Legutóbbi tartalom: domvik

?

17 A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok. Szerették, felemelték, aztán rettegték, végül megvetették. Aki hûtlen, hívet nem lel. De ha ígérete szerint cselekszik, munkája sikerül, érdeme növekszik, és a nép azt mondja rája: "A természet útját járja."

16 Ahol megvalósul a teljes üresség, ott a nyugalom tisztán megmarad, minden növekszik a maga rendjén, az örök áramlásban körbe-halad. Minden virul, terem, s a kezdethez visszatér szüntelen. A kezdethez visszatérés: a béke. A béke: az élet visszatérte. Az élet visszatérte: állandóság. Az...

15 Hajdan az ihletettek ismerték a rejtõzõt és rejtettet, de õket mélyükig nem ismerte senki. Mert nem lehetett õket megismerni, a kép róluk csak ennyi: mint téli folyón átkelõk, vigyáztak, mint szomszédaiktól félõk, figyeltek, mint a vendégek, tartózkodtak, mint olvadó jégen, óvakodtak, mint...

14 Ránézek, de nem látom, ezért neve: nem látható. Hallgatom, de nem hallom, ezért neve: nem hallható. Megragadnám, de meg nem foghatom, ezért neve: a legparányibb. E három titok egységbe olvad. Felszíne sem világos, alapja sem homályos, végtelen, névtelen, visszavezet a nemlétbe szüntelen...

13 Dicsõség, szégyen: egyforma félelem. A rang: az élet legnagyobb csapása. Dicsõség, szégyen: mért csak félelem? Mert a dicsõséget a közemberek szorongva nyerik el, szorongva vesztik el. A dicsõség is, szégyen is, csak puszta félelem. A rang mért az élet csapása? Mert legnagyobb csapás az...

12 Látást az öt szín tompít, hallást az öt hang tompít, ízlést az öt íz tompít, a vágtatás, vadászat megbolondít, a nehezen elérhetõ mind bûnbe lódít. Ezért a bölcs nem a szemét, inkább a gyomrát tömi, neki nem a távoli kell, hanem a közeli.

11 Harminc küllõ kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható. Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható. A házon ajtót-ablakot nyitnak, mert belül üresség rejlik: a ház ezért használható. Így hasznos a létezõ és hasznot-adó...

10 Aki teste-lelke egységét megõrzi, azt a kétség nem bontja meg. Aki természetét szelíddé símítja, egyszerû, mint az újszülött gyerek. Aki látását megtisztítja, elkerüli a tévedéseket. A nép megnyerése, ország kormányzása nem kíván tudós elméletet. Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak...

9 Aki tölt színültig: jobb, ha elõbb abbahagyja. Aki túl-élesre fen: élét hamar kicsorbítja. Arannyal, ékkõvel teli kamra: megõrizni senkise bírja. Kincs, gõg, rang egyszerre: mekkora szerencsétlenség! Alkotni, adni, majd visszavonulni: ez az égi bölcsesség.

8 A legfõbb jó a vízhez hasonló: mindennek hasznos, de nem harcos; az alantasban is jelenlevõ: a víz az út-hoz hasonló. Az élet a földet kövesse, a sziv a bensõ melyet kövesse, a barátság az emberit kövesse, a beszéd a valót kövesse, az uralom a rendet kövesse, a szolgálat a lehetõt kövesse...

7 Örök az ég és örök a föld. Azért örök az ég s a föld, mert nem önmagukért élnek, ezért nem fogy belõlük az élet. Éppígy a bölcs: hátrahúzódik, ezért halad, nem õrzi magát, ezért megmarad. Így van: saját érdeke nem ûzi sose, ezért teljesül saját érdeke.

6 Csodálatos asszonynak hívják: õ a völgy örök szelleme. A csodálatos asszony kapuja ég s föld gyökere. Végtelenul munkálkodik, nem fárad el sose.

5 Az ég és föld nem emberi: neki a dolgok, mint szalma-kutyák. A bölcs ember sem emberi: neki a lények, mint szalma-kutyák. Az ég és föld közötti tér, akár a fujtató, üres és nem szakad be, mozog és egyre több száll belõle: kell rá szó, ezernyi; jobb némán befelé figyelni.

4 Az út üres, de mûködését abba sose hagyja. És mélységes, mindennek õsatyja. Élet tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba. Megfoghatatlan és mégis van. Én nem tudom, ki a szülõje, de vénebb, mint a tünemények õse.