Legutóbbi tartalom: Nagyapoe

Reményik Sándor: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – s a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa...

Juhász Gyula: Nagyvárosok magánya Ismeritek a bérházak magányát, kongó szobák sötétes odvait? Minden oly álmos, bágyatag, avitt, komor falon a járók árnya száll át. Ismeritek a bús vasárnapot, mikor távol zenén álmodozva sötét óráknak nincsen vége, hossza, s álmot szövünk, mint hálót sző a pók...

Károlyi Amy: Úton A lélek nélkül oly üresnek tetszik a szoba. Szellőztetnek. Huzat nélkül takaró, párna, szétszedve az élőnek ágya. Nem beteg már és meg nem gyógyul, nem nevet többé és nem búsul, nem kételkedik és nem bízik. A tegnapi virág még nyílik.

Bereményi Géza: Népdal Esik eső a kertre, esik eső szívemre, haj, kinti áztatja, a benti meg megfájdítja. Kint a mezőn hó zuhog, szívemben is hó zuhog, míg a kintit szél tépi, csendben hull a szívembéli. A barátom van kint is, meg bent a szívemben is, táncol ez víg fiú, szívembélit marja a bú...

Böröczki Mihály: Hordó és madár Az esővizes hordó ült a kertben - tartalmát nagy felhőkből tereltem – kis madaraim peremére szálltak, hogy elvigyék a vizet a világnak. Csak ültem, néztem, mozdulni se mertem, hadd csőrözze a tollait ijedten, a szempillám mögül is félve láttam, hogy bennem hisz...

Falcsik Mari: Szerda friss abrosz a kézben állok a konyhában áthűlt talppal körül zsömleillat baljósan enyhe téli hajnal túlhordott terheket eldobálva veled bármi lenni? igen: mielőtt nem marad magamból végképp semmi boldogságomat én is súlyos kamatra veszem kölcsön hagyom hát hogy a fény...

Rakovszky Zsuzsa: Dal az időről Fésű földben, karóra víz alatt, madártetem a hóban… Száz év előtti karácsonyi lap a bombatalálat érte fiókban. Fényképcsomag: aki már nincs sehol, vízparton áll, gyerek fölé hajol, sötét haja lobog a nyári szélben. Szilánkok egy ház romjai alól, amely leégett az...

Sík Sándor: Ments meg Uram! A virágtalan, gyümölcstelen ágtól, a meddőségtől, lanyhaságtól, a naptalan és esőtlen égtől: ments meg Uram a szürkeségtől! Édes az ifjak mentás koszorúja, fehér öregek aranyos borúja, virága van tavasznak, télnek: ne engedj Uram koravénnek! Csak attól ments meg...

Lehoczki Károly: Tájkép Vékonyan villan a Hold a vidéken, keskeny a cél, szűk az idő, szorong a szív a tenyérnyi résben, a hó hűvös, lázas a fő. Lerágott dinnyehéjat szögez fölém a fagy zengő kalapácsa. Csattogó vágyakat pörget a szél, csillog az ész, tüzek kovácsa. Kemény telek járnak most...

Radnóti Miklós:Éjféli vihar Szél tombol a kertben, egy ág leszakadt, a sikongás felhallik egészen a házig. Erdőkön a síkos avarban a hófogu farkas gyorslábu kis őzre vadászik.

Garai Gábor: Tél Csomókban hanyatló gesztenyelevél, éjjel ujjaidhoz érkezett a tél. Disznótoros faggyal támad az idő, tűleveli füsttel telnék a tüdő, boróka levével telnék a torok, háborog a hideg, foga csikorog. Engem ugyan űzhet, el nem fog a fagy, lélekmelegítőm utamon te vagy; tekinteted...

Kányádi Sándor: Ne félj! Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél. A nap, a nap lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár az ablak üvege, ha labda töri be.

Áprily Lajos: Sötétben Maradjunk így, gyertyát se végy elő, legyen sötétség, lelkem így pihen. Olyan rejtő és olyan ölelő - talán anyám testében volt ilyen.

Áprily Lajos: Sötétben Maradjunk így, gyertyát se végy elő, legyen sötétség, lelkem így pihen. Olyan rejtő és olyan ölelő - talán anyám testében volt ilyen.

Wass Albert: Látható az Isten Fűben, virágban, dalban, fában, születésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben ő benne nincsen. Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat, mikor ne lenne látható...