Legutóbbi tartalom: csak úgy

Charles Baudelaire: Zene Gyakorta a zene, mint tenger, úgy ragad, hűs égbe sodorva, vagyok, tág éteren vagy ködplafón alatt, hab kósza bitorja. Mellem előre dűl, tüdőm telin dagad, akár a vitorla, megtiprom a torló, hátas hullámokat, bár éj fedi sorra; érzem, hogy át meg át egy remegő...

az nem igaz, hogy magadért szeretlek magamért, hogy életben maradjak ahogy a levegőt, a vizet és az ételt. az nem igaz, hogy veled akarok lenni részeddé szeretnék válni, ahogy a sejtjeid eggyé olvadva akarni a levegőt, a vizet és az életet.

Igen, igen, köszönöm! :D

Óóóó! De édes vagy! Köszönöm szépen! Persze, a Csak úgy nagyon is jó nekem:D

Szia, Kedves Magdi! Nagyon szép délutánt kívánok! [IMG]

Szia Évim:D! [IMG]

Csak úgy: Melletted mellettem tested felettünk az ég szemem szemedben izzva érted ég hangod vérem folyása mely csodákra ébreszt karod szívem dobbanása tán holtamból is feléleszt mellettem tested a mindenség felettünk a sötét végtelenben örök egyek lettünk...

Csak úgy: ...és a töltés tövében ívet húzott a nap mikor szád szegletében lágyan megcsókoltalak puha tenyeredben arcom megpihent de zakatolt hevében a szív idebent lelkem testedbe bújt s tiéd az enyémbe a két szív úgy simult mint hernyó a selymébe s mikor elköszöntünk: "Édes, holnap...

Csak úgy: hajnal Sétám egy ködös hajnalon, mint megannyi lélek sóhaja, tüzes pára, vágy lehellete Melyben bebúrkolózva csendben lelülök egy kis padon s fülemben hallgatom az elnem csókolt csókok hajnali súgó, síró szavát

Csak úgy: Szoríts, benned létezem sietve lépkedek, ha hozzád megyek messziről, kutatom - hol van, merre láthatom- s megpillantom, most fordul felém, mosolya villan, - ő az , " az enyém"! futni volna kedvem, léptem még gyorsabban halad eszem súgja- ej Te, fékezd magad! már hallok egy dallamot...

Csak úgy: Rólad csillagokat súgsz fülembe az éj lüktet bennem szavaid mint tavaszi zápor felvirágzik lelkem ha sétálunk a ligetben nekünk suttognak a fák azt suttogják: a szerelem rájuk fonta mámorát elmondod a napot holdat mutatod a jövőt -múltat kinyitsz...

Csak úgy: Karodban Mint selymes lágy sivatagi homok melyben elsüppedek, felolvadok Ha bársonyos tenger habja, simogatva ringat oly varázsa van a Te ölelő karodnak Ereimben zubog csókod zamata Szívemre égett lelked lenyomata

Csak úgy: Rohanok összekapom vágyam szívem egybe rakom rohanok karodig meg nem állok ott égő tűzzé válok, elveszek szemedben zuhanok a lelked partjára rogyok hangosan szavalom mint egy imát benned fürödve akár egy litániát de csendesen Szeretlek kedvesem

le delelt a nap,<O:p</O:p s én néztelek<O:p az ágyon fekve lazán a párnán kezed szemed becsukva,<O:p</O:p de szádon huncut mosoly a karom önkéntelen mozdul magától átkarol<O:p</O:p bőrőd érzem<O:p</O:p tapadok hozzád egész testül szíved ahogy dobban,<O:p</O:p bennem rezdül<O:p</O:p...

a hold ma nem ragyog<O:p</O:p nem köszönnek csillagok<O:p</O:p az ég az öreg fák fölött<O:p</O:p szürke ködbe öltözött<O:p</O:p <O:p</O:p a kertben az örökzöldek <O:p</O:p csendesen csak összedőlnek <O:p</O:p magas tölgyön ág se rezzen<O:p</O:p síri csend a sötét estben<O:p</O:p <O:p</O:p...