Salamon Ernő: Ma az ember úgy hányódik
Ma az ember úgy hányódik, mint a levél a vizen.
Hogy egyhelyben megülhetne, megállhatna? Nohiszen...
Búcsúzik attól, amit lát, száll, elhagyja otthonát,
táját, ízes ivóvizét, napos, homokos nyarát.
Ismerek itt minden embert, tudom a dombok nevét,
ismerem...