Üdv Mindenkinek!
1994 óta írok, verseket, novellákat. 2002 óta újságíróként dolgoztam 2006-ig.
2006-tól pénzügyi területre tévedtem, s ott is maradtam. Addig folyamatosan publikáltam, szépirodalmi, filozófiai, (újságíróként gazdasági, bel- és külpolitikai illetve informatikai) témákban publikáltam, majd egy másik réteget vonzó irodalmi műfaj felé vettem az irányt, sci-fi, fantasy, misztikus-horror. A nyomtatott formától is elfordultam és helyette az elektronikust választottam. Mostanában, már nem írok verseket. Valami eltűnt belőle. Helyette regényeket írogatok, a saját magam szórakoztatására. Az internet, lehetőséget adott arra, hogy kikerüljem a könyvkiadókat, akik nem képviselték érdekeimet, annak ellenére, hogy szerződésem volt velük. Pár év el telt, hogy nem írtam semmit a nyilvánosságnak.
Bízom benne, hogy írásaim, elnyerik tetszéseteket. Bár tudom, hogy lesznek olyanok akiknek, nem mindegyik, mivel nem azonos műfajúak.
Jöjjön most egy-két régebbi írásom, bemelegítésképpen.
------------------------------
A hit
Végtelen mezők felett,
álmok szárnyán szállok,
keresem az isteneket,
melyek elhagytak engem,
Engem és a hitem.
Őseim útját járom,
Születés, élet és halál,
mezsgyéjén, hol az alkony
sem létezik, csak a homály,
a létezés nem más,
csak absztrakció, idea,
egy tünődés.
Féltő-métely mely lelkünk
szolgája, megrontott elménk,
sikolya elhall a nyomasztó csendben,
hol a hallhatatlanok sírjai nyugszanak
háborítatlanul örök nyugalomban.
Magamra maradtam,
egy szörnyű valóságban,
hol a csodák a varázslat
csak látszat,
nincs ezernyi csodás álom,
nincs szabad, szárnyaló szellem,
mely áthat és vezet,
csak a remény,
hogy világunk még nem veszett el,
hogy az istenek egyszer,
újra megtalálnak bennünket.
Koszár Róbert
-----------------------------------
Nincs választás
Nincs választás,
Nincs semmi,
csak látszat van,
az élet részéről,
hiteget a számtalan út
lehetőségével,
Nincs választás,
csak az Elme van
álmok nélkül,
az ideálok elvesztek
elhagytak,
Mit ér az élet?
Kudarc az egész.
Fájdalmas a beismerés
az emberi lét gyönge harmat,
mit felszárít a létezés tüze,
mit magába szív az enyészet
földje.
A lelkünk tovatűnik,
Hiába keressük,
Az álmaink után szökik,
elhagy minket, mint minden más,
S marad a Valóság.
Boldog Karácsonyt Világ
---------------------------------------
Naplemente
Merengve ülök a folyó partján,
tekintetem, messzi távolba réved,
hol egy magányos csillag, nyugovóra tér,
halovány fénybe fürösztve elmém,
Gondolatok cikáznak ereimben,
a régmúlt szellemei,
súgnak fülembe,
Ősök énekét sodorja felém a szél,
Nyugalmat és békét.
Vágyódom feléd Te mindent
átható fény,
de Te most aludni térsz,
Isten hozott alkonyi némaság,
a Nap álmodni tért,
Te milyen képeket ültetsz belém,
Szomorút, vagy boldogság
érzését,
Bárhogy is döntesz,
Félelem nincs bennem,
Csak békesség
2005.01.15 Koszár Róbert
-----------------------------
Fehér Tigris
Arcom tekint a mélybe,
Verejtékcseppek tenger-mélybe
vesznek,
Álmodó oroszlán lágy szuszogása,
Kék sivatag alvó őre,
Nem enged tovább,
Ha nem tiszta a lélek.
Éj-köd körülvesz, ellep,
Zöld folyón szenesrönk úszik,
Fehér tigris követ,
Vigyáz lépésemre,
Hogy az útról
ne térjek le.
Fekete s kék hangok,
A teret betöltik,
Nem eresztik a csendet,
Egy csendes rab,
Leláncolt düh a szürke fa alatt,
Vizet átszelő ezüsthídon,
Táncot jár a szellő,
Alkony térj nyugovóra!
Isten hozott est.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001 Alterra Kiadó)
---------------------------
Őrjöngés
Megtört éjszaka-szentély,
Álmatlan forgolódás, izzadt paplan,
Mennyezet-falon merev tekintet,
Vonagló árnyak őrjöngő táncba kezdenek,
Honnan a tolongás a fejemben,
Ordító felhő a fájdalomtól könnyet vet.
