„A torontói Magyar Házra a napokban kirakták az eladó táblát. Illyés Lehel ifjúsági és sportigazgató szerint miközben a magyar kultúra népszerűsítéséért küzdöttek, a ház egyfajta viharmadárrá vált a helyi magyarok számára." Ezzel a felvezetővel adott tovább egy a nowtoronto.com hírportálon megjelent hírt a Duna Televízió, Szétesik a torontói magyar közösség? címmel, amely kérdésre a Kanadai Magyar Kultúrközpont vezetősége az Erdély.mának küldte el a válaszát.
Valóban, megtörtént: végre kint van a tábla: Eladó.
Ahhoz azonban, hogy erre sor kerüljön, hosszú hónapok előkészítő munkájára volt szükség. Először felméréseket végeztünk, kérdőíveket küldtünk ki a tagságnak, hogy megtudjuk, mit igényelnek, javaslatokat kértünk, amelyek figyelembevételével nekiláthattunk egy stratégiai terv kidolgozásához. Ennek a tervnek a pontjait a Torontóban és környékén élő, a kanadai társadalomban a legmesszebbmenően megbecsült magyar szakemberekből alakult csoportok dolgozták ki – önkéntesen, semmiféle anyagi támogatást vagy viszonzást nem várva és is nem kapva. A felmérésekből is kiderült, hogy a Magyar Ház mai fizikai állapotában már nem felel meg a közösség igényeinek, mert megöregedett, csak hatalmas pénzösszegekkel tartható működésben, romlása azonban nem állítható meg. A közgyűlésen a tagság egyhangúlag a házcsere mellett döntött, ezt szavazta meg.
Hogy hol találjuk meg azt a helyet – telket, épületet, amelyre a megváltozott körülmények között szükségünk van, azt megint nem a véletlen dönti el. Egy kiváló szakemberekből álló bizottság feladata ennek a sorsfontosságú kérdésnek a megoldása, miközben természetesen követik a stratégiai tervet.
Erre a közös gondra utal a Duna TV tudósítójának első mondata, amit azonban módosítanunk kell, mert nem viharmadár, nem is károgó varjú jelképe a Ház, hanem a magyar kultúra megtartásának színhelye, közös vagyon, amivel csak rosszindulatú rágalom szerint nem sáfárkodik tisztességesen a tagság által megválasztott vezetőség és igazgatói testület. Talán ezt akarta közölni a NowMagazine-ben megjelentetett interjú egyik alanya, a Magyar Ház ifjúsági és sportigazgatója, Ilyés Lehel is, de vagy nem fogalmazott jól vagy a cikkíró rosszul értelmezte a szavát, ami aztán magyar fordításban egészen visszájára fordult.
Panaszként hangzik el az eredeti cikkben – és kiemelt gondolatként szerepel a Duna TV híradásában -, hogy a rendezvényeken alig jelenik meg 20 ember. Az emberek nem jönnek, mert érdektelenek.
Sajnos, azt kell mondanunk, hogy az ifjúsági igazgató csak a saját rendezvényeire utalhat itt, nem általánosíthat. Mert ha csak a legutolsó nagyszabású rendezvényeinket tekintjük, akkor is más a kép. Pl. a szilveszteri mulatságon 350 résztvevő volt, karácsony előtt az Attila Fias Trio dzsesszkoncertjére 275 jegyet adtunk el, előtte megemlíthető a teltházas Balogh Kálmán-hangverseny, a középkori vacsorával egybekötött Montanaro-koncert, a Borkóstoló, a Kormorán Memory Band előadása, Hegedűs Endre, Szabó Sándor, Szokolay Balázs hangversenye. Magyarország legjobb mesemondóját, Berecz Andrást közel száz ember hallgatta áhítattal, az irodalmi estjeink a világban megszokott létszám előtt zajlanak – ilyen volt Sajgó Szabolcs szerzői délutánja a Kaleidoszkóp Irodalmi Kávézó szervezésében -, a Magyar Ház Színjátszóköre januári előadásának, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. darabnak a sikere akkora volt, hogy más városokba is meghívták őket –, a Kodály Tánccsoport immáron félévszázados évfordulójának megünneplésére készül. Kapásból talán ennyi is elég, hogy szemléltessük az itteni magyarság kultúra iránti érdeklődését.
