Most biztos mindenkit magamra haragítok a válságról alkotott véleményemmel, de:
"Az eszkimó sem fagy meg, csak mert hideg van."
Meg kell találnunk a saját kabátunkat, és most az élhetőségre gondolok!
Az emberek Mo.-n nem vállalják a pucolós munkákat, azt mondják nincs mit dolgozni. Kimennek valahova, majd elvállalják ezt a melót, aztán rájönnek, hogy a melós, kint is melós marad.
És hopp máris a lényegnél vagyunk, a gondolkodásmód változtat az életvitelünkön, nem pedig elsősorban a külső körülmények. Ismerünk olyan embereket, akik sok pénzt nyertek, mégsem tudtak vele gazdálkodni.
Vannak emberek akik összehúzva élnek 80e HUFból, vannak akik nettó 180-ra panaszkodnak, ahogy járom a cégeket, ezt látom.
Spórolással akár bokor alatt alvással, nagyon nehezen lehet szerintem elindulni, viszont ez a kínszenvedés, nem elsősorban neked hoz "arany életet" (sőt, pokolba is kívánhatod tuti sztem eleinte), hanem
AZ UTÓDAIDNAK. Akik már ott végeznek, s egyéb...de rögtön kérdés: tényleg ennyire szívás?
Így tehát kérdés(ek) azokhoz akik már kint vannak:
- Hogy találtátok az első munkahelyet? Tényleg ennyire szívás volt az első időszak (kivéve annak persze, akinek már esetleg volt hol meghúznia magát, de akkor is nehéz volt a munkakeresés? Meddig tartott? Sztorikat kérek!!)
- Bűnözésről nem beszéltetek. Ezzel hogy álltok? Toronto-ra gondolok, ha az utcán, a cégeket járva viszonylag "felöltözötten" (hisz hogy máshogy lehetne - ) keresek munkát, félhetek-e attól hogy kifigyelnek aztán rosszul járok? Tudjátok, a szipus kapucnis figyelőgyerekek, vagy a bandákba verődött pólós skacok a vállukon a bömbölő magnóval. Hm?
"Az eszkimó sem fagy meg, csak mert hideg van."
Meg kell találnunk a saját kabátunkat, és most az élhetőségre gondolok!
Az emberek Mo.-n nem vállalják a pucolós munkákat, azt mondják nincs mit dolgozni. Kimennek valahova, majd elvállalják ezt a melót, aztán rájönnek, hogy a melós, kint is melós marad.
És hopp máris a lényegnél vagyunk, a gondolkodásmód változtat az életvitelünkön, nem pedig elsősorban a külső körülmények. Ismerünk olyan embereket, akik sok pénzt nyertek, mégsem tudtak vele gazdálkodni.
Vannak emberek akik összehúzva élnek 80e HUFból, vannak akik nettó 180-ra panaszkodnak, ahogy járom a cégeket, ezt látom.
Spórolással akár bokor alatt alvással, nagyon nehezen lehet szerintem elindulni, viszont ez a kínszenvedés, nem elsősorban neked hoz "arany életet" (sőt, pokolba is kívánhatod tuti sztem eleinte), hanem
AZ UTÓDAIDNAK. Akik már ott végeznek, s egyéb...de rögtön kérdés: tényleg ennyire szívás?
Így tehát kérdés(ek) azokhoz akik már kint vannak:
- Hogy találtátok az első munkahelyet? Tényleg ennyire szívás volt az első időszak (kivéve annak persze, akinek már esetleg volt hol meghúznia magát, de akkor is nehéz volt a munkakeresés? Meddig tartott? Sztorikat kérek!!)
- Bűnözésről nem beszéltetek. Ezzel hogy álltok? Toronto-ra gondolok, ha az utcán, a cégeket járva viszonylag "felöltözötten" (hisz hogy máshogy lehetne - ) keresek munkát, félhetek-e attól hogy kifigyelnek aztán rosszul járok? Tudjátok, a szipus kapucnis figyelőgyerekek, vagy a bandákba verődött pólós skacok a vállukon a bömbölő magnóval. Hm?