Vigasz a szenvedésben nincs,
Csak hit, megszállott gonosz lélek,
Megvirrad,
Az éj-mellkas felhasad,
Dalolj makacsság,
Undok aggódás, keserű ízek,
Rám törnek, érzem őket,
Hajam tépem.
Üvölts, vonyíts,
Fekélyes tolongás!
Törj, zúzz, alkotás bűzös lehelete,
Marj körmöm a húsba,
Tépj le mindent,
Hogy csak csont maradjon,
Ugató kacagás,
Hályogos szemekkel bámulsz,
Semmit nem látsz,
Semmit nem értesz,
Nem kell semmit értened,
Nincs mit megértened,
Őrjöngj!
Ahogy még senki,
Mit veszíthetsz?
Semmit.
Őrjöngj vad, könnyes szellő,
Tajtékzó Szürke Felhő!
Őrjöngj Sápadt Hold,
Forrjon véred,
Vonyíts vissza a kutyára,
Mely téged ugatott mindhiába!
Őrjöngök, de elmém korlátait áttörni
nem tudom,
Minden hiába,
Ököllel ütöm koponyám falát,
De kitörni nem tudok,
Börtönöm foglya vagyok,
De őrjöngök, s újra meg
újra őrjöngök.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001 Alterra Kiadó)
--------------------------
Fény és Árnyék
A vadak szárnyalnak,
Süvöltő-éj tör be ablakomon,
Az utcai lámpák fénye,
mit sem sejtőn ütközik bele
szobám falába,
Melankolikus rítusba kezdenek
a hangok,
Alantas porhintést nem tűrhetek.
Éj van sötét és misztikus,
A zaj megerőszakolta a csendet,
Szürke esőcseppek mossák át,
az alvó utcát.
Éj-köd mit mesélsz?
néma titkokat? A sötét,
Őrzi a lelkeket, a mély
Őrzi a hangodat, az arcodat
S mindent az elmém s a szív
Gátak mindenhol,
Nehogy elvesszek a ködben.
Fény árnyék nélkül,
Csak velük.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001 Alterra Kiadó)
---------------------------------
Emlékezz a tegnapra
Mondd meg nekem,
Miért olyan nehéz az élet?
Mondd hol az igazság?
Hová lettek a remények,
Melyeket a múlt magának követel?
Emlékezz a tegnapra,
egyenként sorba,
Sivárság lesz úrrá rajtad,
Csend leplébe burkolva
Elhagynád ezt a világot,
Emlékezz vissza életedre,
Mi az amit elértél,
Nem hagyhatnak el az emlékek,
Belőlük létezel és élsz
A megbocsátás elkerül téged,
A hibáid követnek.
Keresd sorsod fonalát,
Keresd jövőd folyamát,
Egy csepp vagy,
Amely visszatér az álmok tengerébe.
Itt a földön csak sivatag maradt,
Térj vissza hát!
Emlékezz a tegnapra,
ami voltál!
Emlékezz a reményekre,
amik elmúltak!
Keress új reményeket!
Koszár Róbert: Betűk glóriája - antológia (2004)
------------------------------------------------------
Világnak requiemje
Add nekem egy haldokló világ
egy részét
S megmutatom, hogy mit tehetsz
vele,
Hogyan hitetheted el,
hogy virágzik,
Megmutatom, hogy bűzét,
illatnak álcázd,
S rajta romok, melyek, mint sírok
állnak,
impozáns paloták,
hirdetik az illúzióm nagyságát.
S ha már az Őrület jön velem szembe,
A kutyák eléneklik a Holdnak,
a Világ Requiemjét.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001)
-----------------------------------------------------------
Ősi gondolat
Kerestelek égen, földön
Kerestelek a fagyos tengerek mélyén,
Megjártam forró sivatag belsejét,
Ott is hol a pokol és a mennyország
összeér,
kerestelek az őrület határán,
S ott hol még élő nem járt.
Ősi gondolat.
Nem ismerlek, de érzem, hogy hívsz,
Valahova messzire,
Távol az otthontól,
Ahol csak a szél jár.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001)
------------------------------------------------------
Mutáció
Adj a Sikolynak enni, ha kér,
Tápláld félelemmel,
Engedd húsodból falatozni,
S add a véred, ha szomjas,
Mikor a kezét nyújtja feléd,
Tudom, hogy ezt nem szeretnéd,
De még is akaratlan ezt teszed,
Csókold szájon a genetikát,
S mikor a mutáns kutyádat sétáltatod,
jusson eszedbe,
Hogy ha két fejed lenne,
Beszélgethetnél magaddal.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001)<o></o><o>
</o>
1994 óta írok, verseket, novellákat. 2002 óta újságíróként dolgoztam 2006-ig.
