Legutóbbi tartalom: marta_cica

Szép napot mindenkinek!

KELEMEN ERZSÉBET:BOCSÁSS MEG Csend. Döbbentõ magány. Fázik a lelkem: valaki vár. Várok és fázom, fázom és várok, félek, remegek: szeretek, szeretek. Fehér sikolyok, kipirult arcok kiáltják feléd: nem lehetsz enyém. Sírok és nevetek: szeretlek, szeretlek! Suttogom elhalva: akarlak...

Mese egy asszonyról és a virágokról Volt egyszer egy asszony, aki folyton csodálkozott. Ha bármi érdekes történt a világban, összecsapta a kezét. – Nahát! – kiáltotta, és elkerekedtek gyönyörű szemei. Kertje is volt azonkívül annak az asszonynak, ahol csodaszép virágokat termesztett...

Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Javunk növekszik, belsőnk üresedik. Nagyobbak a házaink és kisebb...

Livingston Larned: Apu elfelejti Figyelj rám, kisfiam. Álmodban teszem ezt a vallomást. Belopóztam hozzád, egyedül. Alig néhány perccel ezelőtt, miközben a szobámban újságot olvasva ültem, lelkiismeret furdalásom támadt. Bűnösként jöttem az ágyadhoz. Arra gondoltam...

Cselekedj a természet rendje szerint, sose erőszakold a dolgokat, ne keresd a túlzott élvezeteket, lásd meg a nagyot a kicsinyben, lásd meg a sokat a kevésben, a rosszat is jóval viszonozd.

Tegnap okos voltam ezért meg akartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok, ezért meg akarom változtatni önmagam.

Ha fát ültettél, türelemre van szükség. Nem húzhatod ki naponta a földből, hogy megnézd, mennyit nőtt a gyökere.

Messze többek vagyunk testünknél és személyiségünknél. Lelkünk mindig gyönyörű és szeretetre méltó, külsőnk bárhogy változzék is.

Naponta tisztázd magadban, mit akarsz kapni az élettől. Gondolj rá úgy, mintha máris a tiéd lenne.

Sírva jössz a világra és körülötted mindenki mosolyog; igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva távozzál, és körülötted mindenki sírjon.

Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. [...] Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért.” (Antoine De Saint-Exupéry)

„Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen...

„Két ember attól fogva számít igaz barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet.” (Dave Tyson Gentry)