Hogy a torontói magyar közösséget a szétesés veszélye fenyegetné ezzel? A cikkben megszólal Tony Kez úr is, a Magyar–Kanadai Kereskedelmi Kamara elnökhelyettese, aki viszont nem illetékes a Magyar Házról, annak tagságáról nyilatkozni. Kez úr tudomásunk szerint nem sokszor tette be a lábát a Magyar Házba, ha egyáltalán tudja, hogy merre nyílik annak az ajtaja, soha nem jelent meg egyetlen rendezvényünkön sem. Az ő Kamarája az anyaország, a magyar kormány anyagi támogatásától várja a felvirágzást, a Magyar Házat viszont az önkéntesek önfeláldozó munkája tartja fenn.
Pontatlan az a fogalmazás is, hogy van 60 ezer tagunk. Nincs annyi. Nem is lehet. Viszont Torontóban és környékén él kb. 60 ezer magyar.
A hivatalos statisztikai adatokra alapozva elmondhatjuk, hogy a kanadai magyarság Ontarióban összpontosul!
Kanada legnagyobb városa, Toronto, egyben Ontario fővárosa is, amely Észak-Amerikában – gazdasági jelentősége alapján – második New York-nak tekinthető.
Ez a nagyváros és környéke Kanada szívcsakrája!
A magyar közösség a befogadó ország hivatalos megítélése szerint a békés integrálódás iskolapéldáját mutatja. Amellett, hogy igyekezett mindig az itteni társadalom hasznos rétegévé válni, a magyarság megőrizte nemzeti hagyományait. Kanada-szerte, de főleg Torontóban, minden egyházi felekezet megtalálható gondozott magyar templomokkal, ezek mellett azonban kultúrotthonok, irodalmi körök, művészegyesületek, félévszázados múltú tánccsoportok, énekkarok, jótékonycélú, tudományos és szakmai szervezetek fogják össze a magyarságot. Torontóban és környékén él a legtöbb magyar üzletember, magyar orvosok, állatorvosok gyógyítanak itt, magyar mérnökök terveznek, építenek, két magyar könyvesboltunk, magyar lakóházaink, magyar gyógyszergyárunk, bortermesztésünk és üzleteink, éttermeink vannak, köztük olyan is, amely félévszázados múltra tekint vissza. A torontói magyarság szakmai rétegének a súlya akkora, hogy – Kanadában egyedülállóan – egy közel 200 oldalas magyar telefonkönyvünk van, az ú. n. Business Directory.
Aligha létezik kanadai egyetem és főiskola, amelyen ne tanítanának világszerte szaktekintélynek örvendő magyar professzorok, tudósok, kutatók. A Toronto-i Egyetemen magyar nyelvet, irodalmat és történelmet oktatnak, itt működik a Hungarian Research Institute, és létezik hétvégi magyar középiskola a minden helységben működő hétvégi magyar ovódák és iskolák mellett.
Torontóban található többtízezer kötetet számláló könyvtárával és múzeumával, valamint állandó képtárával a nyugati emigráció legnagyobb kultúrközpontja, amelyben élénk kulturális és közösségi élet folyik, és amelyben olyan személyiségek is megfordultak az utóbbi években, mint Sólyom László magyar köztársasági elnök.
Csak Torontóban található élő magyar nyelvű rádióadás és magyar nyelvű TV-program, amit az ország nyugati oldalán is hallgatnak, néznek.
Itt jelenik meg Észak-Amerika egyetlen kulturális folyóirata, a kétnyelvű Kalejdoszkóp, és a két magyar hetilap, amelyeket nemcsak Kanadában, de az Egyesült Államokban, sőt az óhazában is terjesztenek, olvasnak. A torontói egyetemi könyvtár hungarika gyűjeménye 30,000 kötet körül mozog. Hasonló könyvállománya van a torontói városi könyvtárnak is, amely 200 oldalas külön nyomtatott katalógusban közli magyar gyűjteménye adatait. A Kanadai Országos Könyvtár többezer kötetre terjedő hungarika gyűjteményt tart számon.
A torontói magyar közösséget tehát nem fenyegeti a szétesés veszélye, mert van annyi életerő benne, annyira erős identitástudata, hogy nem engedi magát felszívódni, megsemmisülni. A torontói magyar közösség az egységes magyar nemzet tagja, amelyik mindig segített és segít az otthoni nemzettestvérein, ha másként nem, legalább morálisan. Azt viszont nem veszi szívesen, ha rossz hírét keltik.
A levelet a Kanadai Magyar Kultúrközpont elnöke, Szabó Katalin és sajtóigazgatója, Dancs Rózsa írja alá. A központ honlapja: www.hccc.org
