Ahogy segítőkész Kollégáimnak ígértem a
Szaktanácsadás - szakértés - tanfelügyelet II.-nél, külön topikot indítok, melyben megírom az eredményeimet.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a segítségét; a kérdőívek fogadását
110-nél lezártam, vagyis az álomhatárt a segítségetekkel sikerült elérni!
A kapott eredmények összessége hosszú és talán unalmas is lenne egyben, így most csak a legkiugróbbakat ismertetem.
A kérdőív a pedagógusok tanítási gyakorlatát vizsgálta abból a szempontból, hogy mennyire valósul meg a tehetséggondozás az általános iskolákban (kiemelten az alsó tagozaton). Több területet érintettek a kérdések, melyek összeállításakor azokat a feltételeket vettem sorra, melyek megvalósulása lehetővé teszi az általános képességfejlesztést (kisiskolás korban a tehetséggondozás - kivételes esetektől eltekintve - leginkább ezt kellene, hogy jelentse).
Tehát szerepelt benne a munkaforma, tanulásszervezési módszerek, szemléltetés, légkör, szakmai együttműködés, pedagógusok attitűdje, tehetségazonosítás kérdése.
1. A gyakorló pedagógusok a válaszok alapján fontosnak tartják, hogy az általános képességfejlesztést hatékonyan megvalósítsák. Sok és változatos munkaformát, tanulásszervezési módszert, tevékenységet, szemléltetést alkalmaznak egymással párhuzamosan.
2. Ami hiányosságra utalt: a kooperatív oktatási módszerek és a drámapedagógia alkalmazásának alacsony mutatója. Ezek a legalkalmasabbak a személyiségfejlesztésre - ez még mindig kívánnivalót hagy maga után.
3. A szakmai együttműködés nem valósul meg magas szinten, különösen figyelmeztető jellegűnek érzem azt, hogy az iskolák vezetősége NEM ad segítséget a különleges bánásmódot igénylő tanulókkal kapcsolatban. Ez számomra megkérdőjelezi az integrált/inkluzív oktatás tényleges megvalósulását. Általánosan jellemző, hogy a pedagógusok nem kapnak segítséget szakemberektől (vagy csak nagyon korlátozott mértékben).
4. A tehetségazonosítására még mindig jellemző, hogy elsősorban a jól tanulókat vélik tehetségesnek.
5. Nagyon elgondolkodtató adatok születtek a leterheltséggel kapcsolatban (nagyon magas százalékban érzik magukat leterheltnek magukat a pedagógusok), valamint a nem egyforma feladateloszlásnál (két véglet: egy pedagógus egy vagy két tantárgyat tanít 2-4 évfolyamon; másik pedagógus 4-5 - köztük több fő - tantárgyat tanít, esetenként 4-6-8 évfolyamon is.