Bedzsi

Magyarnak születtem, bár hosszú évtizedekig nem tudtam, ez mit t-AKAR. Mindig csodálattal olvastam, hallgattam régmúlt korok bölcs embereinek megfogalmazásait az élet pillanatairól, vagy magáról az emberről. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi az EMBER, és mire van szüksége.
Pár éve találkoztam Tolsztoj: „Mindennapra” című írásával, ami valójában az a bizonyos hiányzó láncszem, ami összeköti a láthatót a láthatatlannal, a természetet a természetfelettivel, az anyagot a szellemmel. Ez a leírás valóságos térkép az embereknek. A felszínes olvasó számára csak írók gondolatainak idézet vagy recept gyűjteményének tűnhet, de valójában az igazságról, életről és a magaviseletről összeválogatott és minden napra úgy elrendezett eszencia – „bölcsek köve” – hogy a magukat tisztelőknek nem csak járható utat jelent, hanem azt a hidat, melyen haladva biztosan célba érnek.
A hit számomra a megtapasztalás következménye, bizonyosság. Ezért is e sorok olvasójának nem mondom, hogy higgye el a fentieket, csak felajánlhatom azt a lehetőséget, melyet Tolsztoj nyomán én az oroszul kevésbé tudó magyar emberek számára a fordításom, értelmezésem révén megvilágíthatok.
S mivel, mindenki csak onnan léphet, ahol éppen most áll, célszerű a „mester” gondolatmenetét követni.

A fotózás volt, most élek! Az életem problémái megoldódtak.