza Istenhez
szín-meditációk a színek és ezzel az aspektusok tudatosítása megtanít arra, hogy
hogyan lehet fokozatosan feljebb lépni
mantrák a hangok és ezzel az aspektusok tudatosítása megtanít arra, hogy
hogyan lehet fokozatosan feljebb lépni
kundalini-meditáció az egyes csakrák energetikai tudatosítása megtanít arra, hogy hogyan
lehet fokozatosan feljebb lépni
légzés a keletkezés és az elmúlás mögött álló örökkévaló felfedezése
Természetesen a különböző meditációs technikák mind ugyanúgy működnek, csak más és más
irányból közelítik meg ugyanazt. Fontos az, hogy ezek közül megtaláljuk a személyiségünk
szabta korlátoknak megfelelőt. Vonatkozik ez a mesterre is, aki egyébként sem tud teljesen
végigvezetni minket egy adott technikával, ami mindig általános, míg mi mindannyian egyediek
vagyunk. A mester segíthet megtalálni azt az Egyéniségünkből fakadó mozzanatot, amellyel
tudatára ébredhetünk Önmagunknak.
A téridő kulcsa a Tudat. A Tudat aspektusai
A fejezet elején azt mondtuk, hogy az Isten, mint minőség, az egységes Tudatban ill. magából az
1Isteni Minőségből következő különböző differenciáltsági fokait képviselő tudatformák
mindegyikében maradéktalanul jelen van. Ezt az Egységtudat szintjén minden Egyéniség
megtapasztalhatja. Mégis éppen Istennek és a Tudat különböző differenciáltsági fokainak
azonossága miatt számolnunk kell még olyan hiányos, nem teljes tudatformákkal, amelyek abból
adódnak, hogy a kisebb differenciáltságú teljes tudatformák nem képesek egy magasabb
differenciáltságú teljes tudatformát teljes egészében felfogni. Ez vezet a gondolatok és az azt
jellemző idő keletkezéséhez. A háromdimenziós tér a kisebb differenciáltsági fokú teljes
tudatformához való időbeli kapcsolódás során jön létre. Ebből következik, hogy az idő irányát
tekintve is kapcsolódik a térhez.
Foglaljuk össze a fentieket:
A téridő kulcsa: A TUDAT
79
kisebb differenciáltságú teljes tudatforma
Egyéniség: Abszoltút, Teljes ↓
↓
↓ a kapcsolat: energia
↓ a kapcsolódás: szektoros tér
↓ a kapcsolódás módja: idő
↓ a kapcsolódás kifejeződése: tér
↓ a kapcsolódás módjának kifejeződése: téridő
↓ a kapcsolódás orientációja: karma
↓
gondolat (vagy személyiség): relatív, megosztott ↓
nagyobb differenciáltságú teljes tudatforma
Ami pedig hiányzik a fenti sémából: egy adott nagyobb differenciáltságú teljes tudatforma az
összes kisebb differenciáltságú tudatforma mindegyikével igaz minőségileg azonos, de éppen
ebből következik az, hogy mint teljes tudatformát az összes kisebb differenciáltságú tudatforma
együttesen és csakis együttesen határozza meg, ”hozza létre”.
A fentiekben ugyanazt a dolgot több oldalról, több aspektusból világítottuk meg. Egyszer
beszéltünk Istenről, Egyéniségről máskor Tudatról, vagy éppen gondolatról, személyiségről:
kifejeződés
azonosság
Isten → Egyéniségek: teljes tudatforma
megnyilvánulás
analógia
Egyéniség → gondolatok, személyiség: hiányos tudatforma
kifejeződés
téridő
gondolatok, ego → anyagi formák
(személyiség)
kifejeződés
Isteni Minőség
Isten → energia
Isten és az Egyéniségek között igaz azonosság áll fenn, a két fogalom mégsem ugyanaz: Isten
Egyéniségekben fejeződik ki. Egy adott Egyéniség és a gondolatai (ill. a hozzá tartozó
személyiség) kapcsolata már csak analógiákban juthat érvényre. Isten és az ugyancsak
formanélküli Egyéniségek teljes tudatformát képeznek. A gondolatok, a személyiség azonban
csak hiányosat, ezek a formanélküli Isten és Egyéniség tudatformájának egy-egy aspektusát
jelentik. A Tudat aspektusai térben és időben (karmában) fejeződnek ki. Ezt a kifejeződést
A téridő kulcsa: A TUDAT
80
együtt az energiával, tömeggel jelöljük itt a fizikai szinten a fizikai szóval. A fizikai szónak
éppúgy, mint a fizikai síknak is csak mint egy nagy Egész viszonylatában van értelme.
Ha nem is értjük a nagy Egész belső összefüggéseit, elég ha megjegyezzük: mindig minden pont
azzá válik, amivé tesszük. Ez a Teremtés legfontosabb alapelve, melynek felelőségét előbb vagy
utóbb mindannyiunknak vállalnia kell, mert csak így válhatunk éretté a Felsőbb Létre.
Másolat: