Legutóbbi tartalom: kicsikeeem

Karafiáth Orsolya: Legszomorúbb vers a télről A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz.

Petőfi Sándor: Karácsonkor Csettegess, rigóm, járd a kerteket, jöjjetek, csókák, varjak, verebek: vendégül látok minden itt maradt, velünk telelő madarat. Terítve már patyolat abroszom, kenyeremet elétek morzsolom. Nem várok érte, nem kell félnetek, ordas télben ujjongó éneket.

Komáromi János: nyuszi karácsony Mester Attila: A téli csillag meséje Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel.

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.

Jókai Mór: Egy magyar nábob Nem emlékszem Csak arra hogy a hóesésben Az utak kertek madarak Pedig soha még oly szépet Soha még olyan fontosat

Szabó Lőrinc: A szelíd tanítvány Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanul és jelzés nélkül. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem...

Érdekes egyébként, Az én miatyánkom verset milyen sok név alatt meg lehet találni, hogy csak egyet említsek:Papp Lajos :) Tamkó Sirató Károly: Pinty és ponty Tőle jött minden kénes átkunk, Sok meg nem hallott imádságunk, Földi poklunk, ős kárhozás, Szolga-voltunk, szegény sorunk És hogy...

Szabó Lőrinc:Misztikus párbeszéd Az országút elindul bandukolva Az éjszakában, tornyokat keresve, Fáradt utast és aranypénzt a porba S egyszer csak eltûnik a végtelenbe.

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat Nekem is könnyű volt, ebből én idéztem egy oldallal ezelőtt :), ráadásul Radnóti (csak nekem? :rolleyes::D ) Emberség és jóság csak szavak S a meghatott, A megrémült világ nincs sehol S fáj, hogy vagyok S fáj, hogy nem lehetek büszke arra, Hogy ember...

Radnóti Miklós : Aludj / Imádom Radnótit :rolleyes: / Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat.

Vas István : Óda a tegnapi asszonyokhoz A holdra tajték zúdúl, az égen sötétzöld sávot von a méreg. Cigarettát sodrok magamnak, lassan, gondosan. Élek.

Juhász Gyula:Búcsú (Mielőtt innen végkép elmegyek) Háborús völgy, nem tudlak nézni, Nem bírnak már a szemeim, nem: Forgok, mint egy véres pojáca, Túl egy hegyen s egy hegyen innen.

Szurikáták udvarháza - Meerkat Manor (sokadjára) Barátok közt négylábú módra. Bár én a kétlábú verziót nem szoktam nézni, mégis nyugodt szívvel merem mondani hogy ez jobb. :)

édesanyám -d-j-r-sj-l-nt-s

Ó, elnézést, közben másra gondoltam...:rolleyes: Csoóri Sándor:Távirat Mit kezdjen, akit elítélt, de fölmentett később az ég, megvonva tőle a halált, mikor már megadta magát?