Nem leszel....:33:csocsike írta:es adigra leszek vagy 75 eves,
pitti írta:Nem leszel....:33:
donna írta:Forgószél, hogy sikerült a vizsga????
aztán férj elment hegyet mászni és fent ragadt, másnap reggel mentőalakulatot kellett küldeni, továbbá most árulom a sziklamászó felszerelését (ultimátumot még telefonon megkapta, mikor cirka tizennyolc órás késéssel végre élve előkerült).
atneworld írta:hat...csocsike...koszi ezt a valaszt is....nem lettem batrabb az biztos hogy gyúrom még a témát tovább.....es merlegelek (mar amit a forumbol, meg innen-onnan ossze tudok szedni, abbol). egy percig se gondolom hogy kanadaban ezen a szinten tudnam kezdeni, mint ahol most vagyok, csak egyenlore abban bizom, hogy fel tudnek jutni ide...
Amugy te (remelem tegezhetlek) mivel foglalkozol most?
csocsike írta:Villanyszerelo es karbantarto vagyok, de mindennel ami az epitoiparhoz tartozik. En nem azt mondtam, hogy lehetetlen, en azt mondtam, hogy nehez, es sok lemondassal jar. Ha othon jol megy, akkor termeszetessen tobb a lemondas is. Kerdes az , hogy megeri e, csak azert, hogy elmondhasd, hogy kanadan elsz? Ezt viszont neked kell tudni. Itt nincs az , hogy ha nem jott ossze , akkor szaladok a mamahoz hogy segitsen, itt mindent onerobol, kell megoldanod. Nincs az a biztonsagi halo ami nem enged leesni. Ha valamit elbactal, magadnak kell kimaszni a carbol. Nincs kihez fordulj, vagy csak minimalis segitseget kapsz. Meg mindig nem lebeszelni akarlak, csak gondold at azt az oldalat is, hogy mi van akkor ha nem ugy alakulnak a dolgok, ahogy te szeretned.
csocsike írta:En egy turelmesebb aszonyt kerestem volna
donna írta:Csöcsike drága, csak hogy tudd, én cirka tizenhárom évig igen türelmes voltam, és ez már a harmadik alkalom volt az elmúlt négy évben, hogy értesíteni kellett valamiféle kereső alakulatot. Plusz néhány további esetben fennragadt a hegyen, csak fel tudott hívni...) Férj persze teljesen ártatlannak érzi magát, mert végülis megúszta élve segítség nélkül is (érts mire a helikopter megtalálta őket már majd nem lent voltak), de fogadjunk, nem szívesen élnétek át az ilyen éjszakákat helyettem. Délután öt és este tíz között kellett volna megjönnie, ehhez képest másnap de. tíz harminckor kaptam a hívást, hogy megvannak... Mindezt egy olyan heggyel kapcsolatosan, ahol rendszeresen halnak meg hegymászók, a nehézségi fokozata itteni skálán 5.9 (ez azt jelenti, hogy még visszagörbülő ívet is ki kell mászni), és két év alatt csupán öt beírás került a csúcsnaplóba, pedig igen népszerű helyen van...
Plusz, mint kiderült, a mászókesztyújét meg a mászócipőt is itthon felejtette, de mindez nem akadályozta meg benne, hogy nekivágjon az egyik legrosszabb statisztikájú csúcsnak.
A kezén nem maradt bőr, a lábfeje szétment, de természetesen ezért a hősöknek kijáró fogadtatás, piros szőnyeg és virágeső jár, ugye???