Legutóbbi tartalom: meNasty

Körbe nézel, S látsz egy házat, Mit a napfény elkerül. Kopogj csendben, Meleg szívvel, Hogy már nem lesz egyedül...

Karácsonyi dal Hóban ébred Majd az ünnep Minden percben nevet ránk. Tud-e bármi Szebbet adni...

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt..." majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."

Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.

vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, . s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég: "Édes...

Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka.

Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár.

Úgy várok rád, kis herceg Még várok rád, kis herceg Oly boldogan élhetnénk

A kis herceg búcsúzott És a kígyóval mindent megbeszélt Visszavárta őt az elhagyott árva kis virág

A róka szólt: jól figyelj A lényeg az sohasem látható És felelősséggel tartozol, ha számít rád egy hű barát

Sok mindent megfigyelt Az úton, amíg a Földre eljutott Egy elhagyott, szerelmes kis virág volt minden bánata

Megtörtént, hogy Földre szállt Egyszer egy aranyhajú kisfiú Egy messzi, távoli csillagon volt az otthona