Recent content by iRead

Tegnap reggel volt egy Lidércnyomásom. Azt hiszem több kisebb spontán asztrál kivetüléssel kezdődött, nem volt tudatos, de emlékszem, hogy annak ellenére, hogy aludtam, körbe tudtam nézni a szobában, tökéletesen hallottam, hogy mikor ébred fel a párom és megy el zuhanyozni, készülődni, stb...

Helló-belló, gondoltam ezt is berakom ide: http://www.instructables.com/id/Bargain-Price-Book-Scanner-From-A-Cardboard-Box/ Ha valakinek nincs scannere, vagyfényképezőgéppel szeretne helyette dolgozni, valamivel gyorsabb is, s nagyon jó kis programokat is raktak a leírás végébe, amivel gyorsan...

Most olyat álmodtam, amit az ember nem szeret álmodni. Álmomban valami ingatlan ügybe bonyolódtam a részletekre nem emlékszem, csak a "9"-es szám dominált benne. 9 millió és 9. emelet. Egy olyan helyzetbe kényszerültem, egyik épület tetejéről át kellett ugranom a másikra, de nem sikerült és...

Az utazást egyre kevésbé éreztem menetrendszerű következetességnek; s ma is fontosabb nekem elindulni az ismerősből, mint megérkezni az idegenbe. Az a bonyolult hűtlenség, amely, mint egy betegség, determinálja „egyéniségemet”, mint a hibákat és készségeket, amelyektől szenvedek s melyeknek...

A hűtlen ember nemcsak szeretteihez hűtlen, hanem városokhoz, folyókhoz és hegyekhez is. Ez a kényszer erősebb, mint minden erkölcsi méltányosság.

A hajó karfájának dűlve vagy a vasútablakba könyökölve, amolyan rendetlen „honvággyal” lelki poggyászomban, rajongva és szónokolva a világ szépségei előtt, szomorú, belső bizonyosság figyelmeztetett, hogy elragadtatásom, honvágyam és szenvedélyem mesterkélt és megjátszott, a valóságban nincs...

Egy napon útra kel a lélek, s a világ csak zavar.

Az egész országért, a nagy, zöld, a köd félhomályába vattázott szigetért száz- és százmillió ember verejtékezett és dögölt meg, odakünn, a világban.

Angolok között az idegen általában „nem érzi jól” magát; unatkozik és magányos marad

Aztán, megint egyszer „be kell bizonyítanom” magamat – egészen elölről kell kezdenem a bizonyítást, mindennap elölről.

Miről fogok írni? Nem tudtam. Arról-e, ami „tetszik” majd vagy arról, amit feltétlenül el kell mondanom, akár tetszik, akár nem, s „minden következménnyel”? Ez a „minden következmény”-nyel az ifjúság egyik patetikus jelszava volt, melyet szívesen és gyakran ismételgettem munka közben. De az...

Ez az intézményesített hírszolgálat idővel feloldotta a magánélet szuverenitását valamilyen tapinthatóan ordenáré cinkosságban. Azt a nemzetközi, szomorú titkot, hogy a különnemű, sőt néha az egynemű emberek is szeretnék szeretni egymást, a pesti társalgás kaján örömmel vette tudomásul.

Bizonyos, hogy bennem volt a hiba. Félénkségemnek, tartózkodásomnak sérülés és féltékenység lehetett az alján – féltem, hogy az okos pesti emberek túljárnak eszemen, talán nevetségesnek is találnak. Ez az érzékenység beteges volt, igazságtalan; de nem bírtam soha tökéletesen leküzdeni.

A társadalom, amelyben élek, nemcsak a szellem csúcsteljesítményei iránt közömbös már, hanem a mindennapok átlagának emberi és szellemi stílusával szemben is.

A szándék, amely tapinthatóan, érzékelhetően áthatja koromat, kétségbeeséssel tölt el; a kortársi tömegek átlagízlését, szórakozásaikat és igényeiket megvetem, erkölcsüket kétellyel szemlélem, a korszak technikai és rekordbecsvágyait, melyek csaknem maradéktalanul kielégítik a tömegeket...