Legutóbbi tartalom: apropont

  1. apropont

    Versek

    Károlyi Amy: SZÓLONGATÁS Harmatcseppé válik szájadon a szó. Azt mondod: fa - és erdőstül állnak elibém a fák. Azt mondod: kő - nem aszfalt s nem beton, de szikla szúr a víz alatt. Azt mondod: rét - és sötét papuccsal lépked az éj a fűszálak hegyén. Azt mondod: tó - és lassú buborékkal...
  2. apropont

    Versek

    Mózes Amy: Legjobb barátomnak Nevet a szemed. És az enyém is vele nevet. Kacagva baktatunk a szürke városi őszben, egymás mellett, két együttvidám lélek. Füstös levelek füttye száll valahonnan, zsebkendőbe csomagolva magunkkal visszük télire. Fejünk fölött vándorfelhők csúszkálnak az...
  3. apropont

    Versek

    Tóth Árpád: VASÁRNAP Ó, lesz-e nékem valaha Egy csendes, barátságos kertem, Hol fényes lombú fák között Hosszan, békén lehet pihennem? Hol bölcsen elemezhetem Megélt, elmúlt tragédiáim, S csendesen mosolyogni látnak Az orgonáim? És lesz-e tisztes, ősz hajam S agyamban csöndes, öreg eszmék...
  4. apropont

    Versek

    Parancs János: Mégis mintha csak átutazóban időlegesen megszállva egy-két napra egy olcsó vidéki szállodában úgy élek itt mintha csak idevetődtem volna s valami csatlakozásra várnék ami egyre késik ténfergek a hajnali ködben kiismerhetetlen torlaszok csapdák és indulatok között meg-megújuló...
  5. apropont

    Versek

    Jeszenyin: A KÉK TŰZESŐ A kék tűzeső hamu lett. Lemondtam a kóborlásról. Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól. Kívántam a bort, a leányt s mi voltam? Elgazosult kert. De most az ivást-mulatást megutáltam: rontja az embert. Csak téged lássalak én, az örvényt barna szemedben. Ne...
  6. apropont

    Hüség....

    Szabó Katalin: Hűtlen... Megcsaltam fájdalmam a boldogsággal, a Halált az Élettel: nem tudtam hű maradni a pokolhoz... Ha eltûnik a Szeretet, meghal a világ életre kel minden hiány, az álmok romba semmisülnek... Hallgasd a csendet: nekünk beszél titkait szívünkbe írja s a vágy is mintha...
  7. apropont

    Versek

    Reményik Sándor: Álmodsz-e róla? Álmodsz-e róla, mondd? Eljár-e hozzád olyan suhanó, Nesztelen léptekkel, mint életében? Érzed-e édességét közelének? Barna haját, fájdalmas-nagy vadgesztenye-szemét, Lélek-kitágította pupilláját, Lezárt ajkát, a keskenyvonalút, Mely hallgatni, jaj...
Oldal tetejére