Legutóbbi tartalom: lau08

Honnan tudni hogy mennyi a túl sok? Túl sok túl hamar... Túl sok információ… Túl sok móka… Túl sok szerelem… Túl sok elvárás… és mikor jön el az, hogy túl sok elviselni…?

Elengedjük a régi szokásainkat és emlékeinket. A lényeg, az hogy sose adjuk föl a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy minden rossz ellenében van pár dolog, amikért érdemes kitartani.

Hagyd hátra a múltad, és kezd, előröl nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, a kísértésnek hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük

Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Mindenkinek arra van szüksége, hogy odajöjjön, és azt mondja, nem vagyunk egyedül és kimondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk, vagy csak együtt lóghatunk.

Egy illatról bevillan egy hangulat Az agyamban újra él a pillanat Másodpercek alatt ugrom éveket Mikor minden mozgott és lélegzett.

Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. (...) Ebben a kancsi, delejes...

A múlt egy csodálatos kifestőkönyv, és mi nagyon tehetséges színezők vagyunk. A kudarc élménye, vagy inkább emléke lassan vidám árnyalatba öltözik. És mi nap nap után egyre bátrabban vezetjük a kettős könyvelést, hogy aztán váratlan szembesülések hozományaként depresszióba amortizáljuk...

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik...

Az élet fejezetei nem zárulnak le csak úgy jön maguk törvényei szerint. Egyszerűen azért mert nem ez a tulajdonságuk. De hogy időnként előbújnak,amikor nem is várnánk az egészen biztos. s miközben azt követelik, hagyjuk már békén őket, az ember egyszeriben rádöbben, hogy voltaképpen nem is...

Vörösmarty Mihály : A merengőhöz (Laurának) Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt...

„Minden kivételes ajándék a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni...

El kell gondolkoznunk azon, hogy miért ragaszkodunk annyira az elvárásainkhoz? Az elvárt csak szilárdan tart minket egy helyben. Mozdulatlanul. A várt csak a kezdet. A váratlan az, ami megváltoztatja az életünket!

Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell, legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el...

Sokan úgy gondoljuk, hogy a múltunk nélkül nem ér a jelen semmit. Egy ponton mindannyiunknak választania kell, vagy lépnünk egyet az új felé. Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelejteni: a legfontosabb az...

Vonalat kell húznod önmagad és a világ közt. Mások csak zűrbe kevernek. Minden a vonalakról szól. Vonalakat húzgálunk mindenütt, és imádkozunk, hogy senki ne lépje át őket. De van egy pár vonal, amelyeket túlságosan is veszélyes átlépni. Egy dolgot tudok: ha vállalod a kockázatot, a kilátás a...