A téli pályaudvar kövei közt
szikrázón csillámlik a törmelék üveg,
földre hullt párja a Napnak.
Különös morzéval búcsúzik a világ,
l á v l á v l á v
a vége hát szerelem.
Megidézlek most téged,
nézzük együtt, ahogy legyűrnek
a fölibém növô, fűrészfogú évek...