Kedves tanárom Kiss Kálmán, a Nagy Lászlóhoz hasonló nagyságokat hiányolja a kortárs irodalomból. Úgy gondolja, a mai kor társadalma nyersebb ingerekre vágyik, krimire, horrorra és akcióra, és a költészet ilyen közegben elrejtezve létezik. Őt idézve: " A modern vers kétes messzeségekbe tévedt, ott rébuszos alakot öltött, s valamikor le is alacsonyodott, de én hiszem, hogy mint a bibliai tékozló fiú a szülői házhoz, eredeti alakjában visszatér hozzánk... és hogy mi a költészet feladata. Nagy Lászlót segítségül híva: az emberi fenség képviselete az egyre alantasabb világban."
Egyetértve vele, ha költőt kellene mondanom, akkor Nagy Lászlót mondanám, az ő verseit szeretem leginkább, az ő élete és munkássága, költészete áll legközelebb hozzám - sok versét lehet énekelni is... Rajta kivül elsősorban a szépség megnyilvánulása érdekel a költészetben - azokat e verseket kedvelem - amik ha csak egy-egy pillanatra, még a mai rohanó világban is - vissza-vissza tudják csempészni azt a megfoghatalant, amit szépségnek nevezünk... Hogy mire gondolok:
Kálnay Adél: Kérdés
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Kányádi Sándor: Nyár
Ballag a Küküllő,
meg-megállva baktat,
szúnyogokat fogdos
a kicsi halaknak.
Vén bivaly módjára
olykor kedve szotyan
el-ellustálkodni
a nagy kanyarokban.
Sütteti a nappal
hosszasan a hátát.
Ha ott lennél, mélye
legmélyét is látnád.
Ám a lustasága
csak amolyan látszat.
Ilyenkor gyűjti be
illatát a nyárnak.
Aztán jön a szellő,
s csillagokig szárnyal
a nyári Küküllő
esti illatával.
Szarvas-itató
Ahol a szarvas inni jár,
moccanatlan a nyír s a nyár?
Még a fűszál is tiszteleg,
mikor a szarvas inni megy
megáll akkor a patak is
egy pillanatig áll a víz:
s ő lépked, ringatja magát,
agancsa égő, ékes ág.
Nagy László: Árokparton járok mindíg
Árokparton járok mindíg,
billegőhöz csak ez illik.
Fáról sárga pénzek hullnak,
susognak szegény fiúnak.
Bolond bánat nem lök félre,
sárkánynak sem esek térdre,
jóságomban hatalom van,
háború a két karomban.
Tejjel táplál a jó remény,
mesebeli rózsa-tehén,
szőlőszemet csipegetek,
ujjaim közt csillag remeg.
József Attila
ALKALMI VERS A SZOCIALIZMUS ÁLLÁSÁRÓL
Ignotusnak
1
Fák közt,
virág közt
ülök egy padon.
Kotyogok, mint elhagyott csolnak,
sok lágy levegő locsolgat -
a szabadság nagy csendjét hallgatom.
S valami furcsa módon
nyitott szemmel érzem,
hogy testként folytatódom
a külső világban -
nem a fűben, a fákban,
hanem az egészben.
/.../
...Már karcsú idomaira
pongyolát ölt a lég.
Az alkony a felhőn fésű...
Ülünk együtt, mint kedves és fia...
A fűben gyepként sarjad a sötét.
A homály pamutlombjai ingnak.
S mi várjuk, hogy mikor lesz
látható reszketésű
bennünk az első csillag.
ESZMÉLET
1
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
/.../
(JÖN A VIHAR...)
Jön a vihar, tajtékja ében,
haragos bírák feketében,
villámok szelnek át az égen,
mint fájó fejen a kinok,
utánuk bársony nesz inog,
megremegnek a jázminok.
Almaszirmok - még ép a roncs ág -
igyekszenek, hogy szállni bontsák
kis lepkeszárnyuk - mily bolondság!
S ameddig ez a lanka nyúl,
a szegény fűszál lekonyúl,
fél, hogy örökre alkonyúl.
Borzongásuk a nem remélt vád -
így adnak e kicsinyek példát,
hogy fájdalmad szerényen éld át,
s legyen oly lágy a dallama
mint ha a fű is hallana,
s téged is fűnek vallana.