2006-tól pénzügyi területre tévedtem, s ott is maradtam. Addig folyamatosan publikáltam, szépirodalmi, filozófiai, (újságíróként gazdasági, bel- és külpolitikai illetve informatikai) témákban publikáltam, majd egy másik réteget vonzó irodalmi műfaj felé vettem az irányt, sci-fi, fantasy, misztikus-horror. A nyomtatott formától is elfordultam és helyette az elektronikust választottam. Mostanában, már nem írok verseket. Valami eltűnt belőle. Helyette regényeket írogatok, a saját magam szórakoztatására. Az internet, lehetőséget adott arra, hogy kikerüljem a könyvkiadókat, akik nem képviselték érdekeimet, annak ellenére, hogy szerződésem volt velük. Pár év el telt, hogy nem írtam semmit a nyilvánosságnak.
Bízom benne, hogy írásaim, elnyerik tetszéseteket. Bár tudom, hogy lesznek olyanok akiknek, nem mindegyik, mivel nem azonos műfajúak.
Jöjjön most egy-két régebbi írásom, bemelegítésképpen.
------------------------------
A hit
Végtelen mezők felett,
álmok szárnyán szállok,
keresem az isteneket,
melyek elhagytak engem,
Engem és a hitem.
Őseim útját járom,
Születés, élet és halál,
mezsgyéjén, hol az alkony
sem létezik, csak a homály,
a létezés nem más,
csak absztrakció, idea,
egy tünődés.
Féltő-métely mely lelkünk
szolgája, megrontott elménk,
sikolya elhall a nyomasztó csendben,
hol a hallhatatlanok sírjai nyugszanak
háborítatlanul örök nyugalomban.
Magamra maradtam,
egy szörnyű valóságban,
hol a csodák a varázslat
csak látszat,
nincs ezernyi csodás álom,
nincs szabad, szárnyaló szellem,
mely áthat és vezet,
csak a remény,
hogy világunk még nem veszett el,
hogy az istenek egyszer,
újra megtalálnak bennünket.
Koszár Róbert
-----------------------------------
Nincs választás
Nincs választás,
Nincs semmi,
csak látszat van,
az élet részéről,
hiteget a számtalan út
lehetőségével,
Nincs választás,
csak az Elme van
álmok nélkül,
az ideálok elvesztek
elhagytak,
Mit ér az élet?
Kudarc az egész.
Fájdalmas a beismerés
az emberi lét gyönge harmat,
mit felszárít a létezés tüze,
mit magába szív az enyészet
földje.
A lelkünk tovatűnik,
Hiába keressük,
Az álmaink után szökik,
elhagy minket, mint minden más,
S marad a Valóság.
Boldog Karácsonyt Világ
---------------------------------------
Naplemente
Merengve ülök a folyó partján,
tekintetem, messzi távolba réved,
hol egy magányos csillag, nyugovóra tér,
halovány fénybe fürösztve elmém,
Gondolatok cikáznak ereimben,
a régmúlt szellemei,
súgnak fülembe,
Ősök énekét sodorja felém a szél,
Nyugalmat és békét.
Vágyódom feléd Te mindent
átható fény,
de Te most aludni térsz,
Isten hozott alkonyi némaság,
a Nap álmodni tért,
Te milyen képeket ültetsz belém,
Szomorút, vagy boldogság
érzését,
Bárhogy is döntesz,
Félelem nincs bennem,
Csak békesség
2005.01.15 Koszár Róbert
-----------------------------
Fehér Tigris
Arcom tekint a mélybe,
Verejtékcseppek tenger-mélybe
vesznek,
Álmodó oroszlán lágy szuszogása,
Kék sivatag alvó őre,
Nem enged tovább,
Ha nem tiszta a lélek.
Éj-köd körülvesz, ellep,
Zöld folyón szenesrönk úszik,
Fehér tigris követ,
Vigyáz lépésemre,
Hogy az útról
ne térjek le.
Fekete s kék hangok,
A teret betöltik,
Nem eresztik a csendet,
Egy csendes rab,
Leláncolt düh a szürke fa alatt,
Vizet átszelő ezüsthídon,
Táncot jár a szellő,
Alkony térj nyugovóra!
Isten hozott est.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001 Alterra Kiadó)
---------------------------
Őrjöngés
Megtört éjszaka-szentély,
Álmatlan forgolódás, izzadt paplan,
Mennyezet-falon merev tekintet,
Vonagló árnyak őrjöngő táncba kezdenek,
Honnan a tolongás a fejemben,
Ordító felhő a fájdalomtól könnyet vet.
