Legutóbbi tartalom: Grigorij

Emigráció Tanger, Rio, Velence – három földrész a jussom. S mi minden jut eszembe, mit otthon nem engedtek, hogy az eszembe jusson!

Kínrím New Yorkból jövet Manhattan. Boldog voltam, mikor odább menhettem.

Németország Néhány hónapja újra láttam s megrándítottam vállamat. Utoljára Weimar alatt éltem Berlinben, mielőtt a náci dögvész rászakadt. Később vágóhíd lett s romhalmaz. Ma már üzleti vállalat.

Zsidó szállóige Egy hasszid rabbi mondta: – Jó, hogy az Isten nem lakik a földön. Mert naponta bevernék az ablakait.

Kihallgatás Egész nap nyúzott. Hol bokámat rúgta s ordított, hol dühödten nógatott. Vadul gyűlöl. Pedig pontosan tudja, hogy ártatlan vagyok. Hencegni ezzel már én sem kívánok. Bárcsak tettem volna egy keveset ellenük! S nem most kéne kifundálnom a kémkedésemet. Mindegy. Az embert...

Michelangelo utolsó imája Üllőd a föld s az égi boltra állván oly ívet írsz karoddal, mint a nap. Nyolcvanhat évig álltam fenn az állvány csúcsán, Uram, de nem találtalak. Vésőm alatt porladva hullt a márvány, s öklömben torzó vagy bálvány maradt. Nem leltelek meg, illanó szivárvány...

József Attila sírjára Nem hívlak már. Jól tetted így, Attila: kamasz szemed s kis, fonnyadt bajuszod hadd pihenjen örökre itt a lila domboldalon s szétroncsolt, lecsukott szembogarad ne nézze többé fájón, mint járnak úri fogatok lucsok úton s a pernye mint esőz a gyáron, és hogy...

De pár további remek: Szonett a Múzsához Tőled reszkettem elejétől fogva, nem vonzott-űzött így még soha más: a lomb lehullt s a gyermekajkon lopva rajzolt keskeny redőt a rohadás. Te ültettél az omló földű fokra, amerre nem tért vissza vízfolyás, s csupán az illó Szót kaptam marokra...

Közepes? Én nem szeretem az ilyen sommás ítéleteket (természetesen mindenkinek szíve-joga véleményt alkotni), mert érdeklődéssel fogadnám az indokokat, érveket! Faludy György munkásságát már az életében értékelte a VILÁG! Faludy Györgyről nem nekünk közembereknek kell ítélkezni, erre...

Erotikus versek voltak Faludy György fordításában...

PAUL VERLAINE: TAVASZ A szép, vörös nő súgja a szőke, szende lánynak: - "Engedj magamhoz újra, kulcsold nyakamba lábad! Nyílj meg, szerelmem, szépség, hadd csókoljam, csodáljam kagylócskád bíbor élét az angyali mohában. Hadd szívjam virágkelyhed szirmai közt a nedvet vonagló...

PAUL VERLAINE: EGY LÁNYHOZ Ha két combod közé veszed halántékomat, lihegek, végigkóstolom prémedet, magamba szívom ízedet; ha altestedbe olvadok, és nagyigényű, de rövid ágyékomat szorongatod kopasz fejbúbjától tövig; ha úgy riszálod meseszép hátuljád jobb meg balfelét, ahogy...

PAUL VERLAINE: INTÉZETI LÁNYOK A lányok egy szobában laknak az intézetben: szeptember-alkony hull le, mély színeket sugárzik; az egyik tizenhat múlt és tizenöt a másik, hajlékonyak és szőkék s kék szeműek mindketten. Ámbra illatú, finom ingüket levetették: a kisebbik félénken áll, s...

PAUL VERLAINE: FRIGID Nö Nem vádollak érzékiséggel: a sok nő közt, ki bekapott a múlt szezonban, én is ettem nálad ízesebb falatot. Mégis imádlak, fiatal vagy. könnyű tested nyílegyenes, s elutasító nyugalmával lányosan vonzó és kecses; hosszú lábfejedet száz évig csókolnám...

ROBERT BURNS: EGY HÖLGY KRIPTADA E szép barokk sírban a holt ezer farok hüvelye volt.