Magányosan
(szabadvers)
Hideg, zord világban egyedül ülök.
Elveszett idill a kandalló, a tűz és a fény.
Pilláimon könnyeim jégcsapként csüggnek.
Akárcsak számon a befagyott csókok és szavak.
Hiába várom a tavaszt, bennem rekedt a tél.
Dermesztő magányomra nincs enyhülés.
Valahonnan az élet...