Nos mégis csak a hallgatóságot szólod le ezzel.
Pedig épp hogy a Korompait nem "sztárolja" senki.
Vagyis nem is igaz az Ő esetében
Ezer hozzászólást olvastam és mind azt mondta
kibírhatatlan.
Egyedül
nemokap merte azt mondani kedveli, mert nem mind rossz, van ami jó és szereti a hangját.
Nézd:
#288
Odáig ment a wikiepedián megírta a Korompai Vali szócikket
Vagyis szó sincs általános sztárolásról.
Mertük
ketten megdicsérni egy egy felolvasását.
És elkezdik sztárolni vád illeti őket.
Még az én relatív viszonyított véleményem, is elutasításra került.
Pár nem tudja mi a jó és gondos felolvasás elrejtett beszólás mellett.
Általánosan leszólod a hangoskönyv készítőket is.
De főleg a hivatásosokat. Olvastam a Bodor Tibor leszólásod is.
No arra elmondható millióan kedvelik az az "sztárolják"
Majd te...
Összekavarod az egészet.
Bár lehet, én nem voltam egyértelmű - először a Jégtánc volt a téma Valival. Utána viszont már teljesen általános véleményemet írtam le, ami minden létező esetre vonatkozik, ha Vali, ha nem a felolvasó.
Bodor - igen, egyszer leírtam, hogy szenved. A GöreGáborral, ahol bizony, hogy gyakran szenvedett is - minden más esetben ezerszer leírtam, hogy imádom és elit amit csinál. Jó lenne nem általánosítanod, főleg nem Bodornál.
Akkor egyszerűbben:
Vannak felolvasók, akik saját tehetségükhöz képest olvasnak fel és kiadják a kezükből - ez messzemenő igénytelenség.
Vannak felolvasók, akik azt hozzák, amire nagyjából képesek, ám az úgy, ahogy van gyengécske. Viszont ezeket a hanganyagokat is ovációval képesek fogadni, mert lényeg, hogy hanganyag legyen hallgatnivaló. Ez nálam a hallgatóság igénytelensége, sőt rosszabb, mert szegény felolvasóval elhitetik, hogy remek dolgokat csinál.
Ha te úgy véled, hogy én ezzel bárkit lenézek - lelked rajta. Egészen egyszerűen ki merem mondani azt az igazságot, amit más nem. Ami jó az jó, ami nem jó, az nem jó. Van, akinek a gyenge is tökéletesen megfelel - van, aki elhúzza tőle a száját. Akinek nem tetszik - az meg gyakran hülye, hogy merészel szólni - pedig egyszerűen csak ő mondja ki az igazat.
Ebben ugyan van szubjektív faktor és ízlés is, az tény. Kinek milyen hangszín, stílus és élmény jelent elgofadhatót, vagy elfogadhatatlant. Bár nálam már itt kezdődik az igényesség kérdése is.
Ám az is tény, hogy gyakran kiváló írásokat sikerült szinte hallgathatatlan módon meghangosítani - ám így is örülnek neki és ha elég gyakori a dolog egy felolvasónál, akkor boldoggá is avatható.
Vonatkozik ez bárkire, rám is, Korompaira is, másra is.