Legutóbbi tartalom: CanaHun22

  1. C

    Jelenléti iv

    kalevala: A világ kezdete és vejnemöjnen születése
  2. C

    Jelenléti iv

    Földnek fordul oldalaslag, Alacsony martok ott maradnak, Lába földnek fordultába, Lazacos hely lesz ott utána Fejjel föld felé fordultan Kis öblöket alkot ottan.
  3. C

    Jelenléti iv

    Hol kezét kanyarította, Földfokot szakajt ki ottan, Ahol lába földet ére, Halas vermet vájt helyére; Hol alá-alábukott volt, Oda mélységeket módolt.
  4. C

    Jelenléti iv

    A tizedik nyárra kelve Fölüti fejét a vízbül, Homlokát a habok közül, Akkor alkotásit kezdi, Teremtéseit teremti A sík tenger tág mezején, A temérdek víz tetején.
  5. C

    Jelenléti iv

    Úszik ám a Vízasszonya, Vízasszonya, ég leánya Ma csendes nagy vizeken, Hallgatag habok hegyiben, Előtte a vékony víz-ség, Megette a merő mennyég.
  6. C

    Jelenléti iv

    Az idők így múlton-múlnak, Öreg évek elvonulnak, Nap fiatal fényeskedvén, Hold fiatal ékeskedvén:
  7. C

    Jelenléti iv

    Mutatnak a morzsák szépet. A cserepek csínos képet: Tört tojásnak alsó fele Válik alsó földfenékké, Tört tojásnak felső fele A felettünk való éggé, Sárgájának felső fele Fényes nappá fenn az égen, Fehérjének felső fele A halovány holddá lészen; Tojáson mi tarka rész volt, Égen csillag lesz...
  8. C

    Jelenléti iv

    Itt a térdén egyet rándít, Tojás mind a vízbe szédül, Tenger habjai közé dül, Cserepekre hull csörögve, Száz darabra zúzik össze.
  9. C

    Jelenléti iv

    Kotlik, ül, tojásit költve, Azt a térdfőt melengetve, Ül egész nap, másnap is ül, Harmadnap is azonfölül: Már akkor a Vízasszonya, Véli, térde lángra lobban, Minden íze olvadóban.
  10. C

    Jelenléti iv

    Csak repesget, csak szálldogál, A térdfőre lassan leszáll, Fészkit rajta meg is rakja, Aranytojást tojik abba.
  11. C

    Jelenléti iv

    A kecses kacsamadárka Ott repesve, szálldogálva, Észreveszi kék víz tükrén Vízasszonya térdit tüstént, Véli: pástos emelkedő, Gyepesedő kis dombtető.
  12. C

    Jelenléti iv

    Hát akkor a Vízasszonya, Vízasszonya, ég leánya Térdit, tengerből emelé, Hogy a réce ott fészkelne, Lakóhelyre jóra lelne.
  13. C

    Jelenléti iv

    Ott szálldogál, repdesődik, Tanakodik, tépelődik: "Szobámat ha szélen rakom, Habokon ha lészen lakom, Szél szobámat feldöntheti, Hab a házam elöntheti."
  14. C

    Jelenléti iv

    Száll keletre, napnyugtára, Száll északi, déli tájra, Fészekföldet csak nem kaphat, Helyet, bárha legrosszabbat, Fészkét, ahol felüthesse, Lakát hova helyheztesse.
  15. C

    Jelenléti iv

    Kacsa jön, kecses madárka, Kóvályogva, karingálva, Földet néz, hol fészkelhetne, Helyet, hol lakása lenne.
Oldal tetejére