Vigasz a szenvedésben nincs,
Csak hit, megszállott gonosz lélek,
Megvirrad,
Az éj-mellkas felhasad,
Dalolj makacsság,
Undok aggódás, keserű ízek,
Rám törnek, érzem őket,
Hajam tépem.
Üvölts, vonyíts,
Fekélyes tolongás!
Törj, zúzz, alkotás bűzös lehelete,
Marj körmöm a húsba,
Tépj le mindent,
Hogy csak csont maradjon,
Ugató kacagás,
Hályogos szemekkel bámulsz,
Semmit nem látsz,
Semmit nem értesz,
Nem kell semmit értened,
Nincs mit megértened,
Őrjöngj!
Ahogy még senki,
Mit veszíthetsz?
Semmit.
Őrjöngj vad, könnyes szellő,
Tajtékzó Szürke Felhő!
Őrjöngj Sápadt Hold,
Forrjon véred,
Vonyíts vissza a kutyára,
Mely téged ugatott mindhiába!
Őrjöngök, de elmém korlátait áttörni
nem tudom,
Minden hiába,
Ököllel ütöm koponyám falát,
De kitörni nem tudok,
Börtönöm foglya vagyok,
De őrjöngök, s újra meg
újra őrjöngök.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001 Alterra Kiadó)
--------------------------
Fény és Árnyék
A vadak szárnyalnak,
Süvöltő-éj tör be ablakomon,
Az utcai lámpák fénye,
mit sem sejtőn ütközik bele
szobám falába,
Melankolikus rítusba kezdenek
a hangok,
Alantas porhintést nem tűrhetek.
Éj van sötét és misztikus,
A zaj megerőszakolta a csendet,
Szürke esőcseppek mossák át,
az alvó utcát.
Éj-köd mit mesélsz?
néma titkokat? A sötét,
Őrzi a lelkeket, a mély
Őrzi a hangodat, az arcodat
S mindent az elmém s a szív
Gátak mindenhol,
Nehogy elvesszek a ködben.
Fény árnyék nélkül,
Csak velük.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001 Alterra Kiadó)
---------------------------------
Emlékezz a tegnapra
Mondd meg nekem,
Miért olyan nehéz az élet?
Mondd hol az igazság?
Hová lettek a remények,
Melyeket a múlt magának követel?
Emlékezz a tegnapra,
egyenként sorba,
Sivárság lesz úrrá rajtad,
Csend leplébe burkolva
Elhagynád ezt a világot,
Emlékezz vissza életedre,
Mi az amit elértél,
Nem hagyhatnak el az emlékek,
Belőlük létezel és élsz
A megbocsátás elkerül téged,
A hibáid követnek.
Keresd sorsod fonalát,
Keresd jövőd folyamát,
Egy csepp vagy,
Amely visszatér az álmok tengerébe.
Itt a földön csak sivatag maradt,
Térj vissza hát!
Emlékezz a tegnapra,
ami voltál!
Emlékezz a reményekre,
amik elmúltak!
Keress új reményeket!
Koszár Róbert: Betűk glóriája - antológia (2004)
------------------------------------------------------
Világnak requiemje
Add nekem egy haldokló világ
egy részét
S megmutatom, hogy mit tehetsz
vele,
Hogyan hitetheted el,
hogy virágzik,
Megmutatom, hogy bűzét,
illatnak álcázd,
S rajta romok, melyek, mint sírok
állnak,
impozáns paloták,
hirdetik az illúzióm nagyságát.
S ha már az Őrület jön velem szembe,
A kutyák eléneklik a Holdnak,
a Világ Requiemjét.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001)
-----------------------------------------------------------
Ősi gondolat
Kerestelek égen, földön
Kerestelek a fagyos tengerek mélyén,
Megjártam forró sivatag belsejét,
Ott is hol a pokol és a mennyország
összeér,
kerestelek az őrület határán,
S ott hol még élő nem járt.
Ősi gondolat.
Nem ismerlek, de érzem, hogy hívsz,
Valahova messzire,
Távol az otthontól,
Ahol csak a szél jár.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001)
------------------------------------------------------
Mutáció
Adj a Sikolynak enni, ha kér,
Tápláld félelemmel,
Engedd húsodból falatozni,
S add a véred, ha szomjas,
Mikor a kezét nyújtja feléd,
Tudom, hogy ezt nem szeretnéd,
De még is akaratlan ezt teszed,
Csókold szájon a genetikát,
S mikor a mutáns kutyádat sétáltatod,
jusson eszedbe,
Hogy ha két fejed lenne,
Beszélgethetnél magaddal.
Koszár Róbert: Halálvirágok (2001)<o></o><o>
</o>