Legutóbbi tartalom: nostredama

Elgondolkodtató vers nagyobb gyermekeknek DOBOS HAJNAL A BÉKE LÁBNYOMA Ha elmondom, tán el sem hiszed: Láttam e télen a béke lábnyomát! Cseppnyi volt, megható, -- és háromágú. A kört én képzeltem el köré az egyébként érintetlen hóba. Egy széltől-borzolt tollú cinke néhány didergő dekája...

Isten óvjon, Ernoe! Ernoe annyira materialista, hogy az már fanatikus hitnek számít! Ha tudná, hogy az "ártatlan és tudatlan" anyag micsoda meglepetésekkel árasztja el a ma fizikusait, ellentmondásokkal és érthetetlen cselekvésekkel --, modhatni: döntésekkel -- tarkítva, hát visítva menekülne...

Azt hiszem, a mindennapi élet a munkahelyeken, és a tudományos diszciplínákon kívül is kínál számtalan ilyen megfogalmazható törvényt. Nosza, nézzünk körül a "házunk táján"! -- A tej nem kezd el forrni, amíg nézed. Fordulj el, hogy kifuthasson! -- Az utolsó üveg lekvár mindig csak 3/4-ig...

Egy szép tavaszi vers gyermekeknek (is)! DOBOS HAJNAL T A V A S Z Most felkel a szél és nyúlik a fűszál, Fényesebb egyre az aranyhasú Nap, Csillan a tócsa, borzasan ágál ágon a csíz, s egy cérna-dalba kap. Fütyülik a fák, és zengik a bokrok, Mozdul a földben ébredni a mag, Kikeletnek...

Láttam egyszer egy meglepő jelenetet Mentem az utcán, egy elég külvárosias részen. Több méterrel előttem egy vékonyka kis nő. A másik oldalon megláttunk egy kis fekete cicát. Ment nagy büszkén, égnek álló farokkal, semmi veszélyt nem sejtve. Egyszercsak odaért hozzá két beszélgető lumpen...

Csúcsszuper!!! Nagyon jó! LÉLEK VAN BENNE!

Szeretettel másolom ide a blogomból DOBOS HAJNAL: Alázatot és erőt Ma 05:34 PM by nostredama <!-- | Állandó link--> <!-- ads could go here -->Sok erőt adj, Uram! És sok alázatot. Ne áldozat legyen, ami az, hanem jóság Ha elküldöttél -- teljék bennem kedved, Legszebb hiteimet fonja át...

Most már pipa vagyok... ... a blogom felismer, használom, átmegyek máshova, se kinyitni, se hozzászólni nem tudok! Nem tudom, ki felügyeli....ja, és még a "számontartó" is vendégnek titulál.... szóval át kéne kergetni valami frissítőn, vagy varázslón a honlapot! Bocs, hogy egy kicsit felkaptam...

Most már pipa vagyok... ... a blogom felismer, használom, átmegyek máshova, se kinyitni, se hozzászólni nem tudok! Nem tudom, ki felügyeli....ja, és még a "számontartó" is vendégnek titulál.... szóval át kéne kergetni valami frissítőn, vagy varázslón a honlapot! Bocs, hogy egy kicsit felkaptam...

Vannak egy páran... De ha végignézed a tag-jegyzéket, mennyien vannak 0 hozzászólással! Azok mind feladták! Az meg végképp nem helyes, hogy vannak, akik csak egy grimaszt tesznek be. Én a moderátorok helyében legalább "ismétlésre" buktatnám őket. Nincs igazam?

Igen, valóban kiáltottam. A betegek közül többen imádkoztak is.

Folyt 6. A munkahelyemen egy kollegám kezdett témázni később erről, akkor szóltam először. Kicsit le volt lombozva, hogy nem repültem magam fölött, meg nem láttam fényt az alagút végén, mondtam neki, biztosan nem volt rá elég idő. De azóta nem félek a haláltól egyáltalán. Hívő ember vagyok, de...

Folyt 5 Az orvosok is azt kérdezték, ezt miért mondtam, de én nem tudtam róla. Aztán nagy lassan bekúszott: előző nap tudram meg, hogy a lányomat fölvették a főiskolára, az 4 év... hacsak ezért nem, metrhogy egyedül neveltem, más nem nem volt, aki eltartotta volna, meg lakástörlesztés, stb. Hát...

folyt 4 (ezt másodszor írom!) Komoly fizikai munkába került, ahogy hátráltam, TUDVA, hogy azt kell tennem! Aztán elérhettem egy határvonalat (szerintem akkor hoztak vissza) , onnan semmi emlékkép nincs, egyszerűen ájult voltam még másfél óráig. Azt mondták a szobatársak, volt ott nagy...

Folyt 3. A testemet nem léttam, ki se bújtam belőle, de éreztem, hogy vagyok, mert láttam az alagút oldalát, olyan volt mint a bordázott lemez (evilágban: csatornafedlap) és láttam, hogy kanyarodik, mert nem érzékeltem fényt a végén. A derengés a hátam mögül világított be, de nem fordultam...