Legutóbbi tartalom: Polyanna

A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el.

Nem is tudom, mi a borzasztóbb: minden barátunkat túlélni, vagy előbb meghalni, mint ők.

A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.

Ha egyszer a szoknya beleszól a dologba, elvitte az ördög az igazi bajtársiasságot.

A barátságot a nagy sikerek ugyanúgy próbára teszik, mint a nagy kudarcok.

A barátság önkéntelen reflex. Egyszerűen csak van, nem lehet tenni ellene.

Úgy tűnik, senki sem választhatja meg, hogy kik a szülei. Abban sem vagyok már biztos, hogy barátot választhatunk-e.

Egy barát akkor is jól ismer téged, ha esetleg évekig nem találkoztok.

A jó barátnő leteszi az embernek az óvadékot. A kitűnő barát együtt szalad az emberrel a rendőrség elől, és azt rikoltozza, hogy "Hű, ez meleg helyzet volt."

A barátság akkor igazi, ha nem törik meg az első megrázkódtatásra.

Az igazi barát hajthatatlanul és kérlelhetetlenül arra bátorítja az embert, hogy reszkírozzon, hogy kockáztassa saját magát, és még az elviselhetetlent is elviselje. Mert csak akkor érti meg az ember, hogy mi az, ami benne elpusztíthatatlan, hogyha sokat szenved.

Azért bocsátottam meg neked, mert nem vagy tökéletes. Tökéletlen vagy, akárcsak én. Minden ember tökéletlen, a házam előtt lévő ember is, aki szemetel. Amikor fiatal voltam, szívesen lettem volna valaki más. Dr. Bernard Hazelhof azt mondja, hogy ha egy lakatlan szigeten lennék, akkor hozzá...

Amikor a barátság megszűnik, akkor egy űr keletkezik, amely utat enged a szörnyű magányosságnak, ami a külső világból jön, s amely olyan, mint a hideg űr a planéták között.

Mindannyian utazók vagyunk e világ vadonjában, és talán a legnagyobb kincs, amire utunk során akadhatunk, egy őszinte barát.

A földön minden ember számára létezik egy másik, aki tökéletesen megérti. Olyan ez, mint egy hatalmas metafizikai kirakós játék két darabjának lenni.