Legutóbbi tartalom: koati.k9

  1. K

    Jelenléti iv

    20 Az üresség mélyére érek, a nagy nyugalmat őrzöm.
  2. K

    Jelenléti iv

    19 Ős ÚT vezessen a jelenbe át; a kezdetet tudd, az ÚT fonalát.
  3. K

    Jelenléti iv

    18 Nézem, hiába: arca nincsen, teste nincsen – árnyak árnya.
  4. K

    Jelenléti iv

    17 Kívül nem világos, belül nem sötét, formátlan forma, testtelen kép. A nemlétbe lép.
  5. K

    Jelenléti iv

    16 Nézem, nem látom, neve: simuló; hallgatom, nem hallom, neve: illanó; megfognám, nem tudom, neve: finom. E három nem: egy titok.
  6. K

    Jelenléti iv

    15 Siker, kudarc: egyként rettegés; dicsőség, bukás: egyként csapás. Miért? A siker megaláz: elnyerni rettegés, elveszteni csapás.
  7. K

    Jelenléti iv

    14 Az öt szín vakítja szemed, az öt hang tompítja füled, az öt íz megrontja ínyed, verseny, vadászat zaklatja szíved, a ritka kincs terheli életed. A bölcs a bensőre ad, nem a szemét legelteti. Nem azt: ezt teszi.
  8. K

    Jelenléti iv

    13 A teli kicsordul, az él kicsorbul. Arany, drágakő, őrizni ki tudja? Rang, gőg vesztedet okozza. Végezd munkád, majd vonulj magadba: ez az Ég ÚTja.
  9. K

    Jelenléti iv

    12 Az Ég és Föld nem-múló. Nem magáért van, azért nem-múló. A bölcs: háttérben áll, s elöl jár; kívül marad, s belül áll. Magára nem gondol, s mindent megtalál.
  10. K

    Jelenléti iv

    11 6 Örök a völgy öle: asszony, homály Kapuja: Ég s Föld gyökere. Jelenvaló, sosem-fogyó.
  11. K

    Jelenléti iv

    10 Az ÚT üres, de nem fogy soha. Mély, mindenek atyja. Az éleket tompítja, a csomót megoldja, a fényt fakítja, por, s lehull a porba. Titok, ó, s milyen való! Nem tudom, kinek szülötte, ős, az Ősnek őse.
  12. K

    Jelenléti iv

    9. Meg nem tart, meg nem ragad, nem félt – s minden vele marad.
  13. K

    Jelenléti iv

    8. A bölcs: tett nélkül cselekszik, szavak nélkül tanít;
  14. K

    Jelenléti iv

    7. Tudod a jót – megvan a rossz.
  15. K

    Jelenléti iv

    6. Tudod a szépet – megvan a rút.
Oldal tetejére