Sziasztok!
Nem akarok gazdag lenni, mert tudom, hogy vagy megváltoztatná a természetemet, vagy elosztogatnám.
Elég az, ami van, másnak ennyi sincs.
Ezt most sokat nem hiszik el, de nem igazán érdekel.
Apu rákban halt meg, anyu beteg, csak idő kérdése, mikor követi aput. Ha a világ összes pénze az enyém lenne, akkor sem tudnám / tudtam volna megmenteni egyiket sem. "Csak ápolok/ ápoltam.
Valaki kérdezte, szeretem-e a munkámat. Nem. Imádom. Ha nem csinálhatnám, ha nem segíthetnék, abba belehalna a lelkem. Néha annak a betegnek elég egy jó szó, máskor tiszta váladék az ember, de nem számít. Az a fontos, hogy a betegnek legyen jó akár testileg, akár pszichésen. És részemről nem fogadok el semmit. Semmit a világon, ugyanis megfigyeltem, hogy a gazdagabb réteg még csak meg sem köszöni, amit teszünk értük, a szegényebb az utolsó kétszáz forintját is ideadná.
Miért nehéz az embereknek kimondani, hogy köszönöm, vagy bocsánat, az én hibám? Megalázni valakit, veszekedni, az jön ám, mintha könyvből olvasnák az emberek, még levegőt sem vesznek, de ezek a szavak....
Nem vagyok szent, csak azt az életet élem és csinálom, amit akkoriban szabad akarattal választottam, és ez a munkám, a hobbim, az egész lényem.
S nem is vagyok tökéletes ember, hisz ugyanúgy hibázok, mint bárki más. Megbotlok, felállok, vagy tanulok belőle, vagy megint beleesek ugyanabba a gödörbe. Előfordul.
Nem bántom és ítélem el a gazdag embert, ugyanis a legvégén nem nekem kell majd elszámolnia.
Sőt, senkit sem ítélek el, ugyanezek ok miatt, s míg én nem vagyok tökéletes (márpedig olyan ember nincs), addig nincs ehhez jogom.
Igyekszem jó emberré válni, jót cselekedni.
Az az ember, aki bénán fekszik az ágyán, mindennél jobban vágyik a halálra, csak ne szenvedjen már többé, azzal mit tennél? Ilyenkor hol a szabad akarat? Ha nem eszik, nem iszik, orrszonda, infúzió.
Nem mondhatom neki, hogy ha nagyon akarod be fog következni, mert gyakran nem ezen a világon van, s ha nincs fájdalma, azon gondolkodik, mi lesz, ha hazamegy.
Igen. Hazavihetném, s nem adnék neki sem enni, sem inni. Részemről ez már az emberölés kategóriájába tartozik, s különben sem tudnám megtenni még egy hajléktalannal sem, nemhogy a saját édesanyámmal.
Hm. Szabad akarat.
14 évesen én magam választhattam, mit szeretnék csinálni.Jól döntöttem.
S ahogy múlik az idő, egyre több főnököm lesz, egyre többet vár el a környezetem (talán erre nem kellene odafigyelnem, de túl pletykás területen élek), s egyáltalán kezdek belefáradni a dolgokba.
Nem csak anya miatt. Úgy általában. Talán csak összejöttek a dolgok. Nem tudom. Esetleg csak elfáradtam.
A politikusok a parlamenti ülésen egymást szekálják, a szünetben meg egymás mellett állva, vigyorogva dohányoznak. Pesze, ez sem az én dolgom.
Szeretettel